A festői Szlovéniá: Ljubjana, Bled, Predjama vár és Postojnai barlang

Ljubjana, a szlovén főváros: 

Augusztus közepén néhány napot töltöttünk el a szlovén fővárosban, amelyre régóta a bakancslistánkon volt. Az út szinte végig autópályán vezet, így azt gondolná az ember, hogy kellemesen és gyorsan oda tud érni, de azért ez nem teljesen van így. Budapesttől az M7-en a Balatonig majdnem kétszer annyi időbe telt eljutni, bár ezt a balatonátúszás számlájára írhatjuk, utána egészen a határig nem nagyon volt fennakadás néhány útépítést leszámítva. Átérve Szlovéniába a határ és Maribor közötti szakasz csak autóút, cserébe szinte senki nem volt rajta. A nagyobb fennakadás Celje mellett ért, amikor órákat kellett egy útszűkület miatt állni. Ezek mellett nagyon meleg volt, tűzött, már már égetett a nap a szélvédőn keresztül. De végre megérkeztünk.

A szállásunk az Eurostars uHotel volt, amely a belváros szívében található és csak egyféleképpen lehet megközelíteni. Tettünk pár kört, mert kacifántos, ugyanis autók elöl lezárt sétáló utcába kell behajtani. Becsekkolás után a háromszintes mélygarázsban kerestünk helyet, amely nem volt biztos hogy lesz és egész végig ez egy kérdőjel volt számunkra, hogyha elmegyünk kirándulni, akkor vajon lesz e. Pont emiatt a bizonytalanság miatt a parkolásért külön kell fizetni, 21 EUR/nap, ugyanakkor előre foglalni nem lehet. A szobánk a 8. emeleten volt kilátással a várost körülölelő dombokra és a várra. A 9. Emeleten található a medence, amelyhez be kell jelentkezni, mert csekély létszámú ember fér el.

A megérkezésünk délutánján tettünk egy kört a városban, elsétáltunk a funiculer-ig, amely a várba viszi fel az utasokat, majd az utcában lévő Vodnikov hram étteremben megvacsoráztunk, ahol a Szlovéniában világhírű "jugokolát", azaz a Cockta-t kóstoltunk a finom ételek mellé. A vacsora után tettünk egy kört a Sárkány hídon át, egy lakatokkal és szobrokkal teli gyaloghídon vissza, hogy újra a Hármas hídnál találjuk magunkat. Eltettük magunkat másnapra a fárasztó út után.

Városnézés: a következő két napot a városban töltöttük. Mindjárt reggel a Ljubljana várat támadtuk meg, nyitáskor a funiculer-rel. Az időzítésnek hála szinte megint nem volt sor, gyorsan feljutottunk a várba, de délutánra már jelentős várakozás alakult ki, hosszú sorral. A vár külső megjelenése hűen tükrözi történelmi múltját, ugyanakkor a modernizáció valószínűleg az állagmegóvást szolgálja. A várat szinte teljesen zárttá alakították át, ablakokkal, vasszerkezettel és tetővel. Olyan mint egy régi köntösben lévő modern tér és kiállító helység, amelyet láthatóan szeretnek a helyiek. A várban időszakos kiállítások, egy kápolna, egy torony, étterem és borbolt is megtalálható, így mindenki megtalálhatja a kedvére való programot. A kilátás lélegzetelállító, a toronyból akadály nélkül tárul elénk a város, ezért megérte feljönni.

A programot barangolással folytattuk a környező sétáló utcákon, amelyeket gyorsan be is tudtunk járni. Találtunk egy klassz mézboltot, amely kiváló ajándék ötlet is. Előzetesen utánanéztem, hogy milyen éttermeket ajánlanak és kettő fel is keltette az érdeklődésünket. Az egyik a Pizza Parma pizzéria volt, amely a legrégebben működő étterem a keleti blokkban. Ez a Maxi nevű bevásárlóközpontban található néhány perces sétatávolságra a nyüzsgő forgatagtól. Itt egy felvonulási térre emlékeztető térre jutottunk ki, amelyet két irodaház és egy kormányzati épület határolt. A másik helyszín pedig az Olimpija Burek, amely szintén a legrégebben működő és legfinomabb burek címet viseli.

A következő napra állatkerti látogatást terveztünk, ahová busszal mentünk el. A 18-as számú busz a belvárosból egyenesen a bejáratig visz és 35 percenként jár. Az állatkert a főváros egy erdős részén található egy domboldalban, így bizonyos részeihez felfelé kell caplatni 16-20%-os meredekségű lejtőn, de legalább az erdő árnyékban. A látogatásunkkor egy média napra készültek, hiszen Ganga, az indiai elefánt 50 éves lett és aznap számolt be róla az országos és helyi médiák. Volt torta, gyertyafújás ormánnyal és persze az ajándék falatok. Nagyon aranyos rendezvény volt. Mindent is megnéztünk, valamit többször is, a kedvenc az elefánt volt, de a hódok és a kőszáli kecskék is befértek a top 3-ba. A programra kb fél nappal lehet számolni, a városba pedig 10 perc alatt vissza lehet jutni a busszal.

A szállodához sétálva a Chocolarium-ba botlottunk, amely egy múzeum, egy workshop helyszín és egy csoki bolt egyben. A múzeumban vezetett körbevezetés van, amely minden egész órában indul és egy csúszdán kell meredek csúszdán kell a bejáratot megközelíteni. Merész, egyedi kezdés, de természetesen van lehetőség lifttel is lemenni a bejárathoz. Az idegenvezető rengeteg információval lát el minket a kakaóbabbal kapcsolatban, a termesztésről, betakarításról vagy éppen a feldolgozásról. Mi nagyon érdekesnek találtuk és folyamatosan csokoládét majszoltunk. Megkóstolhattuk a negyedik alapcsokit is, amely a ruby névre hallgat és textúrájában olyan mint a fehér csoki, amit egy kis manufaktúra találta fel, illetve kísérletezte ki, amely meg szeretné tartani ezt a monopóliumát. A ruby csokit 2017-ben mutatták be, azóta lehet elérni a piacon.

Bledi-tó

: A recepció mellett van az étterem, ahol a reggelit fogyasztottuk el és egyből utána Bled városa felé vettük az irányt. Könnyen kitaláltunk a belvárosból és az autópályán már robogtunk is az 55km-re fekvő egyik bledi parkoló felé. Választásunk a központi parkolóra esett, bár rengeteg autó volt az úton a város felé, de a központi parkolóban érkezésünkkor szinte senki nem volt, bár ez lehet hogy a 4 EUR/óra díjnak is köszönhető volt. Innen már látszott a tó és egyenest a hajóállomáshoz mentünk. Előre nem vettem jegyet, a helyszínen kerestük a Pletna-val történő gondolázás lehetőségét. Szerencsénk volt, mert ahogyan odaértünk a következő hajóban volt még hely nekünk, bepattantunk és már robogtunk a kézihajtányos gondolával a sziget felé. Az út 25 percig tartott oda és vissza is és a tavon lévő szigeten 40 percet tartózkodhattunk, ahol van egy templom, egy étterem, egy ajándékbolt és egy fagyizó, szóval minden a turistákért. Fizetni a visszaúton beszállás előtt kell, 20 EUR/fő a felnőtt jegy és 10 EUR/fő a gyermek jegy az oda-vissza útra. A víz kristálytiszta és jéghideg, nagyon kellemes volt a nagy nyári melegben.

Ha hajókázást követően a nevezetes bledi krémest kerestük fel a legközelebbi cukrászdában. Tényleg nagyon finom, főzött vanília krém és rajta házi tojásfehérje hab, majd egy rövid sétát tettünk a tóparton, és visszamentünk az autóhoz. Körbe akartuk autózni a tavat, de egy része le volt zárva ott éppen építési munkák miatt nem engedtek tovább, így visszafordultunk és a bledi vár parkolójában próbáltunk szerencsét. Be is jött, hiszen fent a vár tövében kb. 20 férőhelyes parkoló van és pont kiállt egy autós, akinek a helyére be tudtunk állni és nem kellett visszamenni a lenti parkolóba és újra megmászni a felfelé vezető utat. Itt előre adott időhosszra lehet parkolót igénybe venni, mi úgy gondoltuk, hogy 1 óra elegendő lesz. Ez tartható is volt, mindent láttunk amit szerettünk volna, kiállításokat, ajándékboltokat, frissítőt a büfében és persze a kilátást a tóra. Az egyik helységben volt egy Guttenberg-féle nyomda is, amelyet saját papírlenyomatot készíthettünk.

Az ebédet a Lake Bled House nevű vendéglátóhelyen fogyasztottuk el, amely a várból lejövet pont útba esik majd hazafelé indultunk és búcsút intettünk eme csodás vidéknek. Az autópálya felé haladva megpillantottunk egy Dino Parkot, ahová csak betértünk. Itt 20 különféle életnagyságú dinoszaurusz makett található, egy 8 férőhelyes mozgószékes mozi, fotópont 4 EUR/kép áron, játszótér, valamint ajándékbolt. A belépő 23 EUR/fő-be került és kb. fél órát ha eltöltöttünk ott, így azt gondolom ez nem érte meg. Főleg úgy, hogy az étterem zárva volt, az ajándékboltban szinte csak plüssfigurákat lehetett vásárolni. A napot a szálláson található medencében zártuk.

Predjama-vár felfedezése: A fővárostól mintegy 60 km-re található ez a középkori erődítmény, amely a meredek sziklafalba épült. Számomra az Istenek fegyverzete című Jackie Chan filmből ismert, kíváncsiak voltunk, hogy milyen élőben, vajon felismerhetőek a filmbeli helyszínek. A kérdéseinkre keresve a válaszokat egyből a várhoz mentünk. Az autópályáról letérve még 12 km-t kellett kocsikázni a fenséges tájon. A terv az volt, hogy korán érjünk, hogy legyen parkoló és kényelmesen meg tudjuk nézni amit szeretnénk. Ez megint bejött, mert válogathattunk a parkolókból és kényelmesen kiválaszthattuk a kombinált jegyünket. Ez szerintem jól ki van találva, 5 csomagot kínálnak, amelyből mi azt választottuk, amellyel a várba, a vár mögött lévő barlangba és a postojnai barlangba is beléphettünk. A felnőtt jegy ára 60,5 EUR/fő, míg a gyermekjegy 36,4 EUR/fő és igen ez húzósnak tűnhet, de annál nagyobb élményt jelent a végén. Önmagában a vár nem egy kiemelkedő épület, de ahová építették és amit takar, nem is beszélve a filmes múltról, az összkép lélegzet elállító. 

Előzetesen nézegettünk képeket, de élőben látni óriási érzés volt. A várat egyébként kb. 1 óra alatt be lehet járni, a helységekben korabeli berendezésekkel illusztrálják a korabeli életet és egy kicsit a barlangokba is betekintést enged. Be tudtuk azonosítani a film jeleneteit, hogy melyik emeleten vagy helységben játszódott. Kanyargós folyosók vezettek minket a többszintes épületben, a szobákban nagy ablakokon pedig lélegzetelállító kilátás nyílt – hullámzó zöld dombok és sűrű erdők nyúltak a horizontig, majd dolgunk végeztével a vár bejáratához igyekeztünk, ahol a barlangtóra találkapontja volt. Az első körbevezetés 11 órakor indul, megkapjuk az útbaigazítást és egy sisakot elemlámpával és irány a barlang. Az idegenvezető folyamatosan mesél érdekességeket, mint pl.:

• a barlangban több ezer denevér húzódik meg és telel át (néhányukkal találkoztunk is)
• a várban forgatták a „The Witcher” című sorozat harmadik évadát Henry Cavill szereplésével, így idézve az idegenvezetőt: „Superman was in the house!”
• a barlangrendszer sok lovagnak és törvényen kívülinek adott menedéket és egérutat az üldözői elöl

A bejárat a vár alatt található, de a kijárat magasabban van mint a vár és ezt a szintkülönbséget a barlangban tesszük meg a fejlámpák fényében. Ez a barlang kevésbé van a nagy létszámú turistákra szabva, itt nincsen átalakított útvonal, hanem ahogyan a természet kialakította, azon kell haladni, kivéve a telepített létrákat. A barlangban 20 fok körül volt, míg kint 30 fok felett, így pulóverrel lehet készülni, hogy meg ne fázzunk. A barlangászás 1 órás volt és miután kijöttünk, az autóhoz mentünk, parkolót fizettünk (5 EUR/óra) és átálltunk a Postojnai-barlanghoz.

 

Postojnai-barlang: Kalandunk a lenyűgöző Postojnai-barlanggal folytatódott, Szlovénia egyik legkülönlegesebb természeti csodájával. A vártól deli 12 óra körül érkeztünk vissza ide és ekkor már látszott, hogy nem leszünk egyedül, több parkolón is a megtelt tábla lógott kint, de gyorsan találtunk egy szabad helyet és már sétáltunk is a bejárathoz. A program úgy néz ki, hogy adott időpontra kell jegyet váltani – mi 13:30-ra váltottunk – és 15 perccel hamarabb kell megjelenni, hogy óramű pontossággal működjön minden. Kisvasúttal kb. 15 percet megyünk a barlang mélységébe, amely hatalmas, lenyűgöző cseppkövekkel díszített termeken át vitt minket, majd kiszállunk és egy kb. 1 órás sétát tehetünk a kivilágított és kiépített barlangban, majd újabb 15 perces vonatót következik. Itt a hőmérséklet különbséget komolyan kell venni, mert a 30 fokból hirtelen a 10 fokba érkezünk meg, javasolt felöltözni, mert ez hidegebb mint az előzőekben bemutatott Predjama barlang. A földalatti labirintusban hatalmas képződmények csillogtak a megvilágításban, miközben az idegenvezetők pedig  történeteket meséltek a barlang felfedezéséről. Keskeny ösvényeken sétálva csodáltuk a katedrálisszerű termeket és azt a csendes varázslatot, amely évszázadok óta vonzza ide a felfedezőket. A kisvasút felé haladva megtekinthettük a sárkányfiókákat, illetve itt található a világ egyetlen barlangi postahivatala is. Újra a felszínre érve a promenádon sétálgattunk még az ajándékboltok, fagyizók, cukrászdák és éttermek forgatagában, ahol beszerezhettünk egy-egy tárgyi emléket is. 

A Postojnai-barlang és a Predjama vár együtt tökéletes párosítást kínált a természeti pompa és a történelmi érdekességek között – Szlovénia elbűvölő tájainak és gazdag örökségének bizonyítékaként. Egy csodákkal, kalandokkal és egy életre szóló emlékekkel teli nap volt.

A Szlovéniában eltöltött néhány nap alatt megismertük a nagyváros és a vidék adta lehetőségeket és látnivalókat, amelyekből bőven akad még felfedezni való, talán a következő alkalommal!

Képek:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

   

Zanzibar, avagy Afrikaland az egyenlítőn túl

A sziget az Indiai-óceán egyik gyöngyszeme, egzotikus fűszereiről, fehér homokos tengerpartjairól és gazdag történelméről híres. Az utazás során lenyűgöző, színes piacok, autentikus halászfalu, valamint afrikai kultúrák fogadja a turistát. Az utcákon élénk illatok, mosolygó helyiek és a múltat idéző épületek adják a városok különleges hangulatát. A repülőút 2x5 óra egy Dubai-i átszállással, ahol 3 óra transzferidővel lehet számolni. Itt a “B” terminálról fog indulni a gép, amely nem pici, de így legalább több idő van a boltok felfedezésére (pl.: Lego, luxus órás vagy táskás, ajándékbolt), étvágyunk csillapítására (pl.: Five Guys, Hard Rock). Az odaútnál a várakozás éjjel történt, az megterhelőbb volt, bár erre is fel van készülve a reptér, mert több helyen nem székek, hanem inkább ágyak vannak kirakva, de így viszont a napfelkelte már landolás közben ért minket.

Az országba belépéshez szükséges vízum és biztosítás megfizetése, amely 50 USD/fő-be kerül, de van lehetőség előzetesen elektronikusan megigényelni. Ezt ajánlom, annak ellenére, hogy időigényes és nem mindig működik megfelelően, néhány órát el lehet vele szenvedni. Ha az előzetes regisztrációt elszalasztjuk nincsen gond, de akkor a helyszínen kell végigállni a sorokat külön a biztosításra, külön a vízumra, mire beengednek az országba. Miután a csomagokat megszereztük elindultunk megkeresni a helyi idegenvezetőnket, akit előzetesen választottunk ki ajánlás útján, ő Massa Yussuf. Bár összehasonlításom nincsen, de őt mindenképpen ajánlom, megkockáztatom, hogy a legjobb. Érdekesség, hogy itt nem az érkezők nevét írják ki a sofőrök a névtáblára, hanem a sajátjukat, segítve a könnyebb egymásra találást.

A szállásunk a reptértől kb. 60 km-re a turista övezetben található Royal Zanzibar Beach Resort volt, a sziget északi részén Nungwi településen az óceán partján, így következett egy 1,5 órás kocsikázás. Az odavezető út az kulturális sokk volt, látva, hogy hogyan is élnek itt, az egyébként nagyon is boldognak látszó emberek. A hotel kívülről nem mutatott semmit, de mikor behajtottunk, akkor dimenziót ugrottunk.

A recepció kivételes, szabadtéri kialakítású és lenyűgöző kilátást nyújt az egész komplexumra, végében az óceánnal. Itt a készséges recepciósok útbaigazítanak és mivel még várnunk kellett a szobára, mert reggel érkeztünk meg. A csomagokat beadtuk a megőrzőbe, és átöltözve irány a víz, amíg vártuk a szobánk elkészültét. A recepciónál található a masszázsrészleg és egy ajándékbolt is. Az épületek a telek két oldalán helyezkedtek el és mindegyik a közepe felé nézett, a medencékre, a gondozott kertre vagy éppen az óceánra. A szálloda szolgáltatásai még a vízi aerobik, strandröplabda, négy kültéri medence, Titanic kilátó, medencebár, napozóágyak a vendégek számára. A fő étterem mellett pedig egy játékterem és pihenő kapott helyet, ahol játékterem biliárd, darts, asztalitenisz, kártyajáték lehetőségekkel, valamint társalgóhely áll rendelkezésre, illetve a szálloda több pontján találhatóak bárok.

A tengerpart minden vendég számára elérhető, de a hotel nem sajátíthatja ki azt, mint más országokban, de jól látható, hogy az idegenek meddig jöhetnek el a homokos strandon. A határvonal egy homokpadkával van kijelölve, azon túl csak a karszalagos vendégek jöhetnek be, amelyeket a hotel rendvédelmi erői ellenőriznek, figyelnek.  Ezeket a határokat az árapály is befolyásolhatja, hiszen apálykor annyira visszavonul a víz, hogy több 10 méteres mélységben száraz lábon lehet sétálni, amelyet meg is tesznek a helyiek. Ilyenkor sokkal több árus lepi el a partszakaszt és próbálja tukmálni az egyedi karkötőket vagy fából készült dísztárgyakat a turistára. A part fehér homokos, nagyon szép, a víz pedig melegebb volt mint a medence vize, nagyon kellemes még így télvíz idején, hiszen ott most ekkor van tél. Ez annyit jelent, hogy talán jobban fúj a szél, de süt a nap, olykor felhős és egyszer egyszer még egy záport is megéltünk. A partról Tumbatu-szigetét lehet látni és olykor az afrikai kontinens sziluettjét is a háttérben.

A svédasztalos vacsora a központi étteremben került felszolgálásra, amely nádfedeles, szinte nyitott épület, de volt hogy a szálloda más pontjaira szervezték, az egyik alkalommal az a la cart étterembe, amely a parton van és élőzene és tűz show-val szórakoztatta a nagyérdeműt. Ez megtörte az egyhangúságot, amely tényleg klassz dolog volt. Több alkalommal is szerveztek kirakodóvásárt, ahol a helyieknek lehetőségük nyílik eladni portékáikat a turistáknak a hotelben, amelyekkel ha nem megy az ember fakultatív programra nem is nagyon találkozik. Itt csak készpénzben lehet fizetni és nem a helyi pénznemet preferálják, hanem az amerikai dollár az elfogadott, de az euróval is meg tudnak birkózni. Előfordulnak áramkimaradások, főleg az esti órákban szembetűnő, amikor minden sötétbe borul, de gyorsan meg szokott oldódni és megy minden tovább a normál mederben. A másik fontos a szúnyogirtás, mivel itt ezek a rovarok betegségeket terjeszthetnek ezért meg kell előzni, hogy megcsípje az embert. Esténként a személyzet kopogtatott az ajtón, hogy körbefújja a szobát, de ha ez nem lenne elég, az ágyak körül szúnyoghálót lehet elhúzni, ergo hermetikusan elzárni magunkat. Ezek a szúnyogok kisebbek és hangtalanok, szóval csak alvás után derül ki, hogy túljártunk e az eszükön vagy sem.

A sziget maga és az afrikai kontinens közelsége rengeteg rövidebb vagy hosszabb fakultatív programokat kínál. Az idegenvezetőnkkel egyeztetve mi kettőt választottunk ki. Az egyik a Safari Blue a másik pedig hajókázás delfin úszással egybekötve.

Safari Blue: A hotelbe jött értünk a Massa transzfer és a sziget deli részére autókáztunk, délebbre mint a reptér, egészen Fumba településig. Erre a kirándulásra ajánlatos tengeri cipőt vinni, mert bár nagyon alacsony a vízszint, de köves és tengerisünnel borított a kivillanó óceán fenék és a hajóig be kell sétálni hosszan. Ha mégis elfelejtenénk cipőt hoznia semmi gond, itt árulnak.  A hajón csak mi voltunk, amely emelte a kirándulás hangulatát, nem kellett senkihez sem alkalmazkodni. Ezt a programot nagy mértékben befolyásolja az apály-dagály jelenség, hiszen a Kwale homokpad csak apálykor bukkan fel. Mi azért érkeztünk ilyen korán, hogy megelőzzünk mindenkit. Ezt előzetesen nem értettem, de utólag minden összeállt és óriási élmény volt. Egészen egyszerűen ha hamarabb mégy ki a dűnéhez, akkor több időd van egyedül élvezni a mg nagy felületű homokpadot. Itt kaptunk egy gyümölcstálat frissen pucolva, amin voltak:

• Mango, amely narancssárga színű, pépes állagú és édesebb mint az itthon elérhető
• kókuszdió, amit ott bontott ki és a levét meg tudtuk inni
• banán, amely piros héjú volt, amely típus édesebb
• mandarin
• ananász

Miután kiélveztük a szigetünket és a tömeg is kezdett megjelenni tovább haladtunk és a Kwale Blue Lagoon  lagúnához hajókáztunk. Itt búvárkodtunk picit az alacsony vízben majd egy lakatlan. A Kwale szigeten kötöttünk ki. Itt találhatóak ruhaárusok, akik reggel a turisták előtt jönnek át a szigtre és árulják portékáikat. Ez a Kwale szigeteki Zanzibar TouristMarket. Található még itt egy több mint 500 éves, viharban kidőlt, de újjáéledt fa (baobab tree) is, amelyet meg lehet mászni. Fenséges tenger gyümölcsei ebédet kaptunk grillezett polip és rákocskák, homár és rántott halat salátával, rizzsel és krumplival. Ez nagyon finom volt. Dolgunk végeztével vitorlás üzemmódban visszahajóztunk a kikötőbe, de itt már a dagály miatt szinte a partra léptünk ki és a transzfer visszavitt a szállodába.

Hajókázás delfinnel úszás: Reggel a portán felvettük az előző nap megrendelt reggeli dobozunkat, majd a hotelbe jött értünk a Massa transzfer és a sziget nyugati részére autóztunk. Ez az indulási helyszín közelebb volt, kb. fél óra volt még oda értünk Muyuni Beach-re, ahol csónakba szálltunk a homokos parton és elindultunk a nyílt óceán felé. Már sok hajó volt kint, amelyek a delfineket keresték. Ez úgy működik, hogy a hajóskapitányok leadják egymásnak a drótot, hogy hol láttak delfint, majd mikor előjönnek akkor elkezdik követni. Ebbe a sorba álltunk be mi is. Keresztül kasul csónakáztunk az óceánban, majd mikor megtaláltuk és a felszínre jöttek beugráltunk a vízbe és velük együtt voltunk a vízben pár másodpercig. Bár a felszínen egyszerre nem sok delfin jött fel, a legtöbb az 10 körül volt, de a víz alatt látszódott, hogy 100-as csoportban haladnak. A delfines kaland után egy sznorkelezésre kijelölt területre mentünk, ahol lehetőség nyílt búvárkodásra, de mivel alacsony volt a vízszint és a víz meleg volt, nagyon sok apró medúza volt jelen és bizony nem féltek csípni. A legjobb csípés utáni szer az ecet, amit a halászok ajánlottak és valóban csillapította a fájdalmat.

 

Ezt követően kikötöttünk egy homopadon és a szokásos gyümölcstál következett, Itt már nagyon sok hajó volt, rengeteg utassal, de a homokpad nagyon nagy területen terült el, így mi egy kicsit arrébb kötöttünk ki, hogy ne zavarjanak bennünket, és ez így tökéletes volt. Azt továbbra sem értem, hogy miért ment minden hajós a megszokott legközelebbi homokpadhoz nyomorogni. Itt 1 órát töltöttünk el nagyon kellemes közegben, napozva, kagylókat keresve, majd a part felé vettük az irányt. Itt rengeteg szép ajándéktárgyat tukmálnak a kirándulókra, pl. különböző formájú és méretű kagylókat. Tényleg csodálatos darabok, de vigyáznunk kell velük, mert a hazahozni gyakorlatilag nem lehet vagy kockáztatunk börtönbüntetést a pénzbírság mellett, hiszen ezek ide tartozó élőlényeknek minősülnek. Erre vigyázzunk. Hazafelé még tettünk egy ebéd kitérőt egy étteremben, amely a program része volt, csodás kilátással az óceánra és ízletes haltállal.

 

Bár a két fakultatív program között van hasonlóság, de mégis eltérnek. A klasszikus szafari helyett választottuk ezeket a programokat, mert a tűző napsütésben vízben lenni mégis kellemesebb mint vadállatok után  menni a szavannán, nem lebecsülve azt az életérzést sem. Az egy érdekes tapasztalás volt még, hogy a göncöl szekér tükrözéssel látszódik az égbolton, kellett egy kis idő még ráállt a szemem, illetve hogy nagyon korán sötétedik, de a naplemente cserébe lélegzetelállító.

Összességében ez egy csodálatos tapasztalása volt egy távoli, számunkra még felfedezetlen kultúrának és világnak: a fehér homok, a meleg óceán, a víz apály-dagály játéka vagy éppen a helyiek kedvessége és rámenőssége. Betekintést nyertünk egy korábbi brit gyarmat életébe.

Képek: