Egy kis főváros, avagy Párizs egy augusztusi hétvégén
Szokásunkhoz híven, mivel szerencsére nem először jártunk autóval Párizsban, péntek délután érkeztünk meg öt óra körül. Mondanom sem kell, hogy Párizs sem kivétel a pénteki, munka utáni közlekedési csúcs alól. A Boulvard Peripherique, amit nálunk Szegeden kiskörútnak mondanánk mindkét irányban 3+1 sávval bedugult és csak lépésben lehetett haladni. Ami szerencse volt, hogy a szállásunk Párizs észak keleti részén volt és mivel mi keletről jöttünk a dugóban keveset kellett haladni.
Esti városnézés gyanánt a Sacre Coeur és környékén sétálltunk. Meglepetésként ért, hogy kevés turista volt itt ebben az időben a Montmartre-on. Ez a székesegyház egy, a város legmagasabb pontján lévő dombon található, ahol kiváló kilátás nyílik a városra, illetve egyes részeire. A székesegyház mögött található egy ismert tér, ahol rengeteg hangulatos étterem, tömeg és művész ember, például karikatúrakészítő várja, hogy a turistákról egy képet rajzolhasson súlyos eurókért. Sétánk során láttuk a Moulin Rouge-t is, ahol éppen az esti vendégek fogadására és a műsorkezdésre készültek. Nagy volt a nyüzsgés.
Másnap, szombaton a Katakombákba mentünk. A helység 10-től van nyitva, ezért 10:15-re odaértünk a helyszínre, de már kígyózó sor állt és az idő előre haladtával ez folyamatosan nőtt mögöttünk és végül 1 óra 20 perc várakozás után bejutottunk. A hosszú sorra magyarázatot ad, hogy egyszerre 200-an lehetnek lent a mélyben és a „tárlat” 45 percig tart. A helység, ahogy a neve is mondja, egy temetkezési hely. A francia szabadságharcban elesett emberek csontjait a párizsi temetőkből ide hozták és térhettek végső nyugalomra. A helyet, miután minden csontot a végső helyére raktak feladták az utolsó kenetet a több mint 10.000 ember maradványának, hogy lelkük megnyugodjon békében örökre. A lenti látvány egyszerre csodálatos, lenyűgöző és demoralizáló, elvégre egy temetkezési helyről van szó. A „nevezetesség” 10-17 óra között van nyitva és az utolsó csapat 16-kor mehet be, hogy legyen ideje végigmenni és a két utcával arrébb lévő kijáraton kimenni. A nap hátralévő részében városi császkálás és metrózás volt: Ellátogattunk a St. Sulpice templomba, ahol „A Da Vinci kód”-ból ismert rózsavonalat vettük szemügyre. A kiírásokból az derül ki, hogy a Nap az év egy adott időpontjában besüt a templomba és ezen a vonal végig menve a vonal végén lévő obeliszk csúcsát megvilágítja meg, tehát a vonalnak asztrológiai jelentősége van. Ezután a Notre Dame környékén sétálltunk és a St. Lajos szigeten a híres Berthillon fagylalotozónál megkóstoltuk, milyen a 2 euros fagyi.
Következő napon, vasárnap, egy szajnai hajókirándulást terveztünk, amely a Pont Neuf de Vedettes hajóállomásról indult az egyik kis szigetről. Az út során a folyóparthoz közel eső látványosságokat tudtuk megtekinteni. Szerencsénkre ragyogó napsütés volt, és jó helyet sikerült foglalni a hajón. Több cég hírdeti magát hajóúttal a párizsi Szajnán, nekem ez nagyon tetszett, de meg lehet próbálni a többi társaság által nyújtott utakat is. A vízről először a „mélybe” mentünk, majd a „levegőbe”, azaz metróval elmentünk a Diadalívhez és felmentünk a tetejére. Ez a nevezetesség, egy körforgalom közepén áll, ahová 12 sugárút fut össze, éppen ezért csak az aluljáróból lehet megközelíteni. Ezt Napóleon építette dicső harctettei nyomán. Rajta vannak azok a helyszínek, ahol ő harcolt és győztesen hagyta el a csatamezőt. A felsorolásban egy magyar város neve is szerepel, ez pedig RAAB, azaz Győr. A tetejéről szintén egy csodás kilátás nyílik a városra, és a körforgalmas francia autózásra.
Szokásunkhoz híven, mivel szerencsére nem először jártunk autóval Párizsban, péntek délután érkeztünk meg öt óra körül. Mondanom sem kell, hogy Párizs sem kivétel a pénteki, munka utáni közlekedési csúcs alól. A Boulvard Peripherique, amit nálunk Szegeden kiskörútnak mondanánk mindkét irányban 3+1 sávval bedugult és csak lépésben lehetett haladni. Ami szerencse volt, hogy a szállásunk Párizs észak keleti részén volt és mivel mi keletről jöttünk a dugóban keveset kellett haladni.
Esti városnézés gyanánt a Sacre Coeur és környékén sétálltunk. Meglepetésként ért, hogy kevés turista volt itt ebben az időben a Montmartre-on. Ez a székesegyház egy, a város legmagasabb pontján lévő dombon található, ahol kiváló kilátás nyílik a városra, illetve egyes részeire. A székesegyház mögött található egy ismert tér, ahol rengeteg hangulatos étterem, tömeg és művész ember, például karikatúrakészítő várja, hogy a turistákról egy képet rajzolhasson súlyos eurókért. Sétánk során láttuk a Moulin Rouge-t is, ahol éppen az esti vendégek fogadására és a műsorkezdésre készültek. Nagy volt a nyüzsgés.Másnap, szombaton a Katakombákba mentünk. A helység 10-től van nyitva, ezért 10:15-re odaértünk a helyszínre, de már kígyózó sor állt és az idő előre haladtával ez folyamatosan nőtt mögöttünk és végül 1 óra 20 perc várakozás után bejutottunk. A hosszú sorra magyarázatot ad, hogy egyszerre 200-an lehetnek lent a mélyben és a „tárlat” 45 percig tart. A helység, ahogy a neve is mondja, egy temetkezési hely. A francia szabadságharcban elesett emberek csontjait a párizsi temetőkből ide hozták és térhettek végső nyugalomra. A helyet, miután minden csontot a végső helyére raktak feladták az utolsó kenetet a több mint 10.000 ember maradványának, hogy lelkük megnyugodjon békében örökre. A lenti látvány egyszerre csodálatos, lenyűgöző és demoralizáló, elvégre egy temetkezési helyről van szó. A „nevezetesség” 10-17 óra között van nyitva és az utolsó csapat 16-kor mehet be, hogy legyen ideje végigmenni és a két utcával arrébb lévő kijáraton kimenni. A nap hátralévő részében városi császkálás és metrózás volt: Ellátogattunk a St. Sulpice templomba, ahol „A Da Vinci kód”-ból ismert rózsavonalat vettük szemügyre. A kiírásokból az derül ki, hogy a Nap az év egy adott időpontjában besüt a templomba és ezen a vonal végig menve a vonal végén lévő obeliszk csúcsát megvilágítja meg, tehát a vonalnak asztrológiai jelentősége van. Ezután a Notre Dame környékén sétálltunk és a St. Lajos szigeten a híres Berthillon fagylalotozónál megkóstoltuk, milyen a 2 euros fagyi.
Következő napon, vasárnap, egy szajnai hajókirándulást terveztünk, amely a Pont Neuf de Vedettes hajóállomásról indult az egyik kis szigetről. Az út során a folyóparthoz közel eső látványosságokat tudtuk megtekinteni. Szerencsénkre ragyogó napsütés volt, és jó helyet sikerült foglalni a hajón. Több cég hírdeti magát hajóúttal a párizsi Szajnán, nekem ez nagyon tetszett, de meg lehet próbálni a többi társaság által nyújtott utakat is. A vízről először a „mélybe” mentünk, majd a „levegőbe”, azaz metróval elmentünk a Diadalívhez és felmentünk a tetejére. Ez a nevezetesség, egy körforgalom közepén áll, ahová 12 sugárút fut össze, éppen ezért csak az aluljáróból lehet megközelíteni. Ezt Napóleon építette dicső harctettei nyomán. Rajta vannak azok a helyszínek, ahol ő harcolt és győztesen hagyta el a csatamezőt. A felsorolásban egy magyar város neve is szerepel, ez pedig RAAB, azaz Győr. A tetejéről szintén egy csodás kilátás nyílik a városra, és a körforgalmas francia autózásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése