Valencia 3.0 - focimeccs a Mestalla stadionban

Már a harmadik alkalom, hogy a városba látogatunk és nem tudjuk megunni. Mindig akad valami új amit felfedezhetünk, de a bevált helyeket is szívesen újra felkeressük. Ez alkalommal a központi téma egy focimeccs volt a legendás Mestalla stadionban, amely a Valencia FC otthona, amely ezen a február végi hétvégén az Atlético de Madriddal csapott össze. A helyszínre korábban érkeztünk, kíváncsiak voltunk, hogy hogyan is hangolódnak a helyiek az összecsapásra. A szállásunktól közvetlen helyi tömegközlekedéssel el tudtunk jutni a stadionhoz, ahol a gyülekező tömeg fogadott. Sok kis utcai árus kínálta a sálakat, mezeket, szurkoláshoz szükséges kellékeket. Rengeteg rendőr volt kivezényelve, de azt kell mondjam, hogy a két szurkolótábor a meccs előtt és után nyugodtan tudott vegyülni. 

Megkerestük a mi beengedő kapunkat, amelynél nemcsak lépcsőn, hanem mint a parkolóházakban megszokott széles úton lehetett megközelíteni felbaktatni a helyünkre. Felérve, a lelátó alatt büfék és mellékhelyiségek váltották egymást, megkönnyítve a látogatók kiszolgálását. A jegyünk a kakasülőn volt, konkrétan az utolsó sorban fejenként €50-ba került, de azt kell mondjam, hogy nagyon jó döntés volt. A pálya és a játék tökéletesen látható és élvezhető volt és mivel pont egy reflektor alatt ültünk az mint egy fűtőtest funkcionált, így az amúgy is kellemes spanyol télben pólóban tudtunk szurkolni. Mellettünk kaptak helyet a vendégszurkolók, alig pár százan lehettek, de olykor hangerőben felülmúlták a hazai B közepet. A lelátó ezen része azért már meredek, de ez biztosítja a megfelelő panorámát, lefelé lassabban jött az ember, mert az volt az érzete, hogy minjárt beesik a pályára a lelátóról.

A tengernek háttal ültünk olyan magasan, hogy a szemközti lelátó teteje felett a város körül húzódó hegyvonulatok elénk tárultak, szerintem csodás látvány. Illetve mikor besötétedett, akkor meg a város fényeiben tudtunk gyönyörködni. A meccs végül vereséggel zárult a hazaiak szempontjából, de most már tudjuk, hogy azóta töretlen és jó játékkal kijöttek a gödörből és távolodtak a kieső zónától, jöttek az eredmények és a pontok. A stadion lakóházak közé épült, így csak egy-egy részlet látszik belőle. Ide nem érdemes autóval jönni, mert nemcsak a parkolóhely megtalálása nehézkes, de a meccset követően is sokára szűnt meg a forgalmi dugó. Ezt saját szemünkkel láttuk, ahogyan jöttünk le a stadionból. A tömegközlekedéssel hasonló tapasztalatunk volt, kimaradtak járatok, a megérkezett buszon annyian utaztak, hogy nem fértünk fel. Legközelebb már erre is lehet számítani. Az időjárás kegyes volt, mert csak a lefúlyást követően kezdett el esni az eső, így a szállásra visszamentünk és kiértékeltük a látottakat.

A szállásunk a La Malva Rosa városrészben volt egy sarki házban – a C/de Vicente la Roda és a C/ de Cavite sarka – amely egy utcára volt a tengerparti sétánytól, a teraszról pedig látszott a tenger. Egy emelet plusz a tetőtér, illetve saját kerttel, benne nagy fedett terasz, medence és garázs is. Az egyik busz vonal, amely a városból közlekedik a ház előtt megy el, míg a város felé haladó busz vonal a ház háta mögötti utcában, ahol a buszmegálló is található. Ez a 32-es számú busz, amellyel a Bioparcba, a Mestalla stadionba vagy a város több nevezetességéhez el lehet jutni. Az Oceanografic pedig egy 10perc sétatávolságra lévő megállóból indul. Itt önellátók voltunk, amelyben nagy segítség volt az egy utca távolságra lévő Mercadona kisbolt.

A város tengerpartja így tél vége felé is csodálatos. Bár erősek voltunk még az elején, hogy megmártózunk benne, de miután belesétálltunk, azért meggondoltuk magunkat, nem volt olyan meleg a tenger, ugyanakkor az időjárás pazar volt, 15-20 fok, napsütés, enyhe tengeri szellővel. A promenád nyüzsgő volt, sokan strandröplabdát játszottak, a nálunk bátrabbak bemerészkedtek a habokba, de voltak, akik étterembe mentek, vagy csak sétáltak a sétányon. Egyik alkalommal kipróbáltuk a Restaurant La Ferradura éttermet, ahol nagyon finom Paella-t készítenek és nem hazudtolták meg magukat, tényleg nagyon rendben volt és óriási adagot kaptunk. Kóstoltunk csirkéset és tenger gyümölcsöset is, mindkettőt merem ajánlani. Az étterem teraszáról bámultuk csak a Földközi-tengert, hallgattuk morajlását miközben falatoztunk.

Ez alkalommal újra ellátogattunk az Oceanografic-ba, ahol a fő cél a tengeri tehenek, azaz a dugong megtekintése volt. Itt van olyan egyed, amelyik közel 30 éve lakik itt és az utódját itt hozta a világra több mint 15 éve. Gyönyörű és hatalmas állatok, tátott szájjal néztük őket a vízben. Másik nagy kedvencünk a delfinshow, amely ilyenkor sem maradhat ki. Most is nagy elvezettel néztük. Nagy élmény volt újra itt lenni.

Látogatásunkkor kezdődött a Las Fellas ünnep, így minden zárva volt és mindenki az utcára vonult, hogy részese legyen a 3 hétig zajló ünnepségsorozat megnyitásának. A városban egyes utcák kordonokkal voltak szétválasztva, megnehezítve a közlekedést. A városközpontban tettünk egy nagyobb sétát érintve nevezetesebb tereket, helyeket vagy éppen üzleteket, így jutottunk el a Placa de la Ajuntament-r, a Placa de la Reina-ra, a Catedral de Valencia-hoz, a Placa de la Verge-re vagy éppen a Torres delsSerrans-hez, ahol egy nagy színpad volt felállítva a fesztivál megnyitójára. Menetközben megpihentünk az Orxateria Subies cukrászdában és megkóstoltuk a horchata-t, amely egy hűtött növényi eredetű ital, fahéjas tejre hasonlít az íze. Üdítően hatott ezen a meleg nyári napon.

A város tartogat felfedezni valót a következő alkalomra is.

Korábbi linkek:

https://sebajtobias.blogspot.com/2019/06/varoslatogatas-valencia.html

https://sebajtobias.blogspot.com/2021/11/oceanografic-de-valencia.html

Képek: