(S)örömtúra 2.0 – Plzen, Csehország

A város Csehország nyugati részén helyezkedik el Prága és Nürnberg között, a cseh fővárostól 90km-re nyugatra, míg a magyar fővárostól alig több mint 600km-re, ahová végig autópályán tudunk haladni, amelynek felújítását sikerült Prágáig befejezni és már nem a megszokott betontáblákon kell zötykölődni. Az autópálya használatához szükséges matrica vásárlása, amelyet elektronikusan tudunk megtenni legegyszerűbben, bár az országhatárokon is van lehetőség vásárolni egy kis megállót beiktatva. Plzen városa elsősorban a sörrel szerzett széleskörű ismertséget magának a világban, de meg kell említeni, hogy ebben a városban alapították a Skoda vállalatot is, amely még mindig itt működik a város délnyugati részében. Ez esetben nem az autógyártásra kell gondolni, hanem gépipari tevékenységre úgy, mint az erőművi berendezések, vasúti járművek vagy éppen a trolibusz gyártására. Sok évvel ezelőtt már jártunk a városban, de akkor csakis a sörgyári látogatásra fókuszáltunk, a város már részeit nem tekintettük meg.

A városban egy hosszú hétvégét – három éjszakát – töltöttünk el, a szállásunk a Restaurant & Hotel U Salzmannu volt, amely a belváros szívében található alig pár méterre a város főterétől, ahol a több mint száz méter magas Szent Bertalan székesegyház magasodik a város fölé az ország egyik legnagyobb főterén. A téren zöld növényzetet, fákat nem találunk, le van burkolva teljesen, amely a nagy melegben azért ontja a meleget, de alkalmassá teszi vásárok, felvonulások vagy éppen ünnepségek könnyebb megrendezését. A június eleji látogatásunkkor, amikor is ünnepségsorozat vette kezdetét és a főtérrel együtt a teljes belvárost ellepte az ünneplő tömeg és a kirakodó vásárok. Ez mindenképpen egy plusz élményt adott a látogatásunkhoz.

A hotelben egyébként található egy étterem is, amit mindenképpen próbáljunk ki, akár itt szállunk meg akár nem, mert nagyon finomak a jellegzetes cseh ételek, illetve az étkezés elengedhetetlen „kelléke” a tank sört is itt tudjuk megkóstolni. Néhány helyen már hazánkban is fellelhető ez a sör, amelynek a lényege, hogy pasztőrözetlen sörről van szó, amit 1 napon belül a gyárból a vendéglátóipari egységbe kell tudni szállítani, ahol a direkt erre a célra kialakított acéltartályokba töltik és szén-dioxid hozzáadása nélkül hűtött és előre öblített pohárba töltik ki. Így olyan élményt kapunk, mintha frissen jött volna ki a nedű a gyárból. A vendéglátóipari egységekben egy kis táblán jelzik a dátumát a sörnek, amellyel annak frissességét, pontosabban a szállítás dátumát jelzik.  

Ez általában aznapi, de maximum előző napi kiszállítású volt tapasztalatom szerint, mert nagyon gyorsan fogy, mert sokkal frissebb az ízvilága és gyors fogyasztásra van. Háromféle verzióban fogyaszthatjuk, Hladlinka, Mleko és Snyt. A városban nagyon sok vendéglátóhely működik, gyakorlatilag minden utcában több is a belvárosi részen. A szűken értelmezett belvárost gyalogszerrel könnyedén körbe tudjuk járni és fel tudjuk fedezni a látnivalókat.

A város egyértelműen a sörről vált ismertté, amely nem csoda, hiszen itt van a világhírű Pilsner Urquell otthona. Azért ne feledkezzünk meg a Gambrinus márkáról sem, amely márkák egy cégcsoportba tartoznak, jelenleg az Asahi japán cégcsoport tulajdonában vannak és a szomszédos telkeken helyezkedik el a két sörgyár. A hoteltől mindössze 10 perces sétával el is tudunk jutni a gyár szabadon látogatható részéhez, amelyet úgy alakítottak ki, mintha a belváros része lenne. Ez a terület különböző rendezvények helyszínéül szolgál úgy, mint koncertek vagy éppen kirakodóvásárok. Itt találjuk a Na Spilce éttermet, amely éppen átalakítás alatt volt, de a sörcsapoló azért üzembe volt helyezve. 

Ezzel szemben van a látogató központ, ahonnan a sörtúrák indulnak. Több nyelven is tartanak körbevezetést, de egy turnus egy nyelven van és érdemes előzetesen bejelentkezni, amit legkorábban 1 hónappal a látogatás előtt lehet megtenni, a megfelelő nyelv kiválasztásával. Ide kétféle útvonalon tudunk eljutni, az egyik a régi sörkapu felől, a másik a helyi focicsapat stadionja felől egy sétáló hídon keresztül, amely pont a látogató központba torkollik.  

A körbevezetés innen indul, érdemes néhány perccel korábban érkezni, becsekkolni, jelezve, hogy mi már megérkeztünk és várjuk, hogy elinduljon a túra. Míg várakozunk addig lehetőségünk van egy applikációt letölteni, amelyet tudunk használni a körbevezetés alatt is vagy más túrákon is, vagy a vendégtérben szétnézni és ráhangolódni a túrára. A körbevezetés egy történelmi áttekintéssel kezdődik, ahol a gyár eredetét, előzményeit ismerhetjük meg. Majd ezt követően megtekintjük a régi rézüstöket, majd egy modern látogatótérben ismerkedhetünk az alapanyagokkal, összetevőkkel. Kis sétát követően tovább haladunk és a gyár alatti pincerendszerbe térünk be, ahol 5 Celsius fok a hőmérséklet, szóval érdemes egy pulóvert magunkkal vinni. Itt megtekintjük azokat a hordókat, amelyekben a régi módszer szerint készül a sör és amelyből kostolót is kapunk, a szüretlen formában. Itt van lehetőség kérdezni az idegenvezetőtől, ha merülne fel további részletkérdés a sörgyártással kapcsolatban. A túra a hivatalos shopban ér véget, ahol kiválaszthatjuk sörgyári emlékünket, amelynek a képzeletünk és a pénztárcánk szabhat határt. Ha inkább valami gyűjthető emlékre vágyunk, akkor az emlékérméket tudom ajánlani, amely a város több nevezetességénél elérhető 50 CZK/db áron.

A belépőjegyben benne foglaltatik az új palackozóüzem megtekintése is, amelyet az időzítés miatt mi cseh nyelven hallgattunk végig néhány percben, az idő hátralévő részében a látogató folyosón az első emeletről néztünk le a hatalmas üzemegységre töltés közben. Gyakorlatilag nem volt ember a területen, az üvegmosónál a törött elemek eltávolítását végezte csupán személyzet. A végeláthatatlan szállítószalagon csak úgy hömpölyögtek az üvegek, csörömpölés hangja mellett. Mivel a cseh nyelvű körbevezetésből semmit sem értettünk, ez volt az a pont, amikor elhatároztuk, hogy a Gambrinus gyárlátogatást nem ejtjük meg, mert az csak cseh nyelven érhető el és 2 órás. Akit esetleg érdekelne, csak szombaton tekinthető meg két turnusban, 10:30-12:30 vagy 13:00-15:00 között.

Van lehetőség kombinált jegyeket is vásárolni, amellyel kedvezőbb áron tudunk foglalni és meglátogatni nevezetességeket. Amit ajánlok az a Serfőző múzeum és a Pilsner sörgyár kombó, amely együttesen 11,9 EUR/fő áron megtekinthető. Mi ezt elszalasztottuk és néhány euróval drágábban szereztük be a jegyeket, de bárhogyan is, érdemes megnézni mindkét helyszínt. A Serfőző múzeum a hoteltől 170m távolságra van, gyakorlatilag egy utcára és itt is van lehetőség előzetesen jegyet vásárolni 4 EUR/fő áron, akár már 1 hónappal a látogatás előtt. A turnusok 20 percenként indulnak angol, német és cseh nyelven és 1 órás elfoglaltsággal kell számolni, bár a mi turnusunknál nem volt idegenvezető, de az is igaz, hogy csak magunk voltunk a teljes múzeum területén. Meg volt ennek is a varázsa. Megismerhetjük azokat az eszközöket, amelyeket az ősi serfőzők használtak, megérthetjük, hogy hogyan is készül a „folyékony kenyér”, az udvaron pedig magával a komló növénnyel ismerkedhetünk meg. Tovább haladva egy korabeli kocsmajelenetet tekinthetünk meg, majd a sörösüveg gyűjteményt minden eddigi korszakból, minden egyes márkára vonatkozóan. A jegyek mellé kapunk egy kupont, amelyet az ebben az épületben található Sénk Na Parkánu sörözőben válthatunk be egy 0,3 dl pilsnerre.

Ha már ellátogattunk ide akkor mindenképpen tervezzünk úgy, hogy a történelmi pincerendszer – a Historical Underground – látogatható részét is megtekintjük. A túra csak idegenvezetővel látogatható, egy csoport maximum 20 fős lehet, szóval érdemes időben helyet foglalni, amit akár 2 hónappal a látogatásunk előtt is megtehetünk. Azzal számoljunk, hogy a pincerendszerben alacsony a hőmérséklet, olyan 5-6 Celsius fok körül van, tehát meleg ruhával érdemes készülni. A pincerendszert több száz éve hozták létre a városban élő családok, akik sörfőzéssel foglalkoztak és a gyártás során a hűtést így tudták megoldani. A túra a városi tulajdonban lévő részébe enged betekintést, de a térképek szerint itt elég nagy és több szintes rendszerről beszélünk. Több helyen látszott, hogy átjárókat falaztak be, szüntettek meg, mert azok még mindig a házakhoz tartozó pincerészek, magántulajdonban vannak. Láthatjuk a jégtároló helységet, a kutakat, a vízfolyásokat és kisebb nagyobb vízi medencéket, vagy éppen a víztorony egyes reprodukált részleteit. Ezen jegyek mellé is kapunk sörkupont, amelyet szintén az ebben az épületben található Sénk Na Parkánu sörözőben válthatunk be egy 0,3 dl-es pilsnerre.

Restaurant & Hotel U Salzmannu

   

Svejk Restaurant U Petatricatniku

                                                  

Ha a gasztro élményt magunk mögött szeretnénk hagyni és mozgásra vágyunk, akkor javaslom a Szent Bertalan székesegyház tornyának meghódítását. Minden nap 10:00-18:30 között tart nyitva és a 90 CZK belépő ellenében és pár száz lépcső megtételét követően érhetjük el a több mint száz méteres magasságot. A fent található kilátóból pásztázhatjuk végig a várost és az azt körül ölelő vidéket. Miután lesétáltunk dönthetünk úgy, hogy megpihenünk a székesegyház padsorai között, amit térítés ellenében – 100 CZK/fő – tehetünk meg, vagy egy hideg sör mellett értékeljük a látottakat. 

A néhány nap alatt látottak alapján úgy vélem, ez inkább bulihelyszínnek való mintsem gyermekes családi pihenésnek, hiszen szinte minden a sörről szól, amit meg lehet érteni. Természetesen találunk gyermekprogramokat, mint az állatkert, babamúzeum, szabadtéri játszóterek, fagylaltozó vagy éppen a technika háza. Egészégetekre!

Képek: