Korfu V. - a sziget kincsei nyomában

A nagy szigettúra

Ezen a fakultatív programon csak hétfői napon lehet részt venni, amely a Neckermann szervezése volt, ez látszott is, mert pontosan érkezett a busz. A többi túrára, legalábbis amin részt vettünk, ez nem volt jellemző. Ha a programra 25 fő vagy a feletti jelentkező van, akkor magyar nyelvű idegenvezetésre is lehetőség van. A busz 8:10-kor érkezett meg a hotelhez és indultunk felfedezni a szigetet. Az külön jó volt, hogy a hotelben azon a héten, mikor mi ott voltunk más magyar nem tartózkodott. Az első megállónk az Achillion, ismertebb nevén Sissi palota volt, amely Moraitika és Kerkyra város között félúton található a hegyekbe fent. A felvezető út annyira keskeny, hogy buszoknak egyirányúsítva van, később meg is értettük miért. De nem ez volt az egyenlen ilyen a nap során, ezek szerint a szigeten így tudták megoldani, hogy a túristákat minél több helyre elvigyék, „egyirányú buszoknak” utakkal. A palota bejárata – leszámítva a hömpölygő tömeget, akik be akarnak jutni oda – alig lehet észrevenni, egy kapu a sok közül. A parkolási lehetőség nincsen sok, a buszok az út mentén állnak, az autóknak van egy kisebb terület elkülönítve erre a célra. Végül is hegyen vagyunk, ne várjunk többet, mert nincsen hely a bővítésre. A bejárat és a parkoló mentén végig szuvenír árusokat találunk. Ahogy egy közmondás mondja, van itt minden, mint a búcsúban. A belépő benne volt a túra árában, egyénileg érkezőknek azonban 8€-t kell fizetnie. A palota nevét maga Sissi királyné adta, akinek kedvenc főhőse volt, Achilleus. Róla 2 szobor is megtekinthető a kastély parkjában, egyik a hős hadvezér képében, a másik a haldokló vitézt ábrázolja. A bejáratot követően a palotát balról megkerülve a kertbe kalauzoltak minket, ahol a szobrokon és az esztétikus kert kialakításon kívül Sissi fürdőkádjait is szemügyre vehettük. Állítólag tengervizet hozatott fel, hogy abban fürdőzzön. Természetesen gondolva a napos és esős időjárásra, két kád volt a parkban, egyik szabadon a napon, míg a másik a fák hűs árnyékában és védelmében. A kert végéből kiváló kilátás nyílik a tengerre és a környező városkákra. Ezt követően a terasz felé vettük az irányt, ahol egy rövid idegenvezetést követően némi szabadidőt kaptunk. Körbejártuk a palota felső részét, majd a belső lépcsőházon keresztül, amely egy színházi lépcsőházra emlékeztetett, három emeletet lesétálva kilyukadtunk a túristák által is látogatható szobákban, kiállítási helységekben. Rengeteg kis helység, amelyekben még Sissi kori bútorok és használati eszközök találhatóak. Egyes szobákban pedig egy kis történelm abból a korból. Ezt követően volt még idő a szuvenírek között válogatni, volt ott képeslap, Achilleus szobor, festmények, hűtőmágnes széles választékban. A dombról lefelé ismét a főúton találtuk magunkat, ahol megláttuk a királyi mólót, illetve ami maradt belőle. Az építésének története az, hogy amikor a királyi család megérkezik, akkor egyből a szárazföldre és saját birtokának a földjére lépjen, hiszen innen egyenesen fel tudott sétállni a palotájához. Sajnos az út felett átívelő kis híd lebontásra került valamelyik háború során és mivel a buszok nem férnének el alatta, ezért nem újítják fel.

A következő megállónk Korfu város főtere, az Esplanade volt. A partitúra szerint a legtöbb nevezetesség innen elérhető. Ezt az idegenvezető is megerősítette, illetve mi is tapasztaltuk. A főtér egyik fele krikett pálya, amelyet az itt uralkodó angolok hagytak emlékül. A tér másik oldalán egy palota található Sir Frederick Adam szobrával, ahol állandó kiállításokat tartanak meg. Sajnos sok időnk nem volt a fővárosban, gyakorlatilag a teret tudtuk körbejárni. Láttuk a Liston kávézósort, amelyet a párizsi rue de Rivoli mintájára építettek meg a francia uralom ideje alatt. A kávé ára kb. 3 € körül mozgott, nem gondolnám, hogy drágább mint máshol a szigeten. Az árkádsor elnevezése találó, mert korábban csak a kiváltságosok mehettek be ezekbe a kávézókba, tehát csak azok, akik rajta voltak a listán, ami angolul „list on”. A sziget és lakóinak védőszentje St. Spiridon, aki több alkalommal is megmentette a népet a pusztulástól. A helyiek nagyon tisztelik őt és a földi maradványait az ő nevét viselő templomba helyezték örök nyugalomra. A templomba mindenki az ő maradványait szeretné megnézni, ezért a templomba való bejutás és a test meglátogatása nehézkes és sok időt vesz igénybe. Annyi időnk marad, hogy a sétáló utca elején egy fagylaltot eszegetve elsétáltunk a Régi erődbe. Ez tulajdonképpen egy magas szikla együttesre épült erőd, amelyet egy híd köt össze a szárazfölddel. Megmászni már nem volt idő, de a lenti részről is csodás kilátás nyílik a városra és a kikötőre. Ez a rész ingyenes volt.

Az itt töltött röpke másfél óra után ismét buszra szálltunk és a keleti partról a nyugati felé vettük az irányt a Bella Vista kilátó és Paleokastritsa felé. Utunk során egy rövid megállót tartottunk az egyik helyi likőrgyárban, ahol a Kuam quat (fonetikusan: kum kuát) gyümölcsből készítenek likőrt, lekvárt, édességeket. Ez egyrészt érdekes volt, másrészt egy kis pénzköltési lehetőség kóstolással egybekötve. Rövid idő telt el és a Bella Vista (jó kilátás) kilátó környékén találtuk magunkat. Ez egy több emeletes étterem volt, ahol az ebédünket elköltöttük. Ez nem volt az út része, külön kellett érte fizetni, fejenként 15 €-val lehet számolni. A kilátás csodálatos volt, a szemünk előtt Paleokastritsa csodás partvonala, kikötője és strandja hevert. Az ebéd után le is mentünk a partra, ahol lehetőségünk nyílt, 7 € ellenében egy kis 30 perces hajókázásra az öbölben és néhány barlangban (sziklamélyedésben). Ezt követően hazafelé vettük az irányt, útközben még a tájban és a kilátásban tudtunk gyönyörködni. Élménnyel teli, de fárasztó nap volt.