A hármashatárkő

Ahol az osztrák, a szlovén és a magyar honok találkoznak

A határ közelségét kihasználva egyik napra azt terveztük, hogy a Muravidéken kirándulunk, amely Szlovénia területén található, tulajdonképpen az Őrség határon túli része ezen vidék részét képezi. A tervben három helyszín szerepelt. A hármashatárkő, a bakonaki-tó és Lendva városa.

A határkő, ahogyan a nevében is benne van az osztrák, a szlovén és a magyar határok találkozási pontját jelöli. A megközelítéssel kapcsolatban nem voltak egyértelmű információim. Amit tudtam, hogy Felsőszölnök irányából autóval csak egy darabig lehet elmenni, majd gyalogosan kell továbbmenni. A másik két oldalról is autós és gyalogos kombinációt hallottunk, de az előzetes információk alapján úgy döntöttünk, hogy Szalafőről úgy közelítjük meg a helyet. Átmentünk Szlovéniába, majd Felsőszölnöknél vissza Magyarországra. Utólag lehet, hogy kerülő volt, de megérte, mert a dombokon átívelő országút mesés tájakon vitt keresztül. Természetesen Szentgotthárd irányából is meg lehet közelíteni Felsőszölnököt. Beérve a településre Szlovénia irányából a falu központjában balra kell fordulni a bolttal szemközt lévő utcára, ahonnan egyből el fog ágazni az út, ott is balra kell tartani és egyenesen menni ameddig bírunk. Ennek az útnak a vége már földút, a Nemzeti Park része már és elvileg büntethető a behajtás. Itt addig mentünk, míg tudtunk, illetve míg parkoló autókat nem találtunk. Ez már maga volt a természet. Itt kialakított parkoló, megálló nincsen, de úgy próbáltunk meg megállni, hogy az erdő felől érkező traktorok, járművek el tudjanak férni mellettünk. Innen séta következett, amelyet nem a kisbabáknak találták ki, hiszen babakocsiban nem lehet vinni, mert egyenetlen a talaj és felfelé is mászni kell. Az emlékműig közel 30-40 perces sétára kell számolni, amely természetesen visszafelé kevesebbnek tűnik. Az út egyébként csodálatos, az erdőn át vezet fel a csúcsra. A helyes irányba terelést irányjelző táblákkal és turistajelzésekkel is jelzik. A piros, talpán álló háromszöget kell követni. Néhol meredeken megy felfelé, de ahol lehetett lépcsőket építettek a könnyebb hódítás reményében. Az utolsó szakaszt csak kiépített lépcsőn lehet megközelíteni a hazai oldalról. Felérve a helyszínre az emlékművet lehet megpillantani a dombtető közepén. Az emlékmű egy három oldalú gúla, melynek oldalain az adott ország címere és egy dátum található és az adott ország irányába néz.
A dátum az irodalom szerint a trianoni szerződésre utal. Itt fent található egy büfé is, amely csak hétvégenként üzemel, egy kisebb játszótér, egy toalett és egy térkép az Őrségről. Mind a három oldalnak megvannak a maga ismertető jegyei, amelyeke ott fent eggyé válnak. Az osztrák és szlovén oldalon széles feljárón lehet feljönni az emlékműhöz, míg a magyar oldalon éppen egy lépcsőnyi széles vágáson. A játszótér, a büfé és a toalett mind a szlovén oldalon van, a térkép a magyar oldalon. Az osztrák oldalon csupán egy fényképezési lehetőségre hívják fel a figyelmet. Itt van egy kicsi képkeret, amelyen keresztül egy távoli várat láthatunk meg, de a zöld övezet a kilátás egy részét elfedi. Itt látható egy távolságokat jelző térkép, amelyen mindhárom ország egy-egy nagyobb városának távolságát lehet leolvasni az emlékműtől mérve. Itt található az Élet-fája is, amely nincsen egyértelműen megjelölve. Körbenézve egy olyan különlegesebb fa állt az emlékmű közelében, amelynek három törzse volt. Úgy gondoltam ez a szimbólum nem véletlen. Az EU bővítés és határok eltörlésének emlékére emelt kőtömbön négy nyelven – angol, osztrák, szlovén és magyar – örökítették meg az újbóli egységesítést. A tömbön emléktáblákat olvasni, amelyet a három legközelebb elhelyezkedő település polgármesterei írtak alá, illetve emeltek. A magyar oldalon találunk még egy táblát, amelyet az egy határ menti találkozó emlékére állítottak 1989-ben.

Összességében a látottakkal elégedettek voltunk, de a hely eléggé nehezen megközelíthető, legalábbis magyar oldalról és időben egy délelőttöt nyugodtan lehet számolni és szánni rá. Ha túrázni szeretünk vagy mindenképpen látni szeretnénk, akkor ne hagyjuk ki, de egyéb esetben található a környékben más látnivaló is.

További képek:

Tökmagolaj sajtolás

Látogatás a Batha portán

A Pityerszeri műemlék együttes mellett a község méltán ismert és híres a tökmagolajról. Itt két porta is található, amelyek különböző magvak sajtolásával foglalkozik. Mindenféleképpen célszerű előre időpontot leegyeztetni, mert különben a látogatás azzal együtt lesz teljes. Ennek hiányában csupán vásárolni tudunk, ha a háziak otthon vannak. A szállásadónk közbenjárásával a Batha portára foglaltunk tökmagütésre időpontot. Ha Őriszentpéter felöl érkezünk akkor nagy táblák jelzik, hogy merre kell menni. A szállástól néhány perces autóútra van Felsőszeren. A Pityerszeri műemlék együttes irányába kell elindulni és a tábla jelzését követve jobbra kell tartani. Az útelágazástól kb 800m-re található a porta. Az előbbiekben említett két tökmagsajtoló ugyanebbe az irányba van, egymás után ezen az úton, a Batha porta a második, de a táblák jól jelzik.

A család már várt minket és már megtették az előkészületeket a bemutatóhoz. A ház mellett ki van alakítva egy kis vendégfogadó rész, ahol van kemence és egy fával melegítő platni. Már előre be volt gyújtva, hogy a kellő hőfokra ne kelljen várni, továbbá a tökmag is le volt darálva, összekeverve, amit a meleg platnin kevergetni kellett. Ezt mindenki kipróbálhatta, kevergetett egy keveset. Ezzel párhuzamosan lehetőség volt a különböző olajok megkóstolására. Ez úgy zajlott, mint egy borkóstolás, vagy mint egy bodzaszörp verseny. Kis tányérokba minden egyes olajból öntöttünk egy keveset, a tálka mögé helyeztük az üveget, hogy tudjuk mi van benne és friss kenyérdarabokat belemártva kóstoltuk őket.

 A fő attrakció a tökmagolaj volt, de mellette mák, dió, mogyoró, len, szőlőmag olajak is megtalálhatóak. Miután a pörköléssel végeztünk egy lyukacsos tégelybe tették a masszát és kézi erővel, amelyet mi biztosítottunk hozzá elkezdtük kisajtolni a friss, forró tökmagolajat, amelyet szintén kóstoltunk és elmondhatom, hogy ennek nincs párja. A kisajtolt tökmagpogácsát meg lehetett ízlelni, amely olajtól mentes, meleg összepréselt massza volt. Ez kiválóan alkalmas kenyértésztákhoz felhasználni. Ezután lehetőség nyílt vásárlásra. Négyféle kiszerelésben kaphatóak az olajok, van 0,1l, 0,25l, 0,5l és 1l üveg. Nálunk a legkelendőbb a 0,1l –es kiszerelés volt, amelynek ára 800-1000 Ft között mozgott.

Mindenkinek nagy élmény volt, a sajtolás, az ízletes és egészséges olajok kóstolása és megint tanultunk valami újat. Ezt az élményt és programot mindenkinek ajánlom. Olajra fel!

Riegersburg és látnivalói

A Zotter Csokoládémanufaktúra

A határ közelségét kihasználva egyik nap elhatároztuk, hogy ellátogatunk a sógorokhoz, ahol is a közelben lévő, mindössze 1 órányi autóútra található Riegersburg városát látogatjuk meg. A fő úti célunk a Zotter csokoládémanufaktúra és a város központjában egy dombra épült vár megtekintése voltak. A szállástól 50 km-re található a város, amelyet nem a főúton közelítettünk meg, hanem alsóbbrendű utakon. Több alkalommal néztünk is nagyokat, hogy biztosan jó felé navigál e a GPS, de végül megtaláltuk a keresett várost. Az út gyönyörű tájon vitt végig, dombokra fel, kisebb kanyargós szerpentineken le. Az autóutat olykor erdő, olykor mezőgazdasági terület szegélyezte. Csodaszép látvány volt.

A csokoládégyár egy domb tetején található, a városba érve már tábla navigál minket, onnan 2 km-re található. A parkoló autók és buszok fogadására is ki van alakítva. A pénztár innen nincsen messze, nem több mint 150 méter sétára vagyunk „kényszerítve”. A gyár megtekintése minden nap 9-19 óra között lehetséges, térítés ellenében. A felnőtt jegy ára 13,9€-ba kerül, a 6 év alatti gyerekek számára ingyenes. A pénztárnál lehet prospektusokat összeszedni magyar nyelven is, kapunk egy kóstoló kanalat, illetve egy jegyzetfüzetet, amelyre fel tudjuk jegyezni, hogy melyik fajta csokoládé ízlett legjobban, és milyen formában, amelyet a látogatás végén az üzletben meg tudunk vásárolni. Idegenvezetőt nem vettünk igénybe a programhoz, így a saját tempónkban tudtuk végiglátogatni, végigkóstolni az ízeket.Természetesen a lehetőség adott, de ennek borsos ára van, kis csoportban 30€ fejenként.

A túra egy rövid tulajdonosiköszöntővel és a kakaóbab kiválasztásának körülményeiről ad ismertetést. Ez csak német nyelven van. A főszereplője a gyár alapítója Zotter úr, aki járva a kakaóbab termesztő országokat, a megfelelő alapanyagot keresve a csokoládéhoz. Látogatásunk alkalmával több busznyi gyermek is érkezett a gyárba, és a kisfilmet nehezen lehetett érteni, mert folyamatosan kommentáltak és beszélgettek. A filmvetítés végeztével indultunk felfedezni a csokoládé készítés folyamatát. Itt lehetett magyar nyelvű audioquide-ot kérni, illetve az okos telefonok korában WIFI használatával le lehetett tölteni alkalmazásként a gyár navigációját, így az külön öröm volt, hogy nem kellett súlyos pénzekért a külföldi adatforgalmat növelni. A gyárban való közlekedés nagyon ügyesen megoldották, mert a látogató el van szeparálva egy üvegfolyosóra, ahonnan a teljes gyártási folyamatot megfigyelheti. Több helyen kell lépcsőzni, de ettől függetlenül kisgyermekeseknek babakocsival is ajánlom a látogatást, mert néhány alkalommal kell csupán fel vagy le vinni a babakocsit a lépcsőkön. Persze ehhez azért kell minimum két ember is.

Az első állomás a kakaóbab raktár volt, amelyben nagy mennyiségben álltak a világ, különböző tájáról való babszemek. Itt lehetőség is volt megkóstolni őket még bab formátumban. Némelyik már a héjától megfosztott fajta volt, de akad, amelyiket úgy kellett meghámozni, megtörni, mint a pisztáciát. Itt legalább 10 fajtát lehetett megkóstolni. A következő helyiséghez lépcsőzni kellett, ahonnan az első technológiai lépések gépeit lehetett nézni működés közben. Bár ez szinte zárt rendszerben történik és a gépeken kívül nem látható semmi, de az egyes gépek fölé ki van írva német nyelven, hogy milyen művelet hol zajlik. Az üvegpanorámás helység közepén állt az első csokoládé szökőkút, amelyet meg lehetett kóstolni. Bár az audio quide felhívta a figyelmet, hogy nem szabad sokat megkóstolni, mert ez még színtiszta kakaó és annak azon túl, hogy tömény az íze még savanykás is. Az üvegfolyosón továbbhaladva bal oldalon kávékat kóstolhattunk és az egyes irodákat, laborokat lehetett látni, míg jobb oldalon különböző kakaótartalmú, csokoládé porokat lehetett kóstolni. Ezen folyosó szakasz végén újabb lépcső következett, ahol már egész csokoládékat, valamint csokoládé szökőkutakból lehetett meríteni. A legkevesebb kakaótartalmútól kellett a 100%-os irányába kóstolni. Azt kell, hogy mondjam így érezhető volt a különbség az egyes fajták között. A végén, hogy egy kicsit édes szájjal haladjunk tovább volt egy karamell szökőkút. Itt található volt egy csap, amelyből hideg ivóvíz folyt. A kanalat megmosni ebben nem lehetett! Innen tovább haladva egy pici lépcsőzés és babakocsi emelgetés következett és egy újabb technológiai folyamatrész következett. Itt nagyon sok ízesítésű csokoládét készítenek és nem a standard, megszokott ízekből. Minden alapanyag, amelyet felhasználnak ízesítésre ki volt téve, meg lehetett szagolni, ízlelni. Ezután pedig a táblacsokoládék következtek. A háttérben az üvegablak mögött szépen folyt a gyártás, míg a látogató kóstolgatott hosszasan. A táblás csokik után lépcső vezetett a büfé részhez, de addig is, hogy a látogató ne maradjon csoki nélkül, különböző bevonatú magok és aszalt gyümölcsöket lehetett kipróbálni, olyan bonbonszerű édességek voltak ezek.

A büféhez érve valószínű, hogy a gyár legmagasabb pontjához érkeztünk, ahonnan nagyon pazar kilátás nyílt a völgybe, az állatkertre (essbare tiergarten), ahová majd a gyárlátogatást követően mentünk, de ne szaladjunk annyira előre. Itt ki volt alakítva egy kötélpálya rendszer, amely behálózta a büfét és kis kosarak lógtak le rólunk, mint a sípályán a kabinos felvonók. Ezekben a kosarakban 3db csokoládé rúd volt, különböző ízesítésekben. A pultnál lehetett kérni friss meleg tejet, amelybe ezt a csokit bele kellett dobni és jól elkavarni, miközben gyönyörködtünk a nap világította völgyben. Ezután a csokis kekszek következtek, majd újra újabb lépcső, ahol szintén tovább ízesítésű drazsékat lehetett kipróbálni. A következő teremben még több drazséval találtuk magunkat szembe. Ízlésesen voltak tálalva, folyamatosan eltérő sebességekkel mozgó, kisebb betonkeverő szerű tartókban. A terem végén újabb lépcső következett ezúttal lefelé, ahonnan az utolsó kóstolási részhez értünk. Itt különlegesebb és alkoholtartalmú termékeket lehetett ízlelni. Ez a rész elkerítve ugyan, de már a shop része volt. A végén le kellett adni az audio quide-ot, a kanalat és belevetni magunkat a vásárlásba. A csokik mellett, kisebb hűtőtáskát és kanalat is lehetett vásárolni. A látogatás időtartama a látogatón múlik, de ha minden audio guide-ot végig szeretnénk hallgatni, akkor több órás kirándulást tervezzünk.

A látogatás végeztével a jegy feljogosítja a látogatót, hogy az előzőekben már említett Essbarer tiergarten-be bemenjen. Ez tulajdonképpen egy park, ahol háztáji állatokat, illetve az étkezéshez használt növényeket lehet közelről megtekinteni. Van itt disznó, szarvasmarha, kecske, láma, méh és számtalan növény, zöldség. A parkban található egy étterem, egy kilátópont, ahonnan a messzi távolban megpillantható a riegersburg-i vár. Egy kiváló kép készítéséhez a képkeret már ide is van készítve, csak pózolnunk kell. A parkban több órát is el lehet tölteni, mert nagyon szép és a háttérben magasodik a csokoládégyár, ahonnan nagyon kellemes, de tömény kakaó illat száll alá. Itt található néhány nem hagyományos játszótér (csizmadobálással egybekötött feladatok), „szobor” (a kilenc lyukú Golfpálya), és elvetélt ötletek temetője fejfákkal. A hely babakocsival is látogatható, mert bár van olyan rész, ahol lépcsőzni kellene, de ki van alakítva alternatív útvonal is.

Csodálatos időtöltés, kiváló kombináció a gyárlátogatással egybekötött csokoládékóstolás és az azt követő séta és levegőzés a parkban, hogy újult erővel a vár megmászására koncentrálhassunk. A várat több úton is meg lehet közelíteni, felvonóval vagy gyalogosan. Ha csupán a kilátás érdekel minket, akkor oda-vissza 5€ ért meg is nézhetjük. Azonban ha a várban lévő kiállításokat is meg kívánjuk tekinteni, akkor ennek több mint a dupláját is ki kell fizessük, 12€. Egy üvegfelvonóval hódíthatjuk meg a várat, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a városra és a környező térségre. Erdők, dombok és szántók váltják egymást. A gyalogútra lefelé körülbelül 30 percet kell számoljunk, a felvonó pedig folyamatosan jár. A vissza fuvar díját pedig lent kell fizessük. A sétának babakocsival nem ajánlatos nekivágni, mert nem egyenletes a talaj, kisebb nagyobb kövekből van kirakva az út és nehezen tolható.

A helyet csak ajánlani tudom, és ha tehetjük, látogassunk el ide, mert édes élményben lehet részünk!

További képek: