London

Ez alkalommal az Easyjet-tel utaztunk Londonba a Gatwick repülőtérre, amely a város déli részén található. Úgy néztem, hogy innen többféleképpen be lehet jutni a városba, amely egy 50km-es út. Elterjedt az Uber, amely időszaktól függően 70-80 angol fontba kerül, de alternatívaként a South terminalon található pályaudvaron vonatra is szállhatunk, amellyel szűk 30 perc alatt a Victoria Station-re érhetünk, menet közben pedig gyönyörködhetünk a tájban. A jegy megvásárlásához kértünk segítséget, amely végül 22 GBP-be került, magamtól nem találtam volna meg azt a jegytípust amelyet végül megvettünk, a helyi erők segítsége kellett, de a kedvezményeket magától felajánlotta. A Victoria pályaudvarról végül a legendás fekete London taxival utaztunk a szállásunkra, a Premier Inn London Waterloo-ba, amely az egyazon nevű vasútállomás mellett volt. Lehetett volna Uber-t is használni, amely fele annyiba került volna, mint a taxi, de ki szerettük volna próbálni. Ezek sablon autók, 6 férőhelyesek, üvegtetővel így a dugóban araszolva hátradőlve élvezhettük a látványt. A szállodai becsekkolás már eléggé automatizálva van, de volt recepciós és segített. Először rendezni kellett a számlát, majd elkészült egy kártya a szobánkhoz, amely az 5. emeleten volt és az ablakunk a Forum Magnum térre nézett a York roadon. Miután elfoglaltuk a szobát már koradélután volt és egy gyors felfrissítést követően már el is indultunk felfedezni a várost, kihasználva, hogy még világos volt és nem esett az eső.

Az útvonal a következő volt: Hotel à Westminster Bridge à Big Ben a parlamenttel à Westminster Abbey à Parliament square à St. James’s Park à Buckigham Palace à Constitution Hall à Hyde park Corner à Grosvenor Garden à Victoria street à Buckingham Palace Road. A Big Ben-hez közeledve már egyre nagyobb volt a tömeg és néhány fénykép elkészítését követően hamar elsétáltunk. A St James’s Parkban jól loszlott a tömeg, nagy kiterjedésű területről van szó, ahol mókusokban, ludakban és kacsákban gyönyörködtünk, mígnem felbukkant a Buckingham Palota előttünk a Blue Bridge-en. A palotát a Mall-on keresztül közelítettük meg és a Canada Gate-tel készített emlékeket követően a palota előtti térre mentünk, itt gyönyörködtünk az épületben és az azt körülvevő környezetben. Utunkat folytatva sétálva megkerültük a palotát a Constitution Hall-on egészen a Hyde Park Corner-en található Wellington Arch-ig, majd a palota másik oldalán a Grosvenor Place-n át a Victoria utca sarkán lévő Shake Shackbe. Vacsorát követően már besötétedett és a Buckingham Palace Roadon visszamentünk a szállásra.

Útvonal: Hotel à King’s Cross Station à Madame Tussauds múzeum à Picadilly Circus à Leicester square à Trafalgar square à Somerset House à Leadenhall Market. Másnap esős időre készültünk az előrejelzés szerint, így beltéri programmal indítottunk. A hotel melletti Waterloo állomásról egy átszállással elmetróztunk a a Kings Cross pályaudvarra, ahol a 9 ¾ platform-ot szerettük volna megtekinteni, amely egy filmes helyszín. Az aluljáróból feljőve könnyen megtalálható, mert hosszabb sor tekereg előtte, hogy filmtörténeti fényképet készítsen magának a látogató. Ha szemfülesek vagyunk, akkor oldalról is tudunk jó képeket készíteni, majd a shopban vásárolhatunk Harry Potteres szuvenírt is. Innen szintén metróval továbbutaztunk a Baker street-re. ahol kívülről megnéztük a 221B szám alatti házat, amely a legendás nyomozó lakhelyét jelenti, majd a metrókijáratban található Sherlock Holmes szobrot mielőtt jegyet váltottunk volna a Madame Tussauds múzeumba, amelyre 2 órával nyugodtan számolhatunk. Ne rémisszen el a hosszú sor, mert gyorsan halad, 20 perc alatt be is lehet jutni, a jegypénztár a bejárattól jobbra az utolsó ajtón található, majd a jeggyel vissza kell menni a sor végére. Bent folyamatosan sokan vannak, így kell keresni a pillanatokat, hogy a kedvenc viaszfiguráénkkal tudjunk képet készíteni. A kiállítás színvonalas, a végén egy 4D-s mozival zárul. Az ajándékbolton keresztül jutottunk ki az épületből, amellyel szemben egy Fish&Chps gyorsétterem volt és mivel esett és ebédre járt az idő, betértünk és mire végeztünk, már el is állt az eső.

Újra metróra pattantunk és a Picadilly Circus-re mentünk, ahonnan séta következett. Még világos volt, így a kivetítő még nem hozta a hűha faktort, a Leicester téren a Lego és M&M boltok vitték a fókuszt, de nem csak mi voltunk így ezzel. A téren készülnek a karácsonyi vásárra, de emiatt a tér bizonyos része le volt zárva és így nem mindegyik szobor volt látható, fotózható, de Bugs Bunny szobrával tudtunk fotót készíteni. Az Odeon mozi tetején látható egy Batman, amely fentről veti tekintetét a hömpölygő tömegre. A mozi mellett található egy Jollibee gyorsétterem, ahol a mangós-barackos pite fenomenális, amely elfogyasztását követően a Trafalgar square-re majd a Somerset House-hoz mentünk. Utóbbi egy filmes helyszín, amely két James Bond filmben is szolgált egy-egy jelenet helyszínéül. Itt megint metróra szálltunk, a Temple megállónál és a Monument megállóig meg sem álltunk. Itt először a londoni nagy tűz emlékművét csodáltuk meg, majd a Gracechurch streeten a Leadenhall Market-ig sétáltunk. Ez egy fedett utcarész, ahol üzletek és pubok is találhatóak, amely a munka utáni órákban igen zajos, rengetegen vannak előtte. Ez a helyszín inspirálta a Harry Potter bizonyos jeleneteit az első részben. A napunk itt zárult és visszamentünk a szállásra.

Útvonal: Hotel à Természettudományi Múzeum à Marble Arch à Oxford Circus à

Picadilly Circus. A következő napot Kensigton városrészben kezdtük, annak is a Múzeum negyedében, ahová a Természettudományi Múzeum miatt utaztunk. Tervezetten, de korábban érkeztünk, hogy néhány dolgot meg tudjunk nézni még a múzeum látogatása előtt. A megálló a South-Kensington, aho Bartók Béla szobra vagy a Thin House is található, illetve rengeteg kisebb bolt, amelyek sűrűjében egy Lamborghini szalon is helyet kapott itt. A Royal Albert Hall megtekintését követően mentünk a találkapontra és kezdetét vette a múzeumtúra. Ez egy Get Your Guide-os jegy volt, így egy rövid körbevezetéssel kezdődött a múzeumparkban, amelyet nemrégen alakítottak át és az evolúciót hivatott bemutatni. A múzeum hatalmas és szerintem egy napba minden nem is férne bele, nem beszélve arról, hogy mennyi infót tudunk befogadni egyszerre. A múzeum hatalmas, több szinten több teremben dolgozza fel a témákat, amelyek közül a legérdekesebb az előtérben felfüggesztett bálnacsontváz és a dinoszaurusz csontokból összerakott kiállítás, de maga az épület is szenzációs alkotás, nemhiába óriási tömegek látogatnak ide. Mi 2-2,5 órát voltunk bent és voltak olyan részek, amelyek megtekintését el sem kezdtük, nagyon gyorsan telt az idő, mert tényleg lélegzetelállító. Dolgunk végeztével buszra (74) szálltunk a Cromwell Place-en és a Marble Arch-hoz mentünk, ami az Oxford street nyugati vége. a busz elhalad az egyik Harrods áruház mellett, a nagy dugóban volt idő megcsodálni az impozáns épületet, nagyon lassan haladtunk, amely oka főleg az útépítés volt. A Marble Arch a Hyde Park észek keleti csücske, ahol az Oxford street kezdődik, amelyen boltok találhatóak, nagyon sok bolt. Az utcán egészen az az Oxford Circus-ig mentünk, menet közben olyan boltokat tekintettünk meg, mint például az NBA shop, a Disney Store ajándékboltok, majd egy kései ebédet követően a Picadilly Circus-ig sétáltunk tovább a Regent street-en. Gyönyörű szép régi épületek sorakoznak, már-már ünnepi díszben, hagyományokkal bíró üzletek. Egy ilyen üzlet a Whittard of Chelsea teaház, ahová be is tértünk, nagyon finom tea és forró csokoládékat kóstoltunk meg. Az esti kavalkádban fejeztük be a napot és tértünk vissza a szállásra.

Útvonal: Hotel à Vauxhall Bridge à Tower Bridge à Shakespeare’s Globe à Millenium Bridge à St Paul’s Cathedral Másnap reggel a 77-es buszra szálltunk, amely a hotel előtti megállóból indult és a Vauxhall Bridge-hez mentünk, ahol az MI6 épületét tekintettük meg. Ez szintén egy filmes helyszín, amely a James Bond filmben is a titkosszolgálat épületeként szerepelt. Az időre nem volt panasz, napsütötte, száraz hideg idő volt, így néhány fotót követően újra metróra pattantunk és a Tower Hill megállóhoz mentünk, mert jegyünk volt a Tower Bridge-be. A metróból feljőve a Tower épülete tornyosult elénk, majd azt megkerülve már a hídon találtuk magunkat. A túra a híd közepén jegypénztárból indult egy gyors jegy és táska vizsgálatot követően már lépcsőztünk is felfelé. A híd két tornyát összekötő részen, a The Walkways-en lehet végigsétálni, ahonnan gyönyörű a kilátás a városra és hasznos információkat tudhatunk meg az építés menetéről interaktív formában. A túra a gépteremben zárult, amely betekintést enged a kezdetek gépészeti megoldásaiba, azaz hogyan emelték a magasba a híd mozgó platformjáthol egy picinyke történelemmel szembesültünk, milyen gépezet is mozgatta a hidat, amikor fel kellett vonni. A programra 1 órát lehet számolni, attól függően milyen gyorsan haladunk és mennyit nézelődünk a kilátásban. A kijárat mint minden látványosságnál itt is egy ajándékbolton keresztül vezetett és egy gyors eső elől menekülő ebédet követően folytattuk utunkat a Temze partján. Távolodva a hídtól folyamatos pillantásokat vetettünk az impozáns építményre, miközben a Shakespeare’s Globe színház felé haladtunk, elhagyva a HMS Belfast hadihajót, amely látogatható múzeum. Az irányt a Millenium Bridge-n keresztül a St. Paul’ Cathedral felé vettük, amely innen egy órás séta távolságra található, körbe jártuk, majd visszamentünk a szállásra. Egy gyors felfrissülést követően vonatra szálltunk és elhagytuk a nyüzsgő várost és a Kingston upon Thames település határában található Bushy Park-ba mentünk, ahol is egy óriási területen szabadon mozognak szarvas csordák. Látogatásunk késő délutánra esett, rövid időt tudtunk itt tartózkodni, de a messzi távolban sikerült meglesni egy csordát, de közelebb menni nem sikerült.

Útvonal: Hotel à Greenwich Park à Royal Observatory à Queen’s House à North Greenwich à IFS Cloud Cable Car à Leicester square à St. Martins theatre. Utolsó napon a szokásos angol reggelit követően az 53-as busszal egészen a  Greenwich Park főbejáratáig utaztunk, majd besétálltunk az Obszervatórium épületéhez, ahonnan szerintem lélegzetelállító kilátás nyílik a parkra és London jelentős részére. Még várakoztunk, hogy be tudjunk menni megnézni a Meridian-t, amely keleti és nyugati földtekére osztja bolygónkat, megtekintettük I Elizabeth királynő fáját. Ha szerencsénk van akkor tudunk olyan emlékeket csinálni, amin nincsenek emberek. A Park másik végében található a Queen’s House, amelyban található a  Tulip Stairs. Ez szintén filmes helyszín, a Szemfényvesztők második részében látható befejező snittként. Innen busszal (188 vagy a 129) az O2-nél található North Greenwich megállóhoz utaztunk, ahol az IFS Cloud Cable Car található. Ez lényegében egy sífelvonó, amely a Temze felett szeli át a folyót és köti össze Greenwich félszigetet kelet Londonnal és egy oda vissza utazást tettünk. Az Excel London rendezvényhelyszín itt található, október végén mintha egy comic con-t rendeztek volna, mert sokan beöltözve haladtak irányába. Innen metróra szálltunk és a belvárosba utaztunk, ahol még egy látogatást tettünk Agatha Christie emlékművénél és a The Mousetrap darabnak 73 éve helyet adó St Martins színháznál. A vacsorát a Singapoolah étteremben fogyasztottuk el és zártuk ezt a pár napot. Mivel reggel korán indult a gép, Uber-t rendeltem, kipróbálva ezt az utazási formát is.

A meglévő helyek mellett voltak újabb turistacélpontjaink is, amiket meglátogattunk, így a város több és újabb arcát is megismerhettük. Megint jól éreztük magunkat, az idő is kegyes volt, de változatos. Biztosan visszatérünk még ide!

Képek:

   

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

Utazás és futball Edinburgh-ban, tengerparti pillanatok North Berwick-ben

Úticélunk ezúttal skót Edinburgh városa volt, ahová egy hosszú hétvégét terveztünk, középpontban a Hearts FC egyik hazai mérkőzése, esetünkben a szeptember 27-i Falkirk elleni összecsapás. A gépünk szombaton hajnalban indult 5:45-kor, így eléggé korán kiértünk a reptérre, az üzletek, kávézők étteremek még éppen akkor kezdtek kinyitni, néhány kivételtől eltekintve. Kihasználva a várakozási időt megvásároltuk az applikációban az Edinburgh-i tömegközlekedésre az online napijegyünket, amelyet a vásárlás után aktíválni is kell. Az 1 nap úgy kalkulálódik, hogy az egyik nap hajnali 4-től következő nap hajnali 4-ig, de skót idő szerint, így sikerült fél órára jegyet aktíválnunk úgy, hogy még el sem kezdődött a beszállítás. Tapasztalat, hogy a jegyet kint aktiváljuk, biztos ami tuti. A gép pontosan közlekedett és egy gyors útlevél (vízum

) ellenőrzésen átesve már az Egyesült Királyságban találtuk magunkat és amint kiléptünk a terminálról, szinte azonnal megtaláltuk a 100-as Airlink jelzésű buszt, amely gyorsan – mindössze harminc perc alatt – bevisz a belvárosba. Itt a Pret a Manger reggelizőhelyen gyorsan megreggeliztünk és nekiindultunk a városnak. A csomagokat menet közben egy a szállásunkhoz közeli megörzőnél letettük megörzésre, amíg a szállás elfoglalása nem volt lehetséges, ez £5-ba került csomagonként, amely nagy könnyebbség volt.

Az első útunk a Hearts stadionjához vezetett, amely csupán néhány buszmegálló távolságra volt a szállásunktól. Néhány órával a meccs kezdete előtt körbejártuk a stadiont, amely környéke is még teljesen kihalt volt, de nekünk pont ez kellett, hogy képeket készíthessünk, megtaláljuk a bejáratot és a shopban szuvenírt tudjunk vásárolni a meccsen történő szurkoláshoz. Bár nem volt eső a meccs ideje alatt, de a 10 fokos borús idő nem tette lehetővé, hogy megmutathassuk. A jegyünk a Rosemund tribünre szólt, a hetedik sorba, közvetlenül a kapu mögé, szinte kézzel fogható volt a játék és a feszültség. A játéktérhez való közelség miatt éberen figyelni kellett a pályán zajló eseményekre, egy-egy lövés könnyen eltalálhatott volna. A tribünön az ellenfél B-közepe mellettünk foglaltak helyet, így közelról élhettük át a hazai himnuszra adott válaszrigmusokat. A mérkőzést a hazai csapat nyerte 3:0 arányban és az első két félidőben két gólt az előttünk lévő kapuba rúgtak, óriási élmény volt. A stadionban nem lehet alkoholt árulni, ezért a szomszédos bárok, kocsmák gyorsan telelettek szurkolókkal, hogy megünnepeljék a csapat győzelmét. Buszra pattantunk és visszamentünk a szállásra és a következő nap megtervezésével telt.

A következő nap egy kiadós reggelit követően sétával indítottuk a napot a vár tövében található Princess Street Garden-en keresztül Waverly állomásra, hogy kivonatozzunk a várostól keletre fekvő tengerparti kistelepülésre, North Berwick-be. Az út rövid, mindössze harmincöt perc, mégis teljesen más arcát mutatta az ország. A jegyet bár online vásároltuk, de az állomáson ki kellett volna nyomtatnunk, de a kalauz jó fej volt és fejbiccentéssel helyeselt, gondolta, hogy ez nem gond, ki van már fizetve. Visszaúton azért a helyi automatából vettünk jegyet. A pályaudvar, bár inkább egy végállomásnak nevezném, rövid 10 perces sétára volt a tengerparttól, ahová éppen apálykor érkeztünk meg, ragyogó napsütésben, már már felhőmentesen. Itt egy golfpálya fogadott, amelyen éppen folyt a játék és egy kis csapás vezetett át rajta a homokos tengerpartra, amelyet a helyiek ki is használtak, futásra, kutyasétálltatásra vagy éppen megmártózásra. Az ebédet a kikötőben a The Lobster Shack nevű fast food kiszolgáló egységben fogyasztottuk el, amely Fish & Chips volt, ízletes friss halból, majd lefojtottuk a parkolóban álló jégkrémeskocsiból, majd séta következett egy újabb partszakaszon. Haladva vissza a vasútállomásra útbaejtettünk egy helyi kocsmát, a The Auld Hoose-t és a Steampunk Coffee kávézót, majd a főutcai forgatagban továbbhaladtunk. A skót tengerpart szépsége, a friss levegő, a csodálatos látvány, a megnyugtató hangulat, és a golfpályák eleganciája mind hozzájárultak ahhoz, hogy ez örök élmény maradjon.

Miután visszatértünk a skót fővárosba a Rose streeten – a város főutcáján – egy autentikus helyet kerestünk, ahol egy helyi whiskey-t és gin-t elfogyasszunk, a választásunk az Element-re esett. A rendeléskor konkrétan egy kis előadás kaptunk az italokkal kapcsolatban, nagyon szimpatikus gesztus volt és még az italok is minőségiek voltak, óriási élmény volt.

A következő két nap a fővárosban igazi élménydús, sokszínű programokkal tarkított napok voltak, amelyek tökéletesen tükrözték Edinburgh vibráló hangulatát, történelmi gazdagságát és gasztronómiai sokféleségét. Ezek a napok nemcsak a város látnivalóinak felfedezéséről, hanem a helyi életérzés, a skót szokások és a vendégszeretet megéléséről is szóltak.

A napot egy kellemes sétával indítottuk, a városi utcákon áthaladva a Belford roadon egészen a Leith folyó partig vezetett az útunk, majd a folyó vonalát követve elsétálltunk egészen a Royal Botanic Garden-ig. A part zöldjében sétálni olyan volt, mintha egy pillanatra kiszakadtunk volna a város nyüzsgéséből, és egy csendes oázisban találtuk volna magunkat, ahol a természet a főszereplő. Ebédidőre járt az idő így a botanikus kertből mentünk is tovább a Jollybee helyi étteremláncba ebédelni, majd egy gyors kávé a Black Sheep-ben, mert a délutánunk be volt táblázva programokkal, de a helyi ízek adtak lendületet a további városnézéshez. Az első programunk a város egyik legikonikusabb jelképének számító vár bevétele volt. A GetYourGuide-on foglaltunk idegenveztéssel egybekötött turnust, amely 60 perces volt, fejenként 12eFt-ért. A vár pénztárában korábbi napokon láttuk, hogy teltház van, azaz “sold out”, így esett erre a túrára a választásunk. A Royal Mile-on találkoztunk a kijelölt helyen, majd két gyors megállót követően már bent is voltunk a várban. A vár impozáns falai között járva megelevenedett előttünk Skócia történelme, a város múltjának minden rezdülése. Az idegenvezető szépen beszélt angolul, nem volt skót accentusa lehetett érteni amit mesél. Fent szépen karbantartott épületek és helységek fogadtak, csodálatos kilátással, a hosszú hétvége alatt itt történt meg, hogy szitált az eső, nem is esett. Érdekesség a várról, hogy jelenleg is aktív katonai bázisként üzemel.

A várlátogatást követően a “királyi mérföld” utcán sétálltunk ajándékokat keresve, majd a nap egyik fénypontja a Scotch Distillery-ben tartott whiskey kóstoló volt. Több teremben kaptunk információkat a whiskey gyártás történelméről, majd egy kostolás után egy olyan szobában találtuk magunkat, ahol több száz üveg scotch whiskey kapott helyett az üvegvitrinben. Ezt követően 5 féle whisky került a poharunkba, melyek mindegyike Skócia különböző vidékeiről származott. Az italok karaktere, illata és íze egyedülálló módon mutatta be a skót whisky-kultúrát, s a szakértő előadásából megtudhattuk, hogy minden korty mögött évszázados hagyományok és gondos mestermunka áll. Nem is csoda, hogy a végén egy jó steak vacsorával koronáztuk meg a napot a Bar + Block Steakhouse-ban – a skót marhahús zamata méltó lezárása volt ennek az élményekben gazdag napnak.

Az utolsó napon a gépünk csak este indult, így az egész napunk rendelkezésre állt. Miután összepakoltunk, elhagytuk a szállást, táskáinkat pedig a jól bevált csomagmegőrzőbe helyeztük, hogy szabadon mozoghassunk a városban buszra szálltunk és az Ocean Terminal plázához mentünk a kikötőbe, hogy megnézzük a Britannia hajót – a brit királyi család egykori jachtját. Ez a látogatás a történelem és a luxus világába repített bennünket, bepillantást engedve a brit monarchia tengeren töltött mindennapjaiba. A hajó lényegében múzeumként üzemel, ezért belépőjegyet kell fizetni, amely £20/fő-be kerül, amelybe a bejárata a plaza második emeletén van. Itt ki van rakva a hajó legoból megépített mása és van lehetőség Magyar nyelvű audio guide-ot igénybe venni, amely benne van a belépőben. A hajó felfedezését a kapitányi hídon, a legmagasabb ponton kezdjük és szintról szintre haladva haladunk a géptér felé. A kiút az ajándékbolton keresztül vezet, ahol beszerezhetünk egynéhány királyi emléket is.

Az ebédet a Mother Hubbard's nevű étteremben fogyasztottuk el, ahol egy bőséges „lunch box” várt bennünket, tele friss tengeri finomságokkal, valamint egy húsos pitével – a skót gasztronómia egyik csúcspontjával. A visszaút során a Holyrood palotánál tettünk egy rövid kitérőt, hogy kívülről megcsodáljuk a skót királyi rezidencia eleganciáját. Innen végigsétáltunk a Royal Mile-on, Edinburgh leghíresebb utcáján, egészen a várig, ahol a Victoria Street színes házai és különleges hangulata egyedi díszletként szolgáltak a város búcsúztatásához. A kirándulást keretbefoglalva a Grassmarket-en elfogyasztottuk a búcsú “sütike, kávéka” kombónkat és elbúcsúztunk a várostól, amelytől nagyon sok emléket kaptunk.

A nap végén már a repülőtérre tartottunk, de a hátrahagyott élmények, ízek és pillanatok mind-mind egy életre szóló emlékké váltak. Összességében nemcsak a látnivalók és gasztronómiai élmények miatt lesz felejthetetlen, hanem a város lüktetése, a helyiek barátságossága és a skót kultúra különleges világa miatt is. 

Képek: