Zanzibar, avagy Afrikaland az egyenlítőn túl

A sziget az Indiai-óceán egyik gyöngyszeme, egzotikus fűszereiről, fehér homokos tengerpartjairól és gazdag történelméről híres. Az utazás során lenyűgöző, színes piacok, autentikus halászfalu, valamint afrikai kultúrák fogadja a turistát. Az utcákon élénk illatok, mosolygó helyiek és a múltat idéző épületek adják a városok különleges hangulatát. A repülőút 2x5 óra egy Dubai-i átszállással, ahol 3 óra transzferidővel lehet számolni. Itt a “B” terminálról fog indulni a gép, amely nem pici, de így legalább több idő van a boltok felfedezésére (pl.: Lego, luxus órás vagy táskás, ajándékbolt), étvágyunk csillapítására (pl.: Five Guys, Hard Rock). Az odaútnál a várakozás éjjel történt, az megterhelőbb volt, bár erre is fel van készülve a reptér, mert több helyen nem székek, hanem inkább ágyak vannak kirakva, de így viszont a napfelkelte már landolás közben ért minket.

Az országba belépéshez szükséges vízum és biztosítás megfizetése, amely 50 USD/fő-be kerül, de van lehetőség előzetesen elektronikusan megigényelni. Ezt ajánlom, annak ellenére, hogy időigényes és nem mindig működik megfelelően, néhány órát el lehet vele szenvedni. Ha az előzetes regisztrációt elszalasztjuk nincsen gond, de akkor a helyszínen kell végigállni a sorokat külön a biztosításra, külön a vízumra, mire beengednek az országba. Miután a csomagokat megszereztük elindultunk megkeresni a helyi idegenvezetőnket, akit előzetesen választottunk ki ajánlás útján, ő Massa Yussuf. Bár összehasonlításom nincsen, de őt mindenképpen ajánlom, megkockáztatom, hogy a legjobb. Érdekesség, hogy itt nem az érkezők nevét írják ki a sofőrök a névtáblára, hanem a sajátjukat, segítve a könnyebb egymásra találást.

A szállásunk a reptértől kb. 60 km-re a turista övezetben található Royal Zanzibar Beach Resort volt, a sziget északi részén Nungwi településen az óceán partján, így következett egy 1,5 órás kocsikázás. Az odavezető út az kulturális sokk volt, látva, hogy hogyan is élnek itt, az egyébként nagyon is boldognak látszó emberek. A hotel kívülről nem mutatott semmit, de mikor behajtottunk, akkor dimenziót ugrottunk.

A recepció kivételes, szabadtéri kialakítású és lenyűgöző kilátást nyújt az egész komplexumra, végében az óceánnal. Itt a készséges recepciósok útbaigazítanak és mivel még várnunk kellett a szobára, mert reggel érkeztünk meg. A csomagokat beadtuk a megőrzőbe, és átöltözve irány a víz, amíg vártuk a szobánk elkészültét. A recepciónál található a masszázsrészleg és egy ajándékbolt is. Az épületek a telek két oldalán helyezkedtek el és mindegyik a közepe felé nézett, a medencékre, a gondozott kertre vagy éppen az óceánra. A szálloda szolgáltatásai még a vízi aerobik, strandröplabda, négy kültéri medence, Titanic kilátó, medencebár, napozóágyak a vendégek számára. A fő étterem mellett pedig egy játékterem és pihenő kapott helyet, ahol játékterem biliárd, darts, asztalitenisz, kártyajáték lehetőségekkel, valamint társalgóhely áll rendelkezésre, illetve a szálloda több pontján találhatóak bárok.

A tengerpart minden vendég számára elérhető, de a hotel nem sajátíthatja ki azt, mint más országokban, de jól látható, hogy az idegenek meddig jöhetnek el a homokos strandon. A határvonal egy homokpadkával van kijelölve, azon túl csak a karszalagos vendégek jöhetnek be, amelyeket a hotel rendvédelmi erői ellenőriznek, figyelnek.  Ezeket a határokat az árapály is befolyásolhatja, hiszen apálykor annyira visszavonul a víz, hogy több 10 méteres mélységben száraz lábon lehet sétálni, amelyet meg is tesznek a helyiek. Ilyenkor sokkal több árus lepi el a partszakaszt és próbálja tukmálni az egyedi karkötőket vagy fából készült dísztárgyakat a turistára. A part fehér homokos, nagyon szép, a víz pedig melegebb volt mint a medence vize, nagyon kellemes még így télvíz idején, hiszen ott most ekkor van tél. Ez annyit jelent, hogy talán jobban fúj a szél, de süt a nap, olykor felhős és egyszer egyszer még egy záport is megéltünk. A partról Tumbatu-szigetét lehet látni és olykor az afrikai kontinens sziluettjét is a háttérben.

A svédasztalos vacsora a központi étteremben került felszolgálásra, amely nádfedeles, szinte nyitott épület, de volt hogy a szálloda más pontjaira szervezték, az egyik alkalommal az a la cart étterembe, amely a parton van és élőzene és tűz show-val szórakoztatta a nagyérdeműt. Ez megtörte az egyhangúságot, amely tényleg klassz dolog volt. Több alkalommal is szerveztek kirakodóvásárt, ahol a helyieknek lehetőségük nyílik eladni portékáikat a turistáknak a hotelben, amelyekkel ha nem megy az ember fakultatív programra nem is nagyon találkozik. Itt csak készpénzben lehet fizetni és nem a helyi pénznemet preferálják, hanem az amerikai dollár az elfogadott, de az euróval is meg tudnak birkózni. Előfordulnak áramkimaradások, főleg az esti órákban szembetűnő, amikor minden sötétbe borul, de gyorsan meg szokott oldódni és megy minden tovább a normál mederben. A másik fontos a szúnyogirtás, mivel itt ezek a rovarok betegségeket terjeszthetnek ezért meg kell előzni, hogy megcsípje az embert. Esténként a személyzet kopogtatott az ajtón, hogy körbefújja a szobát, de ha ez nem lenne elég, az ágyak körül szúnyoghálót lehet elhúzni, ergo hermetikusan elzárni magunkat. Ezek a szúnyogok kisebbek és hangtalanok, szóval csak alvás után derül ki, hogy túljártunk e az eszükön vagy sem.

A sziget maga és az afrikai kontinens közelsége rengeteg rövidebb vagy hosszabb fakultatív programokat kínál. Az idegenvezetőnkkel egyeztetve mi kettőt választottunk ki. Az egyik a Safari Blue a másik pedig hajókázás delfin úszással egybekötve.

Safari Blue: A hotelbe jött értünk a Massa transzfer és a sziget deli részére autókáztunk, délebbre mint a reptér, egészen Fumba településig. Erre a kirándulásra ajánlatos tengeri cipőt vinni, mert bár nagyon alacsony a vízszint, de köves és tengerisünnel borított a kivillanó óceán fenék és a hajóig be kell sétálni hosszan. Ha mégis elfelejtenénk cipőt hoznia semmi gond, itt árulnak.  A hajón csak mi voltunk, amely emelte a kirándulás hangulatát, nem kellett senkihez sem alkalmazkodni. Ezt a programot nagy mértékben befolyásolja az apály-dagály jelenség, hiszen a Kwale homokpad csak apálykor bukkan fel. Mi azért érkeztünk ilyen korán, hogy megelőzzünk mindenkit. Ezt előzetesen nem értettem, de utólag minden összeállt és óriási élmény volt. Egészen egyszerűen ha hamarabb mégy ki a dűnéhez, akkor több időd van egyedül élvezni a mg nagy felületű homokpadot. Itt kaptunk egy gyümölcstálat frissen pucolva, amin voltak:

• Mango, amely narancssárga színű, pépes állagú és édesebb mint az itthon elérhető
• kókuszdió, amit ott bontott ki és a levét meg tudtuk inni
• banán, amely piros héjú volt, amely típus édesebb
• mandarin
• ananász

Miután kiélveztük a szigetünket és a tömeg is kezdett megjelenni tovább haladtunk és a Kwale Blue Lagoon  lagúnához hajókáztunk. Itt búvárkodtunk picit az alacsony vízben majd egy lakatlan. A Kwale szigeten kötöttünk ki. Itt találhatóak ruhaárusok, akik reggel a turisták előtt jönnek át a szigtre és árulják portékáikat. Ez a Kwale szigeteki Zanzibar TouristMarket. Található még itt egy több mint 500 éves, viharban kidőlt, de újjáéledt fa (baobab tree) is, amelyet meg lehet mászni. Fenséges tenger gyümölcsei ebédet kaptunk grillezett polip és rákocskák, homár és rántott halat salátával, rizzsel és krumplival. Ez nagyon finom volt. Dolgunk végeztével vitorlás üzemmódban visszahajóztunk a kikötőbe, de itt már a dagály miatt szinte a partra léptünk ki és a transzfer visszavitt a szállodába.

Hajókázás delfinnel úszás: Reggel a portán felvettük az előző nap megrendelt reggeli dobozunkat, majd a hotelbe jött értünk a Massa transzfer és a sziget nyugati részére autóztunk. Ez az indulási helyszín közelebb volt, kb. fél óra volt még oda értünk Muyuni Beach-re, ahol csónakba szálltunk a homokos parton és elindultunk a nyílt óceán felé. Már sok hajó volt kint, amelyek a delfineket keresték. Ez úgy működik, hogy a hajóskapitányok leadják egymásnak a drótot, hogy hol láttak delfint, majd mikor előjönnek akkor elkezdik követni. Ebbe a sorba álltunk be mi is. Keresztül kasul csónakáztunk az óceánban, majd mikor megtaláltuk és a felszínre jöttek beugráltunk a vízbe és velük együtt voltunk a vízben pár másodpercig. Bár a felszínen egyszerre nem sok delfin jött fel, a legtöbb az 10 körül volt, de a víz alatt látszódott, hogy 100-as csoportban haladnak. A delfines kaland után egy sznorkelezésre kijelölt területre mentünk, ahol lehetőség nyílt búvárkodásra, de mivel alacsony volt a vízszint és a víz meleg volt, nagyon sok apró medúza volt jelen és bizony nem féltek csípni. A legjobb csípés utáni szer az ecet, amit a halászok ajánlottak és valóban csillapította a fájdalmat.

 

Ezt követően kikötöttünk egy homopadon és a szokásos gyümölcstál következett, Itt már nagyon sok hajó volt, rengeteg utassal, de a homokpad nagyon nagy területen terült el, így mi egy kicsit arrébb kötöttünk ki, hogy ne zavarjanak bennünket, és ez így tökéletes volt. Azt továbbra sem értem, hogy miért ment minden hajós a megszokott legközelebbi homokpadhoz nyomorogni. Itt 1 órát töltöttünk el nagyon kellemes közegben, napozva, kagylókat keresve, majd a part felé vettük az irányt. Itt rengeteg szép ajándéktárgyat tukmálnak a kirándulókra, pl. különböző formájú és méretű kagylókat. Tényleg csodálatos darabok, de vigyáznunk kell velük, mert a hazahozni gyakorlatilag nem lehet vagy kockáztatunk börtönbüntetést a pénzbírság mellett, hiszen ezek ide tartozó élőlényeknek minősülnek. Erre vigyázzunk. Hazafelé még tettünk egy ebéd kitérőt egy étteremben, amely a program része volt, csodás kilátással az óceánra és ízletes haltállal.

 

Bár a két fakultatív program között van hasonlóság, de mégis eltérnek. A klasszikus szafari helyett választottuk ezeket a programokat, mert a tűző napsütésben vízben lenni mégis kellemesebb mint vadállatok után  menni a szavannán, nem lebecsülve azt az életérzést sem. Az egy érdekes tapasztalás volt még, hogy a göncöl szekér tükrözéssel látszódik az égbolton, kellett egy kis idő még ráállt a szemem, illetve hogy nagyon korán sötétedik, de a naplemente cserébe lélegzetelállító.

Összességében ez egy csodálatos tapasztalása volt egy távoli, számunkra még felfedezetlen kultúrának és világnak: a fehér homok, a meleg óceán, a víz apály-dagály játéka vagy éppen a helyiek kedvessége és rámenőssége. Betekintést nyertünk egy korábbi brit gyarmat életébe.

Képek: