Van néhány város Európában, ahova az ember bármennyiszer visszatérhet, mégis mindig tud valami újat mutatni. Nálunk London pont ilyen. Harmadik alkalommal látogattunk el az angol fővárosba egy hosszú nyári hétvégére, és bár sok ismert helyszín már ismerősként köszöntött, most is akadt néhány olyan élmény, amely miatt megérte újra repülőre ülni.
A hotel választása ismét telitalálatnak bizonyult. Néhány perc sétára található a Lower Marsh utca, amely bizonyos napszakokban igazi, pezsgő sétálóutcává változik. Éttermek, pubok, kisebb üzletek váltják egymást, így esténként többször is itt kötöttünk ki. Kipróbáltuk többek között a Pizza Pilgrims pizzáit és a Duke of Sussex hangulatos pubját is. Ha pedig valaki egyszerűbb vacsorára vagy reggelire vágyik, a hotel mellett található M&S Foodhall szinte minden igényt kielégít.
Harry Potter Stúdió: egy nap Roxfortban
A hétvége valódi fő attrakciója a Warner Brothers Harry Potter Studio Tour volt. Már önmagában a jegyvásárlás kalandosra sikerült. Az online fizetés valamiért nem működött, így végül telefonon kellett megadni a bankkártya adatokat. Néhány hét után végül sikerrel jártunk, érdemes számolni ezzel ha jegyet szeretnénk vásárolni.
2026-ban az első film (Harry Potter és a bölcsek köve) bemutatásának 25. évfordulóját ünnepli a világ, így a kiállítás fókuszában ezen film elkészítésének a bemutatása állt. A belépés után sorra elevenedtek meg a filmből ismert helyszínek: a 9 és 3/4. vágány, Harry gardróbszobája a lépcső alatt, Dumbledore irodája, Hagrid kunyhója vagy éppen a Gringotts Bank.
A kiállítás felénél járva egy étterem található, ezt a helyszínt olyan 4 órás sétát követően tudjuk elérni, lehetőség nyílt megkóstolni a híres vajsört is, a poharat emlékbe haza lehet hozni. Ez egy karamellás ital vanília fagylalttal, rendszeresen nem tudnám fogyasztani, de a hangulat végett egyszer elment. Útunkat egy szabadtéri kiállítással folytattuk, ahol Harry otthona, a Grimmbusz, Mandragóra üvegháza és számos a filmből ismert ikonikus járművet tekinhettünk meg. Itt helyet kapott egy szinház terem is, ahol azt mutatták be, hogy az egyes hangokat, amelyeket a filmben alkalmaztak, milyen módon állították elő. A teljes túrára könnyedén el lehet tölteni öt-hat órát, és az ember a végére úgy érzi, valóban bepillantást nyert a filmkészítés varázslatos világába.
London madártávlatból a London Eye fedélzetéről
A hétvége egyik programja a London Eye volt. Előre vásárolt jeggyel érkeztünk az általunk választott időpontban (nyitásra mentün 10 órára), amely akkor £30 font körül mozgott fejenként, bár az árak folyamatosan változnak. Lehetőség van távcsövet is vásárolni, amelyet a sorban állás közben egy hot dog árusító pultnál lehet átvenni. Furcsa rendszer, de úgy tűnik, működik.
A kapszulák hatalmas üvegfelületeinek köszönhetően szinte akadálytalan kilátás nyílik a városra 135m magasságban. Egy teljes kör megtétele 30 percet vesz igénybe, így bőven van idő megfigyelni London ikonikus épületeit. Jó időben a látvány valóban lenyűgöző, és az ember új perspektívából láthatja a várost.
Ahol Churchill háborút vezetett
A hétvége egyik legerősebb élménye mégsem a magasban, hanem mélyen a föld alatt várt ránk. A Churchill War Rooms, az Imperial War Museum részeként működő történelmi komplexum a St. James's Park szélén található, a Downing Street közelében.
Elsőre az ember egy hatalmas bunkerrendszert képzel maga elé, a valóság azonban sokkal emberibb. A hely inkább egy megerősített pince, amely a felette álló kormányzati épületben kapott helyet, ahonnan Sir Winston Churchill és csapata irányította a brit hadigépezetet a világháború során.
Ami igazán különlegessé teszi a látogatást, hogy szinte minden úgy maradt, ahogyan a háború végén hátrahagyták. Az asztalokon térképek, a falakon hadműveleti jelölések, a szobákban személyes tárgyak mesélnek egy olyan korról, amelyet ma már szinte elképzelni is nehéz. Az idegenvezető nemcsak a történelmi eseményekről beszélt, hanem az ott dolgozó emberek mindennapjairól is. Szó esett arról, hogy sokszor napokat töltöttek a föld alatt, nem beszélhettek a munkájukról otthon, és gyakran ott is aludtak, hogy szükség esetén azonnal munkába állhassanak.
Megmosolyogtató, hogy már ebben az időszakban létezett titkosított telefonkapcsolat Anglia és az egyesült Államok között. Még érdekesebb belegondolni, hogy mindez egy olyan helyen történt, ahol a szellőztetés finoman szólva sem volt korszerű, miközben szinte mindenki dohányzott. A több mint egyórás látogatás végére az ember úgy érzi, mintha egy történelemkönyv lapjai közül lépett volna ki.
Greenwich és egy óra csend
Londonról ritkán jut eszébe az embernek a nyugalom, éppen ezért volt meglepő Greenwich hangulata. Egyik nap ide látogattunk el, és hirtelen mintha eltűnt volna a nagyváros zaja. Széles parkok, nyugodt utcák és egy sokkal lassabb ritmus fogadott bennünket. A városban talán ez lett a kedvenc helyünk, nem véletlen, hogy ide mindig visszatérünk.
A vissza úton hajóra szálltunk Greenwich kikötőjében és egészen az Embankment megállóig. Az egyórás Temze-hajózás kiváló lehetőség arra, hogy a város nevezetességeit egészen más szemszögből lássuk. A Tower Bridge, a Canary Wharf felhőkarcolói, a Parlament épülete vagy a London Eye mind más arcukat mutatják a vízről nézve. A hajókázás is egy kihagyhatatlan program.
London mindig tud újat mutatni
A harmadik londoni látogatás után is ugyanazzal az érzéssel indultunk haza, mint korábban: ezt a várost lehetetlen teljesen megismerni. Egyik nap Churchill föld alatti hadiszállásán jár az ember, másnap egy varázslóvilág díszletei között sétál, közben hajózik a Temzén, este pedig egy pub teraszán ülve figyeli a város soha véget nem érő lüktetését. London immár harmadszor is bebizonyította, hogy nemcsak úti cél, hanem élmény. És valószínűleg nem utoljára találkoztunk.
Képek:
