Múzeumok a fővárosban - Álomautó kiállítás

Amerikai autócsodák Budapesten

Budapest XXII. Kerületében Budafok-Tétényen a Leányka utca 1 (korábbi Törley pezsgőgyár) szám alatt található a hely, amely otthont ad az amerikai Álomautó kiállításának. A múzeum bejárata előtt, gyakorlatilag a múzeum kertjében alakították ki a parkolót, amely ingyenes. A helyszín egy bunkerhez hasonlít, mert egy „hegy” gyomrában lett kialakítva, mintha egy nagy borospince lett volna hajdanán. Mivel egy elég meleg hétvégi napon látogattam el, ezért a bent tapasztalt hűs klíma nagyon jól esett. Bent valóban mesterségesen is alacsonyan tartják a hőmérsékletet, kb 15 fok, ezért a fázósabbak készüljenek pulóverrel vagy egy melegebb felsővel. A belépő ára átlagosnak mondható, 1.500,- Ft egy felnőtt számára, de természetesen gyerek és csoportos kedvezmények is igénybe vehetőek. A kiállítás a hét minden napján nyitva áll a látogatók előtt, 10-16 óráig, hétvégén 17 óráig is. A helyszín tömegközlekedéssel is jól megközelíthető, mert a buszok közül a 33-as, 14-es, 114-es jár erre, valamint a 47-es villamos. Mindengyik esetében a Savoyai János térig kell utazni, onnan már látható a bejárat, nem kell sokat sétállni.

A teremben rengeteg autócsoda került kiállításra, közel 50 autót lehet megtekinteni. Kivétel nélkül mindegyik felújított oldsmobil. Minden autónál található egy rövid áttekintés az autó eddigi történetéről, mikor gyártották, mennyi darabot gyártottak, néhány műszaki paraméter, esetleg valamelyik híresség vásárolt e belőle akkoriban. Feltüntetésre kerül egy forintos összeg is ezen az információs táblán, amely az adott gépjármű vételárát jelenti, tehát ezek az autó megvásárolhatóak, rendelkeznek érvényes műszakival is. Az árak változatosak voltak, akár már öt millióért is lehetett autóhoz jutni, de harminc milliós autót is láttam.
Bár kijelölt haladási irány nincsen, de szépen szisztematikusan magunkévá tudjuk tenni az autócsodákat. Találkozhatunk itt több jeles amerikai autómárka képviselőivel, mint például Buick, Cadillac, Rolls Royce, Mercedes-Benz, BMW, Dodge, Bors, Chevrolet, Plymouth, Pontiac, Lincoln, Ford és néhány kevésbé ismert márkával is mint például DeSoto, Oldsmobile, Edsel.
Sajnos itt is él az a múzeumi szabály, hogy mindent a szemnek és semmit a kéznek, így beleülni, hozzáérni nem lehetett, tehát marad a közös fotó és a látvány. Azért néhány autó esetében el kellett gondolkodnom, hogy mi ihlette a tervezőket és a kivitelezőket, látva a végeredményt. Az üzemeltetők arra is gondoltak, hogyha a látogatók megfáradnak, akkor le tudjanak ülni, megpihenni egy rövid időre. A "szófákat" egyes kiszuperált autók hátsó üléssora biztosította, ötletesen megoldva.

A kijáratnál található egy ajándékbolt. Ez nekem picit elnagyzoltnak tűnt, igazi souvenirt nem tudtam választani. Voltak nagy modell autók tízezer forint feletti áron, gyerekeknek való játékautók, hűtőmágnes a kiállított autók fényképével, faliórák és 3D-s képek. Mindent egybevetve élményt nyújtott a múzeum, mert olyan autókat láthattam élőben, amelyeket eddig legjobb esetben is filmekben láthattam. Akik szeretnének bepillantást nyerni az amerikai életérzés eme részébe, azoknak ajánlom. Akár még gyerekekkel is érdemes ellátogatni ide, bár az hogy nem lehet az autókhoz érni, sírás forrása lehet.


Bár nemcsak tengerentúli járművek vannak kiállítva, mégis ők uralják és viszik el a pálmát, ez egy csipetnyi történelem az 1950-es amerikai autóiparából…. 

Magyarország borvidékei – Szekszárdi borrégió

Bodri pincészet

A közelmúltban kisebb társasággal ellátogattunk a Szekszárd melletti Bodri pincészetbe, ahol egy borkóstolással és pincebemutatóval egybekötött kellemes nyári vacsorán vettünk részt. A birtok a Faluhely dűlő névre keresztelt dombok lábánál található, amelyet teljesen körbezár a völgy, így csak az út végén lehet megpillantani. A főkapu stílusos, régi óriás hordóból van, amelyet kettévágtak, tehát a körkörös mivolta kivehető. A pincénél ki van alakítva vendégparkoló, amelyen egy helikopter leszálló is fel van festve és állítólag már fel is volt avatva. A látvány csodálatos volt, rendezett környezet, halastó, melynek egyik oldalán az épülő szálláshely, a másik oldalán a felújított főépület és a pincefőbejárat. Mindennek hátterében a hegyen lévő szőlősorok és erdő. Megérkezésünkkor jött egy „idegenvezető”, aki végigvezetett a borospincén. A pincészet pályázat útján jutott nagyobb összeghez, melynek kivitelezése részben befejeződött, részben még folyamatban van, de az eredmény már látszott. A főépületnél kezdődött a körbevezetés, kívül a fedett terasszal, ahol a későbbiekben a vacsorát fogyasztottuk el, míg belül pedig egy nagyobb teremben találtuk magunkat, ahonnan egy nagyobb fa ajtó nyílt a borospincébe. A pincetúra 35-40 percig tartott, ahol az idegenvezetőnk a legfontosabb tudnivalókat mesélte el a pincészetről, úgy mint:

• Az elnyert támogatás összege összesen mintegy 1,3 milliárd forintot tesz ki,
• A környező szálláshelyek kihasználtságához rendszeresen 50-60 fővel járulnak hozzá,
• Épül egy saját panzió, amely 60 fő befogadására lesz alkalmas,
• Jelenleg 25 hektár szőlőn tevékenykednek, amelyhez 50 hektár erdő tartozik
• Évente 200.000 palack bort állítanak elő

A pincében található egy palackozó gépsor, amely teljesítménye óránként több száz üveg, továbbá a borászatban alkalmazott koracél tartályok, magyar és amerikai tölgyfahordók, amelyek az egyes típusok tárolására használhatóak. A pincészetben kellemes klíma uralkodik, így a kánikulában külön öröm volt, hogy egy hűvös helyen kalauzoltak bennünket. A pincészet rendezvények és esküvők helyszínéül is szolgál. Ezen apropóból a pincészetben kialakításra került egy belső „rendezvény terem”, amely három teremből áll, ahol a vendégek helyet foglalhatnak, és egy kápolna is kialakításra került, már csak a felszentelés van soron.

A vacsora

A nyári melegre való tekintettel egy könnyed grillvacsora párosult a 8 különböző bor kóstolásához. A teraszon foglaltunk helyet, ahol párhuzamosan több asztaltársaság is kóstolótúrán volt hozzánk hasonlóan. A grilltál mellé folyamatosan kaptuk a hideg szódavizet és desszertként frissen készült házi rétest, túrósat és almásat.

A borok kóstolási sorrendjében megtartották azt az elvet, hogy a lágyabb boroktól haladtunk a testesebb borok felé. Így egy fehér és egy rosé után 6 vörös következett, amelyek az alábbiak voltak:

• Sauvignon blanc
• Rosé „ROZI”
• Kadarka
• Kékfrankos
• Bikavér
• Merlot
• Optimus QV
• Cabernet sauvignon

Az tény, hogy a szekszárdi borrégióban főleg a vörös borok lelhetőek fel, ezt támasztotta alá a kóstoló összetétele. Azonban a június végén nagyon fülledt meleg volt és ilyenkor inkább a gyengédebb, lágyabb borok fogyasztása lett volna helyénvalóbb. A borok a maguk nemében nagyon finomak és ízletesek voltak, és hozzájuk passzoló volt az étel is. A fehér és rosé mellett a leg-leg az Optimus QV elnevezésű bor volt, amely a pincészet zászlóshajója. A borok közül talán az egyik típus szemet szúrhat, mégpedig a Szekszárdi Bikavér. A történet szerint itt jegyezték fel először a „márka” megjelenését több száz évvel ezelőtt, ezért a szekszárdi borászok magukénak érzik ezt a bort. A bor elkészítéséhez a kékfrankos és kadarka fajtáknak mindenféleképpen szerepelni kell az összetételben, amelyet harmadik összetevőként vagy a merlot vagy a cabernet sauvignon-t választják ki.
Az picit rontott az összképen, hogy a látványgrill sütő az asztalok közelében volt, növelve így a hőmérsékletet. Az kiderült számunkra, hogy a vendéglátás része az még nincsen teljesen kiforrva, de új koncepcióval és tervekkel már rendelkeznek. Ennek megfelelően kezdték kialakítani a vendégeket kiszolgáló csapatot, egy korábbi szálloda vezetővel és két sommelier-rel egészültek ki. Mivel ők új emberek voltak egy pici kapkodás volt érezhető a hely és a borok csekély ismerete miatt, de ezt nem is rejtették véka alá. Azért el kell ismerni, hogy még így is kielégítő kiszolgálásban volt részünk.

A vacsora fejenként 5.400 Ft-ba került, amely a fenti szolgáltatásokat tartalmazta. A vacsora végeztével lehetőség nyílt borok vásárlására. A legjobban a rosé ízlett, de azt annyira kifogyott, hogy nem volt lehetőség a pincészetben vásárolni, amit nagyon sajnáltunk, de talán valamelyik nagyáruház polcán lehet majd fellelni a hiánycikket. Illetve volt olyan boruk, amelyek még a hordókban várják a palackozó gép bekapcsolását és ezért nem lehetett vásárolni, ez a „KATI” fantázianevet viselő fehér kadarka volt.

Mivel nem akartunk autózni, ezért egy kisbuszt béreltünk, ennek költsége 15.000Ft-volt, amely eljött a szállásunkra a faddi DK Panzióba, elvitt a pincészetbe és vissza. A vacsora végeztével szóltunk sofőrünknek és rövid időn belül értünk jött. A rendszer jól tud működni. A soför éppen aznap vette át az új autóját, így mi avathattuk fel az új járgányt. 

Összességében egy nagy pincészet munkájának gyümölcseit ízlelhettük meg egy festői környezetben, bár az számunkra nem derült ki, hogy a „piszkos” munka hol folyik, már ami a szőlőt feldolgozását illeti. A borok nagyon finomak voltak a részvételt csak ajánlani tudom. Irány Szekszárd!

A stadion mustra egy újabb ékköve - a Stade de France

a 1998-as labdarúgó VB döntő színhelye

Forrás: link

A francia főváros egyik északi városrészében, Saint Denis-ben (ejtsd: szan döni) kapott helyet az a létesítmény, amelyet napjainkban már Franciaország nemzeti stadionjaként emlegetnek. A stadiont a 1998-as labdarugó világbajnokság egyik helyszíneként építették, amely a döntőnek is otthont adott, ahol a francia nemzeti tizenegy győzelmet arattott a brazilok legjobbjai felett. A világbajnokságot követően sem maradt rendezvények nélkül, napjainkban számos sport és kulturális rendezvénynek ad otthont.

A stadion megtekintéséhez jegyet kell váltani, amely felnőtteknek 15€-ba kerül. Az idegenvezetést májustól augusztusig napi két alkalommal tartanak 10:30 és 14:30 kezdettel, míg szeptemberben 11, 13, 15 és 17 óra között indítanak. A látogatásokat május és szeptember hónapokra időzítsük, mert egyéb időben nincsen nyitva a nagyérdemű előtt.

Természetesen ide is több módon lehet eljönni, én akkor az RER B-t választottam, amelynek a „LaPlaine stade de france” megállójánál szálltam ki, ahonnan a stadion már látható teljes egészében. Alternatív utazási lehetőség a 13-as metróvonallal a Saint-Denis - Porte de Paris megállóig.

Forrás: link

Az idegenvezetés olyan útvonalon zajlott, mint amit a játékosok járnak be. A körbevezetés a stadion alatt indul, ahová a csapatok autóbuszai megérkeznek. Nem is gondolná az ember, hogy micsoda úthálózatot kell kialakítani ilyen stadionokban. Ezután a szerviz folyosókon keresztül eljutottunk az ötözőkig. Ezek a helyek sokkal inkább hasonlítanak egy kisebb wellness uszodához, mintsem egy izzadságszagú öltözőhöz. Minden játékosnak megvan a maga öltözős szekrénye, de itt annyiban volt különlegesebb a pillanat, hogy a döntő szereplőinek nevei fel voltak tüntetve ezeken a szekrényeken. Tehát meg lehetett csodálni, hogy egy Zidane vagy Ronaldo ki mellett készült a végső összecsapásra. A helységhez tartozik még egy tusoló és egy jakuzzi is, amelyben egyszerre 11 ember simán elfér. Mindkét öltözőt meg lehetett tekinteni, a különbség a nevek voltak csupán. A meccs kezdetekor a játékos kijáróban gyűlnek össze a csapatok és a bírók. Itt nagyon erős lámpával világítanak. Ez nagyon zavaró, de aztán elmondták, hogy miért. Ennek az az oka, hogy a játékosok mikor kimennek a pályára egy esti meccs esetében ugyanezt a sokkot kapják a reflektorok megvilágítása nyomán. Tehát ezzel azt érik el, hogy a szemük alkalmazkodik a pályán uralkodó fényviszonyokhoz. A kifutó a pálya oldalsó részén található a páholyok alatti résznél. A pályára lépni, vagy a füvet megtapogatni nem volt szabad, de mivel semmi nem zárta el a látogatóktól…..

Ezt követően a páholyokba látogattunk el, ahonnan megcsodálhattuk a pályát egy másik perspektívából. Akkor számomra nagyon nagy élmény volt látni egy sporttörténelmi helyszínt, bár ennek már több mint tíz éve, lehet most nem ilyen elánnal élném át. Ha sokadik alkalommal járunk Párizsban vagy mindenféleképpen szeretnénk megnézni belülről a stadiont, akkor ajánlom megtekinteni, egyéként van számos más látnivaló a városban, amit hamarabb kell látni.