London 3.0 – Egy varázslatos kiruccanás

Van néhány város Európában, ahova az ember bármennyiszer visszatérhet, mégis mindig tud valami újat mutatni. Nálunk London pont ilyen. Harmadik alkalommal látogattunk el az angol fővárosba egy hosszú nyári hétvégére, és bár sok ismert helyszín már ismerősként köszöntött, most is akadt néhány olyan élmény, amely miatt megérte újra repülőre ülni.

Ezúttal a Stansted repülőtéren landoltunk. A szállásunk ismét a jól bevált Premier Inn London Waterloo volt, a Westminster Bridge közelében. A reptéren Ubert foglaltunk és másfél óra alatt a városban voltunk, ahol London azonban péntek este már megmutatta a híresen kaotikus arcát. A város ilyenkor sem nem alszik, inkább még nagyobb fokozatba kapcsol.

A hotel választása ismét telitalálatnak bizonyult. Néhány perc sétára található a Lower Marsh utca, amely bizonyos napszakokban igazi, pezsgő sétálóutcává változik. Éttermek, pubok, kisebb üzletek váltják egymást, így esténként többször is itt kötöttünk ki. Kipróbáltuk többek között a Pizza Pilgrims pizzáit és a Duke of Sussex hangulatos pubját is. Ha pedig valaki egyszerűbb vacsorára vagy reggelire vágyik, a hotel mellett található M&S Foodhall szinte minden igényt kielégít.

Harry Potter Stúdió: egy nap Roxfortban

A hétvége valódi fő attrakciója a Warner Brothers Harry Potter Studio Tour volt. Már önmagában a jegyvásárlás kalandosra sikerült. Az online fizetés valamiért nem működött, így végül telefonon kellett megadni a bankkártya adatokat. Néhány hét után végül sikerrel jártunk, érdemes számolni ezzel ha jegyet szeretnénk vásárolni.

A stúdió London központjától körülbelül egyórányira található. Az Euston pályaudvarról Watford Junction állomásig kell vonattal utazni, ahonnan a filmből ismert Grimbusz-szal visznek a studió bejáratához. 

2026-ban az első film (Harry Potter és a bölcsek köve) bemutatásának 25. évfordulóját ünnepli a világ, így a kiállítás fókuszában ezen film elkészítésének a bemutatása állt. A belépés után sorra elevenedtek meg a filmből ismert helyszínek: a 9 és 3/4. vágány, Harry gardróbszobája a lépcső alatt, Dumbledore irodája, Hagrid kunyhója vagy éppen a Gringotts Bank.

A látogatás során különösen érdekes volt látni, mennyi kreativitás, kézműves munka és mérnöki teljesítmény állt a háttérben. A díszletek, jelmezek és maszkok részletessége még azok számára is lenyűgöző, akik nem feltétlenül rajonganak a filmsorozatért.

A kiállítás felénél járva egy étterem található, ezt a helyszínt olyan 4 órás sétát követően tudjuk elérni, lehetőség nyílt megkóstolni a híres vajsört is, a poharat emlékbe haza lehet hozni. Ez egy karamellás ital vanília fagylalttal, rendszeresen nem tudnám fogyasztani, de a hangulat végett egyszer elment. Útunkat egy szabadtéri kiállítással folytattuk, ahol Harry otthona, a Grimmbusz, Mandragóra üvegháza és számos a filmből ismert ikonikus járművet tekinhettünk meg. Itt helyet kapott egy szinház terem is, ahol azt mutatták be, hogy az egyes hangokat, amelyeket a filmben alkalmaztak, milyen módon állították elő. A teljes túrára könnyedén el lehet tölteni öt-hat órát, és az ember a végére úgy érzi, valóban bepillantást nyert a filmkészítés varázslatos világába.

London madártávlatból a London Eye fedélzetéről

A hétvége egyik programja a London Eye volt. Előre vásárolt jeggyel érkeztünk az általunk választott időpontban (nyitásra mentün 10 órára), amely akkor £30 font körül mozgott fejenként, bár az árak folyamatosan változnak. Lehetőség van távcsövet is vásárolni, amelyet a sorban állás közben egy hot dog árusító pultnál lehet átvenni. Furcsa rendszer, de úgy tűnik, működik.

A kapszulák hatalmas üvegfelületeinek köszönhetően szinte akadálytalan kilátás nyílik a városra 135m magasságban. Egy teljes kör megtétele 30 percet vesz igénybe, így bőven van idő megfigyelni London ikonikus épületeit. Jó időben a látvány valóban lenyűgöző, és az ember új perspektívából láthatja a várost.

Ahol Churchill háborút vezetett

A hétvége egyik legerősebb élménye mégsem a magasban, hanem mélyen a föld alatt várt ránk. A Churchill War Rooms, az Imperial War Museum részeként működő történelmi komplexum a St. James's Park szélén található, a Downing Street közelében.

Elsőre az ember egy hatalmas bunkerrendszert képzel maga elé, a valóság azonban sokkal emberibb. A hely inkább egy megerősített pince, amely a felette álló kormányzati épületben kapott helyet, ahonnan Sir Winston Churchill és csapata irányította a brit hadigépezetet a  világháború során.

Ami igazán különlegessé teszi a látogatást, hogy szinte minden úgy maradt, ahogyan a háború végén hátrahagyták. Az asztalokon térképek, a falakon hadműveleti jelölések, a szobákban személyes tárgyak mesélnek egy olyan korról, amelyet ma már szinte elképzelni is nehéz. Az idegenvezető nemcsak a történelmi eseményekről beszélt, hanem az ott dolgozó emberek mindennapjairól is. Szó esett arról, hogy sokszor napokat töltöttek a föld alatt, nem beszélhettek a munkájukról otthon, és gyakran ott is aludtak, hogy szükség esetén azonnal munkába állhassanak.

Megmosolyogtató, hogy már ebben az időszakban létezett titkosított telefonkapcsolat Anglia és az egyesült Államok között. Még érdekesebb belegondolni, hogy mindez egy olyan helyen történt, ahol a szellőztetés finoman szólva sem volt korszerű, miközben szinte mindenki dohányzott. A több mint egyórás látogatás végére az ember úgy érzi, mintha egy történelemkönyv lapjai közül lépett volna ki.

Greenwich és egy óra csend

Londonról ritkán jut eszébe az embernek a nyugalom, éppen ezért volt meglepő Greenwich hangulata. Egyik nap ide látogattunk el, és hirtelen mintha eltűnt volna a nagyváros zaja. Széles parkok, nyugodt utcák és egy sokkal lassabb ritmus fogadott bennünket. A városban talán ez lett a kedvenc helyünk, nem véletlen, hogy ide mindig visszatérünk.

A vissza úton hajóra szálltunk Greenwich kikötőjében és egészen az Embankment megállóig. Az egyórás Temze-hajózás kiváló lehetőség arra, hogy a város nevezetességeit egészen más szemszögből lássuk. A Tower Bridge, a Canary Wharf felhőkarcolói, a Parlament épülete vagy a London Eye mind más arcukat mutatják a vízről nézve. A hajókázás is egy kihagyhatatlan program.

London mindig tud újat mutatni

A harmadik londoni látogatás után is ugyanazzal az érzéssel indultunk haza, mint korábban: ezt a várost lehetetlen teljesen megismerni. Egyik nap Churchill föld alatti hadiszállásán jár az ember, másnap egy varázslóvilág díszletei között sétál, közben hajózik a Temzén, este pedig egy pub teraszán ülve figyeli a város soha véget nem érő lüktetését. London immár harmadszor is bebizonyította, hogy nemcsak úti cél, hanem élmény. És valószínűleg nem utoljára találkoztunk. 

Képek:

 

 

   

 

 

 

 

 

 

Andalúz nyári kalandok: Benalmádena, Málaga és Gibraltár

Andalúzia már régóta szerepelt a képzeletbeli utazási listánkon, hiszen Spanyolország déli része egyszerre ígér tengerparti pihenést, történelmi látnivalókat, mediterrán hangulatot és azt a tipikus nyári meleget, amelyből az ember a szabadság alatt valahogy mégis többet bír elviselni, mint otthon. Az utazás célpontja ezúttal Benalmádena volt, amely Budapesttől körülbelül három és fél órás repülőútra van, onnan pedig Uberrel nagyjából fél óra alatt, 35 euró ellenében már meg is érkeztünk a hotelhez.

A Banalma Hotel közvetlenül a tengerpart mellett helyezkedik el, azonban a strand nem a szálloda saját területe, hanem egy nyilvános partszakasz, amelyet bárki használhat. A medence, a csúszda és a kapcsolódó szolgáltatások a hotel és a part között találhatók, megközelítésük a strand felől történik, vagyis a szállodából ki kell lépni, majd a szobakártya segítségével lehet visszajutni a medencetérhez. A tizenkét emeletes épületből szép kilátás nyílik a tengerre. Az étkezések helyszíne a Seaview Restaurant, ahol a bőséges kínálatnak köszönhetően mindenki megtalálhatta a számára megfelelő fogásokat. A négy lift gyakran lassúnak bizonyult, különösen a reggeli és vacsoraidőszakban, ugyanakkor  A környék viszonylag nyugodt és kevésbé beépített, ezért a közvetlen közelben csak egy kisebb szupermarket állt rendelkezésre, míg a nagyobb bevásárlóutcák, sétányok és üzletsorok inkább a városközpontban és a szomszédos településeken voltak megtalálhatók.

A szálloda szolgáltatásai:

• kültéri medence csúszdával és büfével
• minigolfpálya (9)
• SUP-bérlési lehetőség
• asztalitenisz
• Nix tetőterasz és bár (fogyasztás térítés ellenében)
• közvetlen strandkapcsolat
• hotel melletti szupermarket (Arkwright Supermarket)

A pihenéshez és feltöltődéshez minden is adott volt.

 

Gibraltár – egy napra az Egyesült Királyságban

Andalúziai nyaralásunk egyik legérdekesebb programja egy szervezett kirándulás volt Gibraltárra. A Benalmádenától mintegy kétórás buszútra fekvő brit fennhatóságú terület már messziről lenyűgöző látványt nyújt a híres sziklával, amely hosszú perceken keresztül uralja a tájat. A félszigeten töltött néhány óra alatt sikerült megismernünk a legismertebb látnivalókat, miközben bepillantást nyerhettünk ebbe a különleges helyzetű, brit hangulatú mediterrán városállamba.

A kirándulásról:

• A GetYourGuide-on foglalt túra tartalmazta az oda-vissza buszutat, némi idegenvezetést és körülbelül 5 órás szabad programot Gibraltáron. Ez fejenként 12e HUF-ba került.
• 
  A határátlépés gyorsan zajlott, hiszen pont érkezésünket megelőzően szüntették meg az ellenőrzést, a busz a spanyol oldalon tett le bennünket, ahonnan gyalog folytattuk utunkat.  
• A szikla megközelítésére és bevételére több lehetőség áll az idelátogató rendelkezésre:
• gyalogosan, amely meglehetősen időigényes
• hivatalos shuttle busszal, (30GBP/fő)
• vagy szervezett taxi túrával. (60GBP/fő)
• Elvileg a határ túloldalán már elérhetőek a taxik, de ez urbán legendának bizonyult, mert a reggeli órákban már egysem volt, így a helyi tömegközlekedést választva bementünk a főtérre, a Marketplace-re.
• Itt javasolt, hogy inkább gyalogosan közlekedjünk, mert nagyok a dugók a félszigeten és a busz is fél óránként jár. A határtól a Marketplace kb 20perc sétára van.
• 
  A Marketplace-n található a hivatalos shuttle busz, amelyhez akkora sor állt, hogy meg sem próbáltuk, míg a taxira szűk órát kellett várni. A hosszú várakozási idő miatt végül sétával kezdtük a programot a főutcán, Calle Real/Main street, amelyen alig 15perces sétát követően egy kis térre értünk (Cathedral Square), ahol szabad taxik sokasága várta a kirándulókat. A sofőrünk nem volt rest, gyorsan összeszedett egy autoravaló utast és már vitt is bennünket a sziklára.
• A program az alábbi látnivalókat foglalta magába:
• Pillars of Hercules - a nemezeti park bejárata és kilátópont Afrikára)
• St Michael's Cave
• Top of the Rock & Skywalk – majmok és az üvegaljú kilátó, illetve Charles V lépcső
• The Great Siege Tunnels
• Moorish Castle
• Közeledve a szikla tetejére folyamatosan láttuk a szabadon élő gibraltári majmokat, amelyek a terület legismertebb lakói.
• Afrika partja (Ceuta) tisztán kivehető volt, amely a kirándulás egyik legemlékezetesebb élménye volt, amelyet Pillars of Hercules szobornál meg is örökíthetünk.
• 
  A hegyen lévő út egy nyomtáv széles és a gyalogosan közlekedők is csak ezt tudják használni, így tud zsúfolt lenni. Autóval viszont ez egy körút volt, mert visszafordulni vagy tolatni nem tudnak a taxik.
• Bára az Europa-pont kimaradt a programból, de a visszaindulás előtt maradt idő egy rövid sétára és némi szuvenírvásárlásra is a belvárosban.
• Különleges látványt nyújtott a gibraltári repülőtér, ahol a közúti forgalom keresztezi a kifutópályát. Repülőgép érkezése vagy indulása esetén a forgalmat lezárják, amelyet személyesen is láthattunk. A buszhoz visszavezető utat gyalogosan tettük meg, így így volt szerencsénk átszelni a kifutópályát, amelyről a hely többek között elhíresült. A reggeli órákban jöttek-mentek a gépek, így volt alkalmunk látni a lezárást is.

Ha Andalúziában járunk akkor Gibraltárt mindenképpen érdemes meglátogatni, akár szervezett úton akár saját szervezésben. A majmok, a szikla és leszállópálya hangulata mindenképpen a nyaralás egyik csúcspontja volt.

Málaga, Picasso és a város fölé magasodó vár

Egy másik napon Málaga-ba látogattunk el, szintén Uberrel. Egy út 45 euróba került, és kényelmesen bejutottunk a nagyvárosba. Málaga esetében a program középpontjában Picasso szülőháza és az ott található kiállítás állt, majd pici sétát követően a bikaviadal arénája melletti megállóban buszra pattantunk és a vár bejáratáig meg sem álltunk. A vár falán végigsétáltunk, ahonnan csodás kilátás nyílt a városra, a kikötőre és a tengerre. A hőség ezen a napon kifejezetten erős volt, így a városnézésből végül ennyire futotta. Még tettünk egy kisebb sétát a főutcán, megnéztük az El Corte Inglést, majd Uberrel visszatértünk a szállásra. Málaga így is kellemes benyomást tett, de egyértelmű volt, hogy nyári kánikulában érdemes a programokat okosan adagolni, különösen akkor, ha az ember nem szeretné a pihenést teljesítménytúrává alakítani.

Benalmádena kikötője és Fuengirola strandja

A kései reggeliket követően egy egy nap ellátogattunk a szomszédos Fuengirolába, illetve Benalmadena városközpontjába. Mindkét hely nagyjából 10-15 perces távolságra volt Uberrel, így különösebb szervezést nem igényeltek, inkább könnyed, délutáni vagy esti programként illettek bele a nyaralásba. Alapvetően vásárlási céllal mentünk, mert ezeken a helyeken egymást érik az árusok és a boltok. A kínálat különösen nyári ruhadarabokból volt erős, így aki szeret nézelődni, alkudozás nélkül is válogatni, vagy csak valami könnyű, mediterrán hangulatú ruhadarabbal hazatérni, annak ezek a helyek jó lehetőséget kínálnak.

A nyaralás jól ötvözte a tengerparti pihenést, a kényelmes hoteléletet, a praktikus közlekedést és a változatos kirándulásokat. Benalmádena jó kiindulópont, mert Málaga, Fuengirola és Gibraltár is elérhető távolságban volt. A hotel közvetlen tengerparti elhelyezkedése, a bőséges étkezés, a szép kilátás és a környék könnyű bejárhatósága mind hozzátett az élményhez.

Ami tanulságként megmaradt: Gibraltárra érdemes előre felkészülni, mert az öt óra ott-tartózkodás gyorsan elrepül, különösen akkor, ha az ember a sziklára is fel szeretne menni. Málagában a hőség miatt célszerű reális programtervet készíteni, Benalmádena és Fuengirola pedig kifejezetten jók könnyed sétára, vásárlásra és esti nézelődésre. Andalúzia ebben a formában egyszerre volt pihentető és élménydús, pont annyira szervezett, amennyire kellett, és pont annyira spontán, hogy maradjanak belőle emlékezetes történetek is. 

Képek: