Magyarországon a vasúti
közlekedésnek hagyományai vannak, előszeretettel használjuk és talán ennek
köszönhető, hogy az ún. nosztalgia vagy kisvasutakat újra felfedezzük, igény
mutatkozik rá. Hazánkban több ilyen kisvasút is található, amely közül az
egyiket, a Gemenci Állami Erdei Vasúttal kapcsolatos élményemet osztom meg az
olvasóval, amelyet 2012-ben éltem át.
Bajától 12km-re nyugatra található
a Pörbölyi Ökoturisztikai Központ, ahonnan az erdei kisvasút is indul. Az 55-ös
számú út mellett található központ bejáratánál az egyik már üzemen kívüli
vasúti mozdony fogad, így ha ezt meglátjuk tudjuk hogy jó helyen vagyunk. Az főépület,
a vasúti vágányok, a remiz és a főépület mellett kialakításra került egy
nagyobb üres placc, ahová az odaérkező turisták az autóikkal le tudnak parkolni.
A főépület felé haladva a parkoló bejáratánál információs tábla fogad
bennünket, amelyen térkép és további hasznos információt lehetett olvasni az
itt élő állatokról, növényekről, természeti adottságokról és a kisvasút teljes
hosszáról, megállóiról.
A látogatásunk időpontja vasárnap
délelőttre esett és számomra meglepő módon rengetegen érkeztek velünk együtt,
így igyekeznünk kellett, hogy jó helyünk legyen. Az hamar kiderült, hogy a „tömeg”
nem csak kisvasutazni, hanem túrázni is fog, tehát a Gemenci erdő számtalan túrázót
is vonz. Az utazás annyiból rendhagyó
volt, hogy nem a megszokott, mindennapos mozdony húzta a kocsikat, hanem egy
nosztalgia gőzös. A jegy így feláras volt, és csak készpénzzel lehetett fizetni, közalkalmazottaknak van kedvezmény is. A főépület ad otthont a pénztárnak, egy kisebb ajándékboltnak, büfének és a várónak, amely üvegablakán keresztül a vasúti mozdonyok és kocsik szervize látszott. A gőzöst is innen hozták ki. A peronon várakozva, hogy gyorsabban teljen az idő, számos információ tábla van kihelyezve, amelyen a terület kerül bemutatásra. És a gőzös beérkezik az állomásra.
A vagonok nyitottak, amely nem
hátrány a nagy melegben, legalábbis ekkor még azt hittük…. Említettem, hogy
sokan várták a vonat begördülését, ezért sietni is kellett, hogy jó helyet
foglaljunk magunknak, bár bíztunk abban, hogy a túrázók inkább előbb mintsem utóbb
le fognak szállni a vonatról, és feltételezésünk be is igazolódott. A kisvasút
több megállón keresztül a Pörböly – Gemenci Duna között közlekedett, amely
mintegy 20 kilométer hosszú szakasz kb. másfél órás menetidővel irányonként.
Röviddel az indulás után, ahogy az ártérre értünk a sínpálya mellett egy
elkerített részen vaddisznókat és őzeket láttunk. Az állatok el voltak kerítve, tehát
minden egyes alkalommal megtekinthetőek. Aranyosak voltak, mert sok utóbb volt
mindkét állatfajból és rohantak a kerítés mellett, amikor a vonat elhaladt
mellettük. Mivel ez az út elején volt, arra számítottunk, hogy milyen csodálatos
dolgokat fogunk még látni. Hát nem teljesen lett így, tulajdonképpen a
természet lágy ölén vonatoztunk a végállomásig. Említettem, hogy nyitott
vagonokban utaztunk, amelynek azért van jelentősége, mert rengeteg rovar
röpködött körülöttünk. 
Voltak ott legyek, szúnyogok, böglyök, és egyéb más
beazonosítatlan élőlények, amelyek csipkedtek is minket. De jó hír hogy
néhányat sikerült elkapni belőlük, így számuk „drasztikusan” lecsökkent. A rovarok elleni harcba annyira belemerültünk,
hogy egyszer csak megérkeztünk a végállomásra. 
A Gemenci-Duna megállóhelynél egy
pici szünetet tartottunk. Megnéztük a gőzöst közelebbről, amely több mint 50
éves, a gyerekeknek megengedték, hogy meghúzzák a mozdonykürtjét és
felkészítették a visszaútra. Itt található egy mellékhelyiség, egy fedett váró,
egy dunai hajókikötő, ahonnan a Duna egy kanyarját be lehetett látni, háttérben
az M9-es autópálya Duna hídjával.
Erre az erdei vasútra régóta kíváncsi
voltam és nagy izgalommal vártam, hogy átéljem azt az élményt, amit nyújt, de
azt kell mondjam, hogy a nagy durranás elmaradt. Önmagában a vasutazás hosszú
és unalmas volt. Talán, ha rövidebb szakasszal próbálkoztunk volna, akkor másképpen éreztünk volna a túra után.
A kirándulást egy bajai halászlé
ebéddel zártuk a Sobri Jóska csárdában, mondhatom mennyei volt és így volt időnk kiértékelni a vasút adta élményt és a
tapasztalatokat.