Egy kis Koppenhága húsvét idején

Az idén a tavaszi szünetet kihasználva egy pár napos kirándulást terveztünk dán fővárosba, Koppenhágába, ahová közvetlen járat közlekedik Ferihegyről és röpke 2 órán belül már élvezhetjük is a skandináv életérzést. A gép a reptér legtávolabbi részébe érkezik, ahonnan egy hosszabb sétát követően jutunk el a jegyértékesítő automatákhoz, a metró peronjához vagy éppen a vasúti megállóhoz. Természetesen itt is számtalan jegy és bérlet variáció közül választhatunk, ezeket érdemes előzetesen megnézni és a tervhez igazítani. Itt is létezik applikáció, amelyen keresztül gyorsan tudunk jegyet vásárolni, a neve DOT Tickets.

A szállásunk (Scandic CPHStrandpark hotel) egy megállóra (Kastrup St.) volt a sárga metró vonalán, onnan 10 perc sétatávolságra. A reggelit tartalmazta az ár, viszont a wellness-t, ami miatt választottuk a helyet, csak külön térítés ellenében lehetett igénybe venni a felnőtteknek időkorlátozással, gyermek csak meghatározott idősávban a hétvégén. A szoba tiszta rendezett és csodás kilátással a vízre. Az a tapasztalat, hogy a páratlan számú szobák néznek a tenger, a reptér, az Öresund-híd vagy éppen Malmö felé. A látvány érdekében érdemes lehet ilyet kérni, foglalni. A hotelen belüli foglalásokat, mint a vacsora vagy a reptéri transzfer mind online lehet intézni, a bejelentkezéskor egy QR kódod kap az ember és onnantól azon keresztül tudja intézni.

A hotel környékén 10 perces sétatávolságban több éttermet is találtunk, amelyek közül többet ki is próbáltunk:

• Havnehytten Café & Bistro: ez egy kikötői gyorsétkezde, amolyan hamburgeres, amely főleg az ott fuvarra várakozó taxisokat látja el, mert más vendéget nem nagyon láttunk.
• Café Kystens Pele: egy hangulatos helység, régimódi bútorzattal, de annál ízletesebb és modern fogásokkal.
• Kastrup Strandpark: egy kikötői, skandináv hangulatú étterem halas fogásokkal és kilátással a kikötőre és a tenerre. A krémes állagú halleves mennyei volt a 109 DKK ár ellenére.

Ha esetleg a nemzetközi ételeket részesítenénk előnyben, akkor egy McDonald étterem is van a közelben, illetve ha hideg vacsorára vagy egy szendvicsre vágyunk, akkor mellette ott van egy Netto kisbolt is, ahol a híres dán kekszeket is beszerezhetjük szuvenír gyanánt, otthonra.

Az első nap egy kiadós reggelit követően bemetróztunk a városközpontba, a Kongens Nytorv megállóig, ahonnan több látványosság is könnyen elérhető gyalogosan. A mi tervünk az volt, hogy a Stroget-en a város főutcáján végig sétálunk egészen a Tivoli vidámparkig. Menet közben az egyik oldalutcában útba ejtettük a kerek tornyot, a Rundetaarn-t. A belépő felnőttnek 60 DKK és a tetejéről csodálatos kilátás nyílik a városra, felülről. Jól látszottak azok az épületek, ahová majd el tervezünk menni. A torony tetején egy csillagvizsgáló is üzemel, ahová külön programokat szerveznek az év adott időszakában, látogatásunkkor zárva volt. A torony jellegzetessége, hogy nem lépcső vezet fel, hanem széles spirális rámpa, amely kialakítás hátterében az áll, hogy a király a lóváról nem akart leszállni, de a ló a lépcsőn nem tud közlekedni, maradt hát a rámpa.

Az oldalutcából visszatértünk a fő forgatagba és közben a jól, vagy éppen kevésbé ismert üzletek kirakatait bámultuk, néhányba be is mentünk. Kipróbáltuk a nevezetes Buka pékség croissant és fánk (spandauer) készítményeit is, amelyet tényleg megéri megkóstolni, igazi dán helyi édességfélék. A sétáló utca végén megérkeztünk a városháza előtti térre, ahonnan a Tivoli egyik oldalsó bejárata már látszódott is, de végül a főbejáratnál kellett jegyet enni és bemenni a vidámparkba. Itt is többféle jegy létezik. Ha csak sétálnál a parkban, akkor 150 DKK fejében ezt megteheted, de ha mégis kedvünk lenne kipróbálni valamelyik attrakciót, akkor plusz összeg ellenében meg is tehetjük, bár ilyenkor 60-90 DKK-t kell fizessünk alkalmanként. A teljesáru jegy korlátlan attrakció használattal 360 DKK, így ez sokkal jobban megéri, ha kedvet kapunk hullám vasutazni. Több attrakció esetében is készítenek fényképet, amely a Tivoli applikációs regisztrációt követően le is tölthető, emlékbe eltehető.

Amíg a család a vurstliban élvezte az izgalmakat én buszra (11-es számú) pattantam és 3 megállóval később már a Carlsberg sörgyárhoz közeledtem, ahol egy múzeumtúra várt rám, amelyet önvezető jelleggel kell elképzelni, mindenki a saját tempójában kap betekintést a gyár múltjába. Több interaktív játék is színesíti a programot, amelyet digitális formában el tárolunk és később le tudunk tölteni emlékbe. A program 215 DKK-ba került, amely tartalmaz egy pohár szabadon választott sört is a helyi bárban. Itt található még egy étterem, egy szuvenír shop és egy istálló is, amely a kezdeti logisztika előtt állít emléket, a karámokban lovakat is tartanak, illetve egy szoborpark is, amelynek egy gyöngyszeme egy kis hableány szobor is. Miután csatlakoztam a családhoz a Tivoliban, záróráig maradtunk majd a metróállomás felé vettük az irányt, de menet közben a vidámpark bejáratánál található Lego boltba betértünk, szétnéztünk valami helyi jellemző szuvenír után, de nem volt ilyen, illetve a nagy mesemondó, Hans Christian Andersen szobrával készítettünk közös képet.

A második napon ugyanúgy kezdődött, bőséges reggeli majd metróval a Kogens Nytorv megállónál átszálltunk a piros vonalra és az Osterport-ig utaztunk. Itt közlekedési eszközt váltottunk és a 27es számú busszal az Indiakaj megállig utaztunk. Innen a part mentén közelítettük meg az igazi kis hableány (Den Lille Havfrue) szobrát. Már messziről látható, hogy hová kell menni, mert tömeg gyűlik össze előtte, hogy a saját szelfiét elkészítse. Innen egy hosszas séta következett, amelynek a végcélja a Nyhavn színes házai, ahol az ebédünket fogyasztottuk el, de az odáig vezető úton sok szép látványosságot tudtunk megnézni. 

A Kastellet erőd mentén haladtunk a napsütésben és először Gefion istennő szökőkútját pillantottuk meg, amelyben akkor víz nem volt, de így is monumentális és gyönyörű. Az utca végén már ilyen tisztes távolságól is látszott a Amelienborg palota előtti téren álló lovasszobor. Az időzítésünk tökéletes volt, ugyanis éppen az őrségváltáskor értünk oda, bár az hosszadalmas és már-már unalmas volt – hosszú percekig nézték egymást mozdulatlanul a katonák mire megmozdultak – és a turisták serege ide-oda rohangált a tér egyik oldaláról a másikra. Ezt idő előtt magunk mögött hagytuk és utólag kiderült jól tettük, mert a térre éppen akkor érkezett meg autóval a dán királynő és bár csak az autó üvegén keresztül, de láthattuk néhány pillanat erejéig. Itt már magunk elé tornyosult a Frederiks Kirke épülete, amely csak egy kupolából álló templom épület és kívül-belül csodálatos.

Néhány perc sétát követően vissza is érkeztünk a Kongens Nytorv tér sarkára, az emlékhorgonyhoz, ahol a Nyhaven színes épületei kezdődtek. Itt kiválasztottunk egy éttermet és a délutáni hajós programig itt is maradtunk. Az egyik megállója és beszállóhelye a Stromma CanalTours-nak itt található, ezek nagy hajók nagy létszámú turistával, de mi inkább a kis elektromos hajót részesítettük előnyben, amely 8-10 fővel közlekedik. Sokkal családiasabb hangulatban lehet elcsevegni a kapitánnyal, aki készségesen minden kérdésre szívesen válaszol. Ezen hajó a Cristiansborg épülete mellől indul, amely sétatávolságra van a, de metróval is érkezhetünk a Gammel Strand megállót kell keressük. A túra 1 órás volt és egy másik perspektívából láthattuk a várost, elhaladtunk a Cirkelbroen (árbócos körhíd) alatt, a kanálisokban kikötött lakóhajók között, az operaház mellett, de megközelítettük Cristiania határait is. Klassz volt látni a vízről azokat az épületeket, látványosságokat, amelyek mellett korábban elsétáltunk.

A hajóútnak koraeste lett vége és úgy határoztunk hogy megnézzük a Guinness World Record múzeumot. A felnőtt belépő 169 DKK míg a gyerekjegy 109 DKK. Amire számítani lehet, hogy rengeteg információt osztanak meg a legkülönbözőbb kategóriákban elért elsőségekről és nagyon sok esetben a látogató is megpróbálhatja megdönteni az elérhetetlennek tűnő eredményeket. A bejáratnál egyből a legmagasabb ember fogad bennünket a legnagyobb derékméretű kollégájával együtt, majd tematikusan, témakörönként elindul az információ dömping, mint a természet, a sportteljesítmények, a zene, a motorsport vagy éppen az emberi tulajdonságok legjei. Egy idő után már fárasztó volt és nehezen kötött le, de a kijáratnál egy óriási Pac-Man játékban tudtunk elmerülni, ráadásul páros verzióban. A jegy vásárlásakor készítenek egy képet a látogatóról és azt a kijáratnál meg tudjuk venni, csak ki kell választani a hátteret, fizetni és visszamenni a jegypénztárhoz, ahol már kézbe is kapjuk a kinyomtatott képet.

A harmadik nap országot váltottunk, ugyanis vonattal átmentünk a szomszédos Malmö városába. A vonatra mi a reptéren szálltunk fel, ott ki is vannak rakva automaták, ahol megvásárolhatóak a jegyek. Nem lehet eltéveszteni, mert a svéd zászló rajta van a kék-sárga automatákon, a felnőtt jegy ára 300 SEK-be került. A vonat az Öresundhídon halad át és 30 perc alatt a központi pályaudvarra ér, majd a 8as helyi busszal a Turning Torso épületéhez mentünk. A toronyépület turisták által nem látogatható, így csak kívülről tudtuk szemlélni a furcsa épületet. Innen kisétáltunk a tengerpartra, ahol is a Titanic kilátóban készített szelfiket követően megpihentünk és sirályokat etettünk, élvezve a tavaszi svéd napsütést.

A tervünk annyi volt csupán, hogy innen visszasétálunk a pályaudvarig és közben gyönyörködünk a város természeti adottságaiban és az útba eső nevezetességeiben. Az ebédet a jégpálya menzáján fogyasztottuk el, miközben a tengert szemléltük, a skandináv ízvilág mediterrán időjárással párosult, igen pihentető volt. Innen egy hosszabb séta következett, amely során elhaladtunk a Malmö múzeum mellett, érintettük a Knotted Gunszobrot, a Lilla torg teret, a Stortorget főteret és a Saint Petry Kirka templomot. A visszaútra a pályaudvaron vásároltunk péksüteményeket a Gateau és a St.Jakobs Stenugnsbageri nevű üzletekben. A napot a szálloda tetején lévő bárban zártuk, ahonnan kivilágítva csodálhattuk meg a környéket. Láttuk Malmö és Koppenhága fényeit, a hídon haladó autókat, a tengeren közlekedő teherhajókat vagy éppen a landolni készülő repülőket.

Az utolsó reggelen összecsomagoltunk és az előzetesen lefoglalt szállodai transzferrel, mint egy 4 perc alatt kiértünk a reptérre, majd felfedeztük az üzleteket, miközben a kapunkhoz mentünk. Bár néhány szendvicsezőt, szuvenírest leszámítva nem kell sok időt szánni rá, gyorsan végig lehet nézni őket. Csodás napokat töltöttünk Skandináviában! 

Képek:

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

Valencia 3.0 - focimeccs a Mestalla stadionban

Már a harmadik alkalom, hogy a városba látogatunk és nem tudjuk megunni. Mindig akad valami új amit felfedezhetünk, de a bevált helyeket is szívesen újra felkeressük. Ez alkalommal a központi téma egy focimeccs volt a legendás Mestalla stadionban, amely a Valencia FC otthona, amely ezen a február végi hétvégén az Atlético de Madriddal csapott össze. A helyszínre korábban érkeztünk, kíváncsiak voltunk, hogy hogyan is hangolódnak a helyiek az összecsapásra. A szállásunktól közvetlen helyi tömegközlekedéssel el tudtunk jutni a stadionhoz, ahol a gyülekező tömeg fogadott. Sok kis utcai árus kínálta a sálakat, mezeket, szurkoláshoz szükséges kellékeket. Rengeteg rendőr volt kivezényelve, de azt kell mondjam, hogy a két szurkolótábor a meccs előtt és után nyugodtan tudott vegyülni. 

Megkerestük a mi beengedő kapunkat, amelynél nemcsak lépcsőn, hanem mint a parkolóházakban megszokott széles úton lehetett megközelíteni felbaktatni a helyünkre. Felérve, a lelátó alatt büfék és mellékhelyiségek váltották egymást, megkönnyítve a látogatók kiszolgálását. A jegyünk a kakasülőn volt, konkrétan az utolsó sorban fejenként €50-ba került, de azt kell mondjam, hogy nagyon jó döntés volt. A pálya és a játék tökéletesen látható és élvezhető volt és mivel pont egy reflektor alatt ültünk az mint egy fűtőtest funkcionált, így az amúgy is kellemes spanyol télben pólóban tudtunk szurkolni. Mellettünk kaptak helyet a vendégszurkolók, alig pár százan lehettek, de olykor hangerőben felülmúlták a hazai B közepet. A lelátó ezen része azért már meredek, de ez biztosítja a megfelelő panorámát, lefelé lassabban jött az ember, mert az volt az érzete, hogy minjárt beesik a pályára a lelátóról.

A tengernek háttal ültünk olyan magasan, hogy a szemközti lelátó teteje felett a város körül húzódó hegyvonulatok elénk tárultak, szerintem csodás látvány. Illetve mikor besötétedett, akkor meg a város fényeiben tudtunk gyönyörködni. A meccs végül vereséggel zárult a hazaiak szempontjából, de most már tudjuk, hogy azóta töretlen és jó játékkal kijöttek a gödörből és távolodtak a kieső zónától, jöttek az eredmények és a pontok. A stadion lakóházak közé épült, így csak egy-egy részlet látszik belőle. Ide nem érdemes autóval jönni, mert nemcsak a parkolóhely megtalálása nehézkes, de a meccset követően is sokára szűnt meg a forgalmi dugó. Ezt saját szemünkkel láttuk, ahogyan jöttünk le a stadionból. A tömegközlekedéssel hasonló tapasztalatunk volt, kimaradtak járatok, a megérkezett buszon annyian utaztak, hogy nem fértünk fel. Legközelebb már erre is lehet számítani. Az időjárás kegyes volt, mert csak a lefúlyást követően kezdett el esni az eső, így a szállásra visszamentünk és kiértékeltük a látottakat.

A szállásunk a La Malva Rosa városrészben volt egy sarki házban – a C/de Vicente la Roda és a C/ de Cavite sarka – amely egy utcára volt a tengerparti sétánytól, a teraszról pedig látszott a tenger. Egy emelet plusz a tetőtér, illetve saját kerttel, benne nagy fedett terasz, medence és garázs is. Az egyik busz vonal, amely a városból közlekedik a ház előtt megy el, míg a város felé haladó busz vonal a ház háta mögötti utcában, ahol a buszmegálló is található. Ez a 32-es számú busz, amellyel a Bioparcba, a Mestalla stadionba vagy a város több nevezetességéhez el lehet jutni. Az Oceanografic pedig egy 10perc sétatávolságra lévő megállóból indul. Itt önellátók voltunk, amelyben nagy segítség volt az egy utca távolságra lévő Mercadona kisbolt.

A város tengerpartja így tél vége felé is csodálatos. Bár erősek voltunk még az elején, hogy megmártózunk benne, de miután belesétálltunk, azért meggondoltuk magunkat, nem volt olyan meleg a tenger, ugyanakkor az időjárás pazar volt, 15-20 fok, napsütés, enyhe tengeri szellővel. A promenád nyüzsgő volt, sokan strandröplabdát játszottak, a nálunk bátrabbak bemerészkedtek a habokba, de voltak, akik étterembe mentek, vagy csak sétáltak a sétányon. Egyik alkalommal kipróbáltuk a Restaurant La Ferradura éttermet, ahol nagyon finom Paella-t készítenek és nem hazudtolták meg magukat, tényleg nagyon rendben volt és óriási adagot kaptunk. Kóstoltunk csirkéset és tenger gyümölcsöset is, mindkettőt merem ajánlani. Az étterem teraszáról bámultuk csak a Földközi-tengert, hallgattuk morajlását miközben falatoztunk.

Ez alkalommal újra ellátogattunk az Oceanografic-ba, ahol a fő cél a tengeri tehenek, azaz a dugong megtekintése volt. Itt van olyan egyed, amelyik közel 30 éve lakik itt és az utódját itt hozta a világra több mint 15 éve. Gyönyörű és hatalmas állatok, tátott szájjal néztük őket a vízben. Másik nagy kedvencünk a delfinshow, amely ilyenkor sem maradhat ki. Most is nagy elvezettel néztük. Nagy élmény volt újra itt lenni.

Látogatásunkkor kezdődött a Las Fellas ünnep, így minden zárva volt és mindenki az utcára vonult, hogy részese legyen a 3 hétig zajló ünnepségsorozat megnyitásának. A városban egyes utcák kordonokkal voltak szétválasztva, megnehezítve a közlekedést. A városközpontban tettünk egy nagyobb sétát érintve nevezetesebb tereket, helyeket vagy éppen üzleteket, így jutottunk el a Placa de la Ajuntament-r, a Placa de la Reina-ra, a Catedral de Valencia-hoz, a Placa de la Verge-re vagy éppen a Torres delsSerrans-hez, ahol egy nagy színpad volt felállítva a fesztivál megnyitójára. Menetközben megpihentünk az Orxateria Subies cukrászdában és megkóstoltuk a horchata-t, amely egy hűtött növényi eredetű ital, fahéjas tejre hasonlít az íze. Üdítően hatott ezen a meleg nyári napon.

A város tartogat felfedezni valót a következő alkalomra is.

Korábbi linkek:

https://sebajtobias.blogspot.com/2019/06/varoslatogatas-valencia.html

https://sebajtobias.blogspot.com/2021/11/oceanografic-de-valencia.html

Képek: