Síelés - Bad Kleinkirchheim

Bad Kleinkirchheim, Karintia sírégió

Ausztria déli részén található Karintia tartomány, amely egyik számomra nagyon kedves síterepét szeretném bemutatnia kedves olvasónak. Karintia tartomány az ország déli részén terül el, északon Salzburg és Stájerországgal, míg délen Olaszországgal és Szlovéniával határos. A tartomány fővárosa Klagenfurt, de Villach városát is meg kell említeni, amely az Olaszországba tartók számára lehet ismerős. Amikor az internetes böngészőben a lakhelyünktől mért távolságot és útvonalat tervezzük, több alternatív lehetőséget is felajánl. Eddig két alkalommal voltam itt és mindkét alkalommal autópályán tettem meg az utat, legalábbis Klagenfurtig. Bár így 50 km-mel hosszabb az út, de időbe ez alig néhány perccel teszi hosszabbá az utat. A magyar fővárostól Klagenfurtig autópályán lehet haladni, ez kb. 550 km, a maradék 50 km-t pedig autóúton a hegyek között kell megtenni. A Budapesttől mért távolság (Bécs-Graz-Klagenfurt) 605 km körül van, amely időben 5,5-6 órát vesz igénybe a pihenőidőt és a dugókat nem számolva. A sípályák hossza 103 km, amelyből 8 km fekete (meredek), 77 km piros (közepes lejtésű) és 18 km kék (csekély lejtésű). A pályákra való feljutást 25 lift segíti, amelyből 4 kabinos, 6 ülőszékes és 15 csákányos. A település tengerszint feletti magassága 1.055 m és a legmagasabb pontja a 2.055 m magas Kaiserburg, ahonnan festői kilátás nyílik a városra és a szomszédos síterepekre. Ezen a helyen négy hegy közül választhatjuk ki, hogy melyiken szeretnénk síelni, bár a többi terep Kaiserburg-nál alacsonyabban fekszik, így a hóbiztosság egyre csekélyebb, de ne ijedjünk meg, mert a terepen több száz – közel 900 db – hóágyú gondoskodik arról, hogy legyen min meghódítani a pályákat.

Én két alkalommal jártam itt egymást követő években és utószezonban március vége felé. Egyik alkalommal ragyogó napsütés és nagyon meleg volt, tehát a pálya minőség szempontjából délutánra már csak kásában és latyakban lehetett siklani, míg második alkalommal nem volt akkora hőség és a pálya minősége kiváló volt oly annyira, hogy mind a négy hegyet be tudtuk síelni. Az felemelő élmény és csak ajánlani tudom mindenkinek. A szállásunk gyakorlatilag a város szívében egy általunk választott apartmanházban volt. A teraszról lehetett látni a síterepet, az egyik római fürdőt, a Römerbadot, a főút és a néhány bolt nyüzsgő forgalmát valamint a felvonó induló állomását. Ezek mind egy helyen voltak.

A fürdő bejárata az út túloldalán, a felvonóé pedig 150 méterre lehetett a háztól. Így nem kellett autóval közlekedni, csak ha kirándulni mentünk. Az előbb említett római fürdő közvetlenül a sífelvonó mellett, a sípálya aljában található. Olyan közel van, hogy ha nem lenne kerítéssel körbekerítve, akkor a kültéri medencébe bele lehetne síelni. Az idő során nagyon sokat fejlődött és mára már szinte minden wellness igényt ki tud szolgálni. A fürdőt 2007-ben nyitották meg újra, miután átesett egy nagyobb átalakításon, bővítésen. 12.000 négyzetméteren kínálja a kényeztetést a pihenni vágyók számára, délelőtt 10:00-től este 21:00-ig, bizonyos napokon akár 22:00-ig is. A jegyárak annak függvényében változnak, hogy mennyi időt akarunk itt eltölteni, a napijegy €19,50, a 2 órás jegy €14,50-be kerül. Én eddig olyan konstrukcióban voltam itt, hogy a szállás árában egy 50%-os jegy benne volt.

Ha szeretnénk kipróbálni más pályarendszert is, akkor a 21 km-re lévő Turracherhöhe síterepre érdemes ellátogatni. Ez néhány száz méterrel magasabban és két tartomány –Stájerország és Karintia - határán fekszik. A síterepet én magam még nem próbáltam, de egy alkalommal kirándultunk a településen és tettünk egy sétát. A völgyben található egy tó, amely télen annyira be van fagyva, hogy a síelők ezen keresztül tudják elérni a felvonót, amely a tó túloldalán van. Itt láttam életemben először azt, hogy a sízőket egy traktor húzta át és vissza a tavon a felvonó és a parkoló között. Természetesen nem ez az egyetlen módja az átjutásnak, hiszen menetrend szerinti kisbuszok is közlekednek.

A Minimundus, avagy „a kis világ a Wörthi tónál”. Klagenfurtból Villach felé haladva a B83-as számú főúton a Wörthi-tó és az Europapark szomszédságában található a Minimundus. Ez egy modellpark, ahol a világ több ismert épületét 1:25 méretarányban építették meg. A parkra 1 teljes napot érdemes rászánni, mert a közel 150 makett mellett egyéb más műsorokat és vetítéseket is meg lehet tekinteni, továbbá az esti kivilágítást is érdemes megvárni, ha már ellátogatunk ide. A park március végétől október végéig fogadja a látogatókat reggel 9:00-től 20:00 óráig, illetve hetente egy-egy alkalommal akár 23:00-ig. És mennyiért tekinthető meg mindez? Egy felnőtt belépőjegy ára €13, de a múzeumoktól megszokott jegyeket, bérleteket és csoportos belépőket is kínálnak, amelyekből a számunkra legkedvezőbbet ki lehet választani.

Ezért az összegért az alábbi szolgáltatásokat kapjuk:
- Ingyenes parkoló több mint 400 személyautónak
- Ingyenes parkoló több közel 20 busznak
- Német és angol nyelvű leírás a modellek mellett
- Kutyát be lehet vinni, amely nem kerül plusz összegbe
- Játszótér gyermekeknek
- Éttermek és kávézók (4db)
- Ingyen térkép jár a belépőjegy mellé (magyar nyelvű is van)

Egyes leírások szerint a parkot 2-3 óra hossza alatt meg lehet tekinteni. Az én véleményem és tapasztalatom az, hogy egyhuzamban megállás és kicsi szünet nélkül az elég tömény lenne és egy idő után már nem lehet a kapott és látott információkat befogadni. Pihenésképpen valamelyik kávézót vagy éttermet ajánlom, de a Planetárium előadásai is érdemes megnézni megtörve a monotonitást. A parkban van kötelező haladási irány, amelytől persze el lehet térni, de ez biztosítja azt, hogy minden modellt meg tudjunk tekinteni.
Van lehetőség idegenvezetést kérni, amely keretén belül a modellkészítő üzemet tekinthetjük meg. Itt megtudhatjuk, hogy mennyi időbe telik egy-egy modellt elkészíteni, illetve a park történetéről is megtudhatunk néhány információt. A körbevezetés 20 fő megléte esetén indul és 45 percig tart öt nyelven, melynek ára fejenként €1,5.
A kijárat az ajándékbolton keresztül közelíthető meg, ahol vásárolhatunk magunknak kézzel fogható emléket is a rengeteg élmény mellé, amit a park nyújtott számunkra.

Karintia tartomány bővelkedik kirándulóhelyekkel és programokkal szinte minden korosztály és érdeklődési kör számára, csak ajánlani tudom.

Adventi vásár a sógorok fővárosában

A bécsi karácsonyi vásár

Nagyon régóta hallom ismerősöktől, barátoktól, hogy karácsony előtt a bécsi adventi vásárba ellátogatnak és bevásárolnak karácsonyi ajándékból. Lassan három éve tervezem én is, hogy kilátogatok, de eddig nem jött össze. 2011-ben viszont egy kisebb baráti társasággal összejött a szervezés és az ezüst hétvége szombatján kiutaztunk Bécsbe. Mint utóbb kiderült minden magyar honfitárs is így gondolkodik, mint én, mert iszonyatos tömeg volt kint a városban, csakúgy, mint az autópályán.

A magyar és az osztrák főváros kb. 250 km távolságra vannak egymástól. Ha osztrák autópálya matricával nem rendelkezünk még, akkor javaslom az M1/M7 kivezetőjénél lévő OMV kútra hajtsunk be, mert ott lehetőség van matrica vásárlására, amely 10 napig érvényes és ára 2.720. Ft. A magyar 4 napos matrica pedig 1.650 Ft-ba kerül. Úgy terveztük, hogy a hármas számú metró (U3) Erdberg megállónál lévő P+R parkolójában hagyjuk az autónkat, 3€ / nap / gépkocsi áron. A parkolóház és a metrómegálló épülete össze van kötve egy fedett híddal, így védve vagyunk esőtől, széltől vagy havazástól. A tömegközlekedéshez többféle jegyet is kínál a bécsi közlekedési társaság, van napi jegy 5,70 €-ért, de hétfőtől szombatig lehet használni egy bécsi bevásárló kártyának nevezett jegy, amellyel 8:00 – 20:00 között lehet közlekedni. Ennek ára 4,60€.

A metróval alig utaztunk 10 percet és máris a Stephansdom bejáratánál jöttünk fel az aluljáróból, ahol hömpölygő tömeg fogadott bennünket. Előzetesen készültünk útitervvel és el is indultunk a belváros sétáló utcáin a Hofburg irányába. Menet közben még csak elvétve voltak vásári bódék, azokból is inkább a forralt bor illatát lehetett érezni, mintsem a hangos alkudozások zaját. A sétánk következő állomása a városháza előtti téren elhelyezett vásári sokaság volt. Itt megkóstoltuk a forralt bort, a sofőrök a forró csokoládét, amely ára 3-4€ körül mozogtak, a karamellizált pisztáciából 10 dkg 3,3€ volt. A tömeg itt sem apadt és teljesen esélytelen volt, hogy a pavilonok között ide-oda bóklászni és nézelődni. Miután a tömegből kiszabadultunk a Mária Terézia téren keresztül az ismert Mariahilfer strasse felé vettünk az irányt. Az egész utca le volt zárva és át van adva a gyalogosoknak. Itt kettévált a csapatunk, egyik része meglátogatta a Schönbrunni forgatagot, másik része pedig a Mariahilfer-rel párhuzamos, már-már eldugott utcákat tekintette meg. Mindkét helyszín nem fért volna bele az időnkbe, de mindkettő megérte a későbbi beszámolók alapján. A külön töltött szabadprogramot követően újra egyesültünk a Stephansdom lábánál, hogy a kivilágított Bécset is szemügyre vehessük. Az utcák felett sorakoztak a díszkivilágítás szebbnél szebb fehér és piros színben pompázó égői. Kevés sétát követően útnak indultunk a parkolóház felé.

A rendezvények több helyszínen vannak megrendezve és mindenhol más színű kerámiabögrébe lehet kérni a melegítőket, amelyek 2,5€-ba kerülnek ugyan, de visszaválthatóak. Volt zöld, fekete, piros, kék, sárga, amelyeket én láttam, de elképzelhető, hogy még több színben pompáznak. Ami furcsa volt, hogy egyik helyszínen sem szóltak karácsonyi dallamok, mindenhol csak a tömeg morajlását és magyar hangokat lehetett hallani. Én úgy vélem, hogy egy-egy napra vagy délutánra nem éri meg átruccani és megtekinteni a rendezvényt, javaslom, hogy egy hosszú hétvégét ilyenkor tervezzen be. A vásárt nem hétvégén, hanem hétköznap látogassa meg, mert akkor kevesebben lehetnek és a hétvégére kirándulásokat tervezzen be. Rengeteg belföldi és külföldi utazási iroda hirdeti az akciós szálláshelyeket egy maximum két éjszakára.

Sütemény - Tiramisu

Hozzávalók:

- Babapiskóta
- 250g Mascarpone / Azzurro krém
- kávé 200 ml
- rum aroma
- 3 tojás
- 3 evőkanál kristály cukor
- kakaó por

A családban nagy kedvencnek számít ez a desszert, amelynek elkészítésében rendszeresen segítettem édesanyámnak, mígnem önállóan is el tudtam készíteni életem első tiramisuját. De hogyan is készül?

Én úgy szoktam süteményeket készíteni, hogy minden hozzávalót és az edényeket odakészítek magam köré, hogy egyszerűen és gyorsan tudjam elkészíteni az ételt. A tiramisu esetében sincs ez másképp. Egy adag tiramisu elegendő egy nagyobb jénai tál kitöltésére. A massza elkészítéséhez szükség van 2 edényre, mert az egyikben a tojás fehérjét kell külön felverni. Itt javaslok egy habverőgép használatára alkalmas edényt. Ez alatt azt értem, hogy a tető közepe levehető, ahol is a habverőt az edénybe lehet helyezni. Ennek előnye az, hogy a habverés közben nem terítünk be mindent a konyhában. Ezzel párhuzamosan a másik edényben a 250 g Mascarpone krémet, a 3 tojás sárgáját és 3 evőkanál (7,5 g) cukrot összekeverjük, majd a tojás fehérjét hozzáadjuk és óvatosan összekeverjük. Így el is készül a massza, amely a süti alapját adja. Ezután az első sor babapiskótát a jénai tálba helyezzük, amelyet rumaromával összekevert kávéval öntözünk meg, amely azért szükséges, hogy a piskóta hamarabb megpuhuljon, majd az összekavart massza felét a piskótára öntöm és egyenletesen elkenem. Ezt a műveletsort megismétlem még egyszer a második sor babapiskótával is. Miután a masszát egyenletesen elkentem igazi kakaóporral behintem a tetejét, lehet jó vastagon is. A süteményt letakarom alufóliával és beteszem a hűtőbe. Én szoktam állni hagyni 1 napot, hogy a piskóta kellően megpuhuljon és az ízek összeérjenek.

A tiramisu íze nagy mértékben függ a választott mascarpone krém fajtájától. Én próbáltam már több típust, de a legfinomabb a Szarvasi mascarpone sajtkrém, bár ez a legdrágább is. Bár relatív, hogy kinek mi az olcsó vagy a drága, de ennek a desszertnek az elkészítése belekerül pár ezer forintba, de ugyanakkor az íze és a fogyasztás élménye kompenzálja ezt. Jó étvágyat kívánok!

Síelés - Zell am See/Kaprun

a Zell am See - Kaprun sírégió

A síszezon már javában elkezdődött, a besíelő táboroknak már vége és amilyen gyors ütemben telik az idő lassan lehet készülni a főszezonra. Ezen okból kifolyólag úgy gondoltam, hogy bemutatok egy síterepet, ezzel is kedvet csinálva a téli sportokért kevésbé rajongóknak is.

A síterep Salzburg tartományban, Salzburg városától délre 1,5 órára, Budapesttől pedig mintegy 670 km-re található. A városnak nagyon jó természeti adottsága van, hiszen, ahogyan az a nevében is benne van, egy festői szépségű tó partjára épült, amely felett közvetlenül a 2.000m magas Schmittenhöhe hegység emelkedik a magasba. A városból két helyről, de a hegység több pontjára indul felvonó. A hegy másik lábánál található Schüttdorf település, amely a hegygerincen és a sípályákon keresztül megközelíthető. Én először a 90-es évek elején voltam ezen a helyen, akkor Schüttdorfban laktunk apartmanokban. Egy kis ékszerdoboz volt, nagy terek, rengeteg szálloda és csodás környezet. Az évek során a helység kinőtte magát és szemmel látható fejlődésnek indult. Mára már a kis faluban 3 szintes pláza van, kisgépek fogadására alkalmas leszállópálya, rengeteg új szálláshely épült és a legtöbb multi megvetette lábát ezen a terepen, ugyanakkor Zell am See meg tudta őrizni nyüzsgő voltát. A változás hátterében egyértelműen a megnövekedett turista szám áll, amely egyfelöl jó, mert igazolja a hely adottságait és folyamatosan nyüzsgés van, de van árnyoldala is, mert a nyüzsgés a sípályán visszaköszön, olykor nagy tömeg van, például ebédidőben a Hüttékben.

Kezdetben Schüttdorf faluban volt a szállásunk, de néhány éve találtunk egy apartmanházat Zell am See-ben, a Haus Wilhelminát, amely egy apartmanház a Schmitten strasse 14 alatt. A ház két szintes és rendelkezik apartmanokkal és sima kétágyas, de pótágyazható szobákkal. A parkolás megoldott és ingyenes, az udvarba be lehet állni. Egy kétágyas szoba, reggelivel így fejenként és naponta 36€ elő- és utószezonban, valamint 39,5 € a főszezonban. A reggeli bőséges, a többi étkezést az embernek magának kell megoldania. Az apartmanhoz saját konyha tartozik, tehát az ételmelegítést ott meg lehet oldani. Mi kisebb csapattal szoktunk utazni, 10-15 fő és mindenki hoz valami hideg kaját, bedobja a közösbe. Természetesen a mennyiség több hétig is kitartana, mert mindannyian félünk, hogy kevés lesz, de aztán a végére csak nem hozunk vissza semmit. A főutcán több éttermet is találunk, amelyeket érdemes kipróbálni, mert találunk finom osztrák ételeket. A szállás melett közvetlenül van egy étterem, amelyet egyik alkalommal kipróbáltunk. Ekkor az ún. "Hutessen" ételkülönlegességet kóstoltuk meg. Ez lényegében egy süveg alakú raklett, amelyre te teszed fel a nyers pácolt húsokat. Hogy le ne essenek a húsok, a kalap oldalán kis kapaszkodókat alakítottak ki számukra, illetve a karimában zöldségeket helyeztek el, amely a sütés és állandó melegítés hatására levessé alakul át. Én úgy emlékszem, hogy az íze nem az elvárt hatás szerint alakult.

A hotellel szemben az utca túloldaláról indul az egyik városi felvonó, a cityXpress. Így nem kell sem autóba ülni, sem buszra szállni, hogy a sípályához eljussunk. Bár a csúcsra innen egyből nem tudunk feljutni, amely a gyalogosoknak lehet nem kedvező, de a Schmittenhöhebahn Talstation-hoz a legközelebbi buszmegálló - neve: "ATS Zell am See cityXpress Talstation" a szomszéd épület előtt van és a végállomásig kell utazni vele, ez 5 megálló. A buszt térítésmentesen lehet használni a síbérlet felmutatásával, de ez bizonyos járatokra nem vonatkozik, illetve a sétáló jeggyel rendelkezőknek külön menetjegyet kell váltaniuk. Egy Schüttdorf - Zell am See buszút olyan 4€-ba került fejenként, bár azt hozzá kell tenni, hogy nem postabusz volt és a bérletet sem lehetett használni.

A végállomásról több felvonó is indul a pálya különbözőbb részeire. Az egyik a trassXpress, amely a csúcs alatti panoráma teraszhoz visz fel 1.900 méter magasságra. Itt található egy étterem és egy bár, továbbá egy Intersport. Itt csatlakoznak be azok, akik Schüttdorfból jönnek fel az Areitbahn kabinos (tojásos) felvonóval. Szép napos időben el lehet látni egészen messzire. Lefelé haladva a következő elágazás a Breiteckalm étterem, amelyet mi csak "nagyfás kocsmának" hívunk. Arról kapta a nevét, hogy a sípálya közepén meghagytak egy fenyőfát, amely pont az étterem előtt áll. Annak érdekében, hogy a kocsmákat, mint találkapontokat be tudjuk azonosítani, saját megnevezést használtunk. A síelő itt eldöntheti, hogy Schüttdorfba vagy Zell am See-be akar menni.
A másik felvonó a Sonnenalmbahn, amely az általunk csak "muskátlis kocsmának" nevezett éttermekhez viszi fel az utasokat 1382 méteres magasságba. A nevét onnan kapta, hogy az ablakokban mindig teli van muskátlival. Ez a pályarendszer keleti része, ahonnan látható a pályarendszer egy része, a tó, a város, a csúcs. Ezt a panoráma teraszról lehet a legjobban élvezni és gyönyörködni benne. A pálya ezen részén szórakoztató eszközöket elhelyeztek az üzemeltetők:

• fotópont, gomb lenyomásával fénykép készül rólunk, amely az internetenet azonnal megtekinthető az otthon maradt barátok vagy családtagok számára,

• egy időmérővel ellátott versenypálya, anyagi ellenszolgáltatás ellenében - 2€/lesiklás - meg tudjuk mérni, hogy milyen gyorsan tudunk lemenni egy előre kijelölt pályán.
• A snowbordos-ok és akrobaták kedvébe járva halfpipe (félcsőpályát) és egy élmény parkot (Funpark Schmitten) is kialakítottak.
• itt van a pálya egyik kamerája, amelyet minden reggel a tévében egy körkapcsolás keretén belül élő adásba kapcsolnak

A harmadik lehetőség a Schmittenhöhebahn, amely a közel 2.000 méteres (1.949 m) csúcsra szállítja az utasokat. Itt található egy hotel és egy étterem valamint egy kinti disco, amelyet a hely tulajdonosáról és DJ-ről "Schnaps Hans Bar"-nak neveznek. Kint van egy nagy bárpult, amelyen az emberek a déli pihenőidőben táncolnak sícipőben, miközben vodka mit feige-t vagy williams-et iszogatnak. Hatalmas bulit tud kerekedni it, volt szerencsénk már több alkalommal is. A Berghotel egy nemrégen épült és nyílt szálloda, a csúcs tetején.

Érdekességként kell megemlíteni, hogy a Porsche név és Zell am See a történelem során összeforrt. A második világháború ideje alatt Porsche tervezőirodájának székhelyét pont ebbe az osztrák kisvárosba, Zell am See-be tette át. A városban nagy tiszteletnek örvend a család. Ez oly annyira megmutatkozik, hogy a kongresszusi központjukat Ferdinand Porsche-ről nevezték el. Az már csak hab a tortán, hogy a pár ezer lakosú Schüttdorfban Porsche szalon nyílt.

A síbérletünkkel nemcsak az erdővel borított Schmittenhöhe - hegyen tudjuk szelni a havat, hanem a 9 km-re fekvő gleccseren, Kaprunban. Korábban itt kétféleképpen lehetett feljutni a gleccserre. Az egyik egy alagútban közlekedő kisvasút, míg a másik lehetőség az egyszeri átszállással járó tojásos több személyes felvonó. Mindkét esetben a 2.453 méter magasan lévő Alpin centerhez érünk. A center a síterep központja, mert innen indulsz meghódítani a gleccsert, ide térsz vissza pihenőre és innen indulsz lefelé a hegyről a nap végén. Innen a 3.029 méter magas csúcsra, a Kitzsteinhorn-ra lehet feljutni. Itt található egy étterem, kilátó és egy livecam. A gleccseren főként csákány formájú felvonókat találni, a nevüket is innen kapták, csákányos felvonók, továbbá széles, olykor több száz méter széles pályák is jellemzők.
Kaprun-ba akkor szokás átjönni, ha annyira nincsen hó vagy ami van az rossz minőségű, kásás lesz egy idő után. Ha először vagyunk ezen a síterepen, akkor érdemes mindenféleképpen egy napot a gleccser felfedezésére szánni, mert megéri. A hely a drágább síterepek közé sorolható, mert a napijegy ára 40€, míg egy hatnapos bérlet ára főszezonban meghaladja a 200 eurót (209€).

Ez egy nagyon szép sípálya rendszer, amely lassan 20 éve fogott meg először engem, de azt a miliőt és hangulatot nem lehet megunni. Azóta - néhány szezont leszámítva - minden évben itt töltöttünk el 1 hetet. Én úgy gondolom, hogy az osztrák top 3 síterepek egyike, emiatt egyre többen keresik fel és válik / vált évről évre ilyen drágábbá. Mindent figyelembe véve ide ajánlatos mindenkinek eljutnia egyszer, akár síel akár nem, akár járt már itt akár nem.

(S)örömtúra Prágában

Sörkóstolás a prágai őszben

Egy szeptemberi baráti összejövetel lehetett, amikor az ötlet megszületett, hogy az október végi hosszú hétvégén ruccanjunk ki a csehekhez, egészen Prágáig és ízleljünk meg néhány ismert vagy éppen kevésbé ismert helyben készített sört. Hogy ne kelljen szabadságot kivenni, pénteken munka után indultunk neki. Prága 500km-re van Budapesttől, végig autópályán lehet haladni. Számomra meglepő módon nagyon csekély forgalom volt szinte a teljes út alatt.

Szállásunk a Hotel Pivovar-ban volt. Ezt a helyet ismertük már korábbról, mert 5 évvel ezelőtt egy hetet töltöttünk már el itt. Ez egy sörgyár volt korábban, amit átalakítottak hotellé, és egy hónapja pedig egy újabb 3*-os épület is átadásra került. Mi ebben kaptunk helyet, minden új volt még és nagyon ízlésesen be lett rendezve. A hotelnek van zárt parkolója, amiért külön fizetni kell, de nem egy nagy összeget, 100 cseh koronát naponta, illetve a szállás ára csak a reggelit tartalmazza. Tehát egy 2 fős szoba reggelivel és autóparkolással 3 ájszakára 4.350 CZK-ba került. A hotel Prága 9-es, Visocany kerületében található, 150 m-re a B (sárga) metróvonal Vysocanska megállótól.

A hotel aljában található egy kisvendéglő, ahol ételt is felszolgálnak, a szombat reggel ott kezdődött. Itt csapolt Staropramen és Pilsner sörfajtákat kínálnak, tapasztalatunk szerint a legolcsóbban. A ráhangolódást követően a belváros felé vettük az irányt és egy pici kultúra következett, a lőportorony, a szerteágazó sétálóutcák, a Vencel tér. A városházához érve úgy döntöttünk, hogy megmásszuk és a tetején lévő kilátótoronyból megnézzük Prágát. Az idő nekünk kedvezett, végig 10-12 fok volt, tipikus őszi idő és az eső nem esett. A belépő 100 CZK-ba kerül, egy darabig lifttel, majd utána vagy egy másik lifttel vagy gyalogszerrel lehet a kilátóba feljutni. Mondanom sem kell, hogy rengeteg ember volt fent. Haladási irány nincsen megjelölve, ezért nagyon nehézkes a közlekedés a toronyban lévő erkélyen, amely körül öleli a tornyot. Én a magam részéről tériszonyos vagyok és sok korlát sem volt. Egyszer sikerült körbemenni a teraszon, a kilátás kárpótolt mindenért. Azt tapasztaltuk, hogy sok honfitársunk is úgy gondolta, hogy a hosszú hétvégén Prágába kell kirándulnia, és még néhány ismerőssel is találkoztunk, az ő legnagyobb megdöbbenésükre. Az idő múlásával és az elfogyasztott korsó sörök okán megéheztünk és "a kehelyhez" nevű étterem felé vettük utunkat. A hely arról nevezetes, hogy a Svejk, a derék katona című művet Jaroslav Hasek ebben az étteremben írta. Csehországban rengeteg Svejk kocsma található, de az útikönyv szerint ez az igazi. Az étteremben szinte senki nem volt, legalábbis abban a teremben ahol leültünk, de ennek ellenére nehézkesen tudtunk leülni ahhoz az üresen álló asztalhoz, amelyhez szerettünk volna. Ezután egy fiatalabb pincér szolgált ki minket, hozta is egyből egy Beherovkákat, majd egy literes korsóban sört. Egy kellemes ebédet fogyasztottunk itt el. A cseh ízek megkóstolását követően egy újabb felkapott és ismert helyre, az U Fleku-ba. Itt házi barna (de inkább fekete színű) sört készítenek, jellegzetes, de egyedi ízvilága van. Aki még nem kóstolta annak feltétlenül ajánlatos megkóstolnia. Bár napijegyünk volt a tömegközlekedésre (a 24 órás jegy 110 CZK-ba került), az általunk választott helyszínek között az utat gyalogosan tettük meg. A nap végére kellően elfáradtunk, és a szállás felé vettük az irányt, vagyis inkább a hotel aljában lévő "étterem" felé.

A sörkóstolás vasárnap is folytatódott. Az időátállítás miatt nyertünk egy órát és korábban vettük nyakunkba a várost. A szokásos, hotel aljában lévő egységben kezdtük a napot, majd onnan a Pivovarsky Dum-ba (Sör- és malátakutató intézet) mentünk. Az fontos, hogy amikor egy helyet kinézünk gondoljuk át, hogy melyik nap melyik napszakában látogatunk el, mert előfordulhat, hogy annyira tele van, hogy nem lesz szabad asztal és hoppon maradunk. Velünk ez történt előző nap, ezért már nyitásra, 11 órára odamentünk. Itt ki lehet próbálni néhány sörinnovációt, és mi így is tettünk. Kikértünk 1-1 decis kóstolót nyolc különböző sörből, amelyek meghatározott sorrendben kellett elfogyasztani. Ezek között volt:

1. light (svetlé) - világos
2. dark (tmavé) - barna
3. sour cherry (visnové) - krémes meggy
4. coffee (kávevé) - kávés
5. wheat (psenicé) - búza
6. banana (banánové) - banános
7. nettle (koprivové) - csalános
8. chilli (chilli) - csilis

Aki fogékony a különlegességekre annak ajánlom, hogy próbálja ki őket, de nagy élményre nem kell számítani. Csináltunk egy kis versenyt, hogy kinek melyik ízlik a legjobban. A pontozás 10-es skálán ment, a győztes csak 33 pontot kapott az elérhető maximum 60-ból. A kis kóstolót követően ebédelni indultunk az "U zlatého prezliku" étterembe, amely az első kerületben a vár aljában található. Ez egy nagyon hangulatos pince étterem, amelyben nagyon sok kisebb terem található, melyet labirintus szerű folyosók kötnek össze. Az étteremben csak magyar vendég volt. A rendelt ételek nagyon finomak, de kis adagok, illetve a borravalót külön fejenként felszámolták.

A következő kóstoló helyszíne a St. Norbert kolostor sörfőzdéje volt. Itt háromféle különleges sört tudtunk megkóstolni, egy világos (amber) 5,3%-os, egy barna 5,5%-os és egy IPA (india pale ale) 6,3%-os. Mindhárom nagyon finom volt, de a legnagyobb alkohol tartalmút megszavaztuk a legjobbnak. Az íze a mustra emlékeztet, de szavakba nem önthető, nagyon finom nedű. Itt lehetőség van üveges formában vásárolni és magunkkal vinni, de ilyen kisebb magán főzdék esetében ennek ára van. A kolostorban ránk esteledett és mivel másnap indultunk haza, ezért a szállásunk felé vettük az irányt.

A hotel mellett a metró megállónál található egy pláza, amely aljában van egy Billa élelmiszer áruház. A reggeli után másnap itt vásároltunk be néhány "folyékony szuvenírt". Aznapra volt még egy programunk, mégpedig az, hogy ellátogatunk a Prágától 60 km-re északkeletre fekvő Mlada Boleslav városába és megtekintjük a Skoda múzeumot és autógyárat. Előre meg volt beszélve, hogy milyen időpontban lehet megtekinteni az épületeket. Mivel időben értünk oda, ezért a látogatóközpontban nézelődtünk, ahol van lehetőség megnézni az egyes Skoda modelleket. Az idegenvezetés a múzeum épületében kezdődik, amely az első épület volt a gyár életében, ma már csak a látogatókat fogadja, termelés nem zajlik itt. Először megtekintünk egy 25 perces rövidfilmet a márka történetéről, majd néhány korábbi modellt élőben is megtekinthetünk. A múzeum több része átalakítás és renoválás alatt volt a látogatásunkkor, ezért csak egy teremnyi történelmet tekinthettünk meg. A körbevezetés az épületen kívül folytatódott. Egy olyan termet is megmutattak, ahol a prototípusokat, a korábban gyártott modelleket, valamint a sorozatgyártásba nem került gépjárműveket tárolják. Így megtekinthettük a Skoda Tudor tanulmányautót, amelyből ez az egy létezik a világon. Ezután autóba ültünk és behajtottunk a gyár területére, amely az elmondottak szerint 2 négyzetkilométer. Ebben a gyáregységben a Fabia modelleket rakják össze, melynek folyamatát részben megtekinthettük. A gyár területén nem lehet fényképezni, ezért aki teheti az látogasson el ide, mert megéri. A látogatás ára 190 CZK fejenként.
Néhány hasznos információ, amely elhangzott az idegenvezetés során:

• 103 országba értékesítettek Skoda autót (pl.: Nepálba 3 autót)
• az USA-ban nem kapható
• a múzeum visszavásárolja és felújítja a régi motorbicikliket és gépjárműveket
• a gyár jelenleg nem használja ki a teljes kapacitását, 80% körül termel
• a konszernen belülre is gyárt kész vagy félkész alkatrészeket
• a dolgozók 2 db Skoda autó vásárlásakor kedvezményt kapnak, akár 15%-ot is
• Just in time rendszert alkalmaznak, tehát nincsen raktárkészlet
• a kész autók 2 napot töltenek a parkolóban, utána már el is szállítják
• a gyár hőerőműve nemcsak a gyár, de több ezer lakás energia ellátását is biztosítja
• a műszerfalakat a Siemens cég szereli össze saját embereivel a gyár területén.
• egy autó legyártása 24-26 órát vesz igénybe

A látogatás végén az idegenvezetőt visszavittük a múzeumba, ahol van lehetőség Skoda szuvenír vásárlására, pólók, könyvek, tollak, kitűzők és sok minden más. A ruházatot én elég drágának találtam, a többi tétel árában volt, nyilván figyelembe véve, hogy hol vásárolunk.

A hétvége nagyon jól sikerült, ezt mindenkinek csak ajánlani tudom és már most indulnék vissza, hogy újabb remek éttermeket és söröket próbálhassak ki.

Múzeumok a fővárosban - az MNB Látogatóközpont

Interaktívan a pénzvilágban

A budapesti Szabadság téren található a Magyar Nemzeti Bank épülete, ahol 2004-ben kialakításra került egy látogatóközpont, amely a pénz világába kalauzolja el a látogatót. A tárlat megközelítésére a kék metró Arany János utca megállóját javaslom, a peronról feljőve a felszínre a mozgólépcsőről balra kell tartani a Bank utca felé. Pár perces séta után egy térre érkezünk, ahol jobb kéz felöl már meg is pillanthatjuk a kiállításnak helyet adó impozáns épületet. A földszinten található egy csomagmegőrző, ahol a retikülnél nagyobb táskákat el kell helyezni, azokat nem lehet bevinni a látogatóközpontba, amely megtekintése ingyenes.

A Látogatóközpont számokban:

• 945 m2 alapterület
• 1300 pénzérme
• 400 emlékérme
• 700 bankjegy
• 26 interaktív monitor a kiállítótérben
• 52 fős előadóterem
• 100 főt befogadó kiállítótér
• 9 kisfilm
• 20 férőhelyes vetítőterem
• 80.000 szakkönyv és 300 kurrens folyóirat
• 20 ülőhelyes olvasóterem
• 0 Ft belépődíj

A kiállító terembe díszes lépcsősoron lehet feljutni, ahová belépve a pénzvilág múltja és a jelene egyaránt megjelenik. A terem szélein vitrinek találhatóak, amelyek bizonyos témákat dolgoznak fel, úgymint a pénztörténet, a banktörténet és Magyarország pénzeit. A kiállítás angol és magyar nyelven dolgozza fel a témákat tárgyakkal, képekkel és érdekes írásokkal megspékelve, továbbá az euróról és az árstabilitásról is olvashatunk hasznos információkat. A bejárattól jobbra egy az 1920-as évekből származó dolgozó szoba van berendezve korabeli tárgyakkal, bútorokkal, míg a bejárattól balra egy régi érmeverő gép található, amit bizonyos esetekben ki is lehet próbálni és saját kezűleg készíthetünk érmenyomatot.

A terem középső részén a kiállítás témaköreihez kapcsolódó interaktív eszközök és játékok találhatóak, melyek mind felnőttek mind gyerekek számára kellő kikapcsolódást tud nyújtani. Az egyik ilyen eszköz egy mérleg, melyre ráállva megtudhatjuk, hogy mennyit érünk, ha aranyból lennénk, illetve a súlyunkat 5 Ft-os, 200 Ft-os és 1 eurós érmében számolva.

Ha az információkat inkább elmesélő formában szeretnénk megtudni, a Látogatóközpont erre is nyújt megoldást, szolgáltatást. A vetítő teremben 9 kisfilmet tekinthetünk meg különböző témákban, úgymint:

• A pénz kialakulása (12 perc)
• Az infláció (12 perc)
• Az Európai Unió pénzei (13 perc)
• A Magyar Nemzeti Bank épülete (18 perc)
• A pénzverés története (12 perc)
• A bankjegynyomás - fő a biztonság (12 perc)
• Az aranykészlet menekítése (24 perc)
• Ismerjük meg a Magyar Nemzeti Bankot (12 perc)
• Belépés a chipkártyák világába

(Forrás: MNB Látogatóközpont honlapja)

Itt található egy könyvtár is, amelyben magyar és idegen nyelvű, bank és pénzügyi témájú könyveket, folyóiratokat találunk, de kölcsönözni csak az MNB dolgozóinak lehet. A Magyar Pénzverő Zrt.-nek van egy Érmeboltja, ahol a hazánkban kiadott emlékérmek és forgalmi sorok, valamint numizmatikai érdekességek megvásárlására van lehetőség.

A látogatóközpont minden hétköznap várja az érdeklődőket 9-16 óra között (csütörtök 9-18óráig), illetve évente nyílt napokat is szerveznek, amely épületlátogatással egybekötött. Egy évben két ilyen alkalom van, május és szeptember 3. hétvégéjén. Szervezetten van lehetőség tárlatvezetésre, amely 1 óra hosszú, hétköznapokon 14:30-kor indulnak (csütörtökön 16 órakor is). A terembe lépéskor találunk egy tartót, ahonnan a látogató egy sorszámot tud húzni emlékbe, hogy az adott évben hanyadik látogatója volt a központnak.

A látogatást mindenkinek ajánlom, főleg a mostani gazdasági helyzetben, mert játékos formában tehetünk szert információra a pénzügyi világról és fogalmairól.