Pas de Calais

Tavaly októberben (2012) néhány napot Franciaország északi régiójában, Pas de Calais-ban töltöttem, ahol egyik napot a környék felfedezésére szántam. Az időpontválasztás nem volt szerencsés – legalábbis kezdetben ezt hittem – mert mikor nekiindultam borult, esős és hideg idő volt, amely a tengertől 70 kilométerre a kontinens belsejében nem biztos, hogy meglepő. A szállásunk Arques városában volt, ahonnan egy kis körutat terveztem a tengerpart mentén Boulogne sur Mer-től Calais-ig a Cap Gris Nez kilátópont érintésével, majd vissza Arques-ba.

Reggel elindultunk az első megállónk felé Boulogne sur Mer városába. Első pozitív csalódása, hogy országút van kiépítve végig a két város között, pedig a térképen csak egyes részeken mutatott gyorsforgalmi utat. Így gyorsabban odaértünk, mint, ahogyan terveztük. Célállomásunk a kikötő környéke volt, konkrétan a Nausicaá Aquarium, amely eléréséhez a teljes városon keresztül kellett menni. A város kellemes benyomást keltett, tipikus tengeri, sós illat olykor halszaggal párosulva. Az aquariumnál lehetőség van ingyenesen a felszínen parkolni, de térítés ellenében mélygarázsba is tehetjük autónkat. Az idő kezdett javulni, így a felszíni parkolás mellett döntöttünk, ahonnan a kikötő bejárata, a strand, a Nausicaá,  és az éppen apadó tenger látszódott. Mivel kevésbé esett már ezért egy kis séta mellett döntöttünk. A kikötő bejáratával párhuzamosan volt egy nagyon hosszú móló, amelynek végén egy világítótorony volt, ahová kisétáltunk. Onnan visszanézve szép városképet lehetett látni, amelynek közepén a Nausicaá állt. 
A városban van még egy legendás sajt üzlet is, de az gyalogszerrel messze lett volna, autóval meg nem akartunk a városban tekeregni, így ez elmaradt. A tegerparti sétsa és a Nausicaá Aquarium megtekintését követően továbbautóztunk a kilátópont felé végig a part mentén. A part dimbes-dombos vidék, ahol még a világháborús német bunkerek maradványai láthatóak, háttérben a végeláthatatlan óceánnal. A Cap Gris Nez kilátó félúton található Calais és Boulogne sur Mer között. Az idő egyre javult, így mikor megérkeztünk a kilátó parkolójába már sütött a nap. A helyiek mondták, hogy reggel rossz idő van, de délutánra kisüt és este megint romlik. Ezt nem akartuk elhinni, de itt ez az időjárás. 
A kilátónál az egyik bunker falán egy térkép látható, amin 3 kiránduló útvonal van bejelölve. Az egyik kilátóhelynél a brit partok tárultak a szemeink elé. A felhős égbolton a napfény megvilágította Dover fehér szikláit. A La Manche csatornát átszelő hajók  nagyon jól kivehetőek voltak a vízen és messzire el lehetett látni. Itt rövid sétát tettünk, mert a szél nagyon fújt és igyekeztünk Calais-ba. 
Terveink szerint a Csalagút bejáratát, a kikötőt és a belvárost akartuk megtekinteni. A Csalagút bejáratát autósan nem lehetett megközelíteni, bár felette bizonyosan elhaladtunk, a pályaudvart pedig megtaláltuk, így ez a tervünk nem jött össze. Itt éhesek voltunk már nagyon, és az autópályáról lejőve egy helyi autentikus gyorsétterembe ebédeltünk, egy McDonald’s-ban. Az elmondható, hogy az árak mint az itthoniak, csak van olyan szendvics, amelyet itthon nem kapni, pl. McBaggette.
Ez is egy bevásárló központ volt, ahol több multi is képviseltette magát. Itt találtunk 2 borkereskedést, amelyet jobban szemügyre vettünk. Ezután egy belvárosi plázában tettük le az autónkat és tettünk sétát a péntek délutáni forgatagban. Patinás városkáról van szó, de ha nem tudom, hogy hol vagyok, akkor a világ bármely részén lehettem volna. A városháza és az előtte lévő tér nagyon rendezett volt, ahol a méltán híres szobrászművész Roden szobra áll, a Calais-i polgárok. Az eső újra elért minket és autóba kényszerültünk, így a kikötőt csak autóból tekintettük meg, majd hosszas körözés után elindultunk vissza a szállásra.
A közel 200 km-es túra végére elfáradtunk, így nem bántuk meg, hogy hazafelé vettük az irányt. A régió számos látványosságot rejt magában, amely még általunk felfedezésre vár.

.....és néhány további pilanatkép a helyszínekről: