Utazás és futball Edinburgh-ban, tengerparti pillanatok North Berwick-ben

Úticélunk ezúttal skót Edinburgh városa volt, ahová egy hosszú hétvégét terveztünk, középpontban a Hearts FC egyik hazai mérkőzése, esetünkben a szeptember 27-i Falkirk elleni összecsapás. A gépünk szombaton hajnalban indult 5:45-kor, így eléggé korán kiértünk a reptérre, az üzletek, kávézők étteremek még éppen akkor kezdtek kinyitni, néhány kivételtől eltekintve. Kihasználva a várakozási időt megvásároltuk az applikációban az Edinburgh-i tömegközlekedésre az online napijegyünket, amelyet a vásárlás után aktíválni is kell. Az 1 nap úgy kalkulálódik, hogy az egyik nap hajnali 4-től következő nap hajnali 4-ig, de skót idő szerint, így sikerült fél órára jegyet aktíválnunk úgy, hogy még el sem kezdődött a beszállítás. Tapasztalat, hogy a jegyet kint aktiváljuk, biztos ami tuti. A gép pontosan közlekedett és egy gyors útlevél (vízum

) ellenőrzésen átesve már az Egyesült Királyságban találtuk magunkat és amint kiléptünk a terminálról, szinte azonnal megtaláltuk a 100-as Airlink jelzésű buszt, amely gyorsan – mindössze harminc perc alatt – bevisz a belvárosba. Itt a Pret a Manger reggelizőhelyen gyorsan megreggeliztünk és nekiindultunk a városnak. A csomagokat menet közben egy a szállásunkhoz közeli megörzőnél letettük megörzésre, amíg a szállás elfoglalása nem volt lehetséges, ez £5-ba került csomagonként, amely nagy könnyebbség volt.

Az első útunk a Hearts stadionjához vezetett, amely csupán néhány buszmegálló távolságra volt a szállásunktól. Néhány órával a meccs kezdete előtt körbejártuk a stadiont, amely környéke is még teljesen kihalt volt, de nekünk pont ez kellett, hogy képeket készíthessünk, megtaláljuk a bejáratot és a shopban szuvenírt tudjunk vásárolni a meccsen történő szurkoláshoz. Bár nem volt eső a meccs ideje alatt, de a 10 fokos borús idő nem tette lehetővé, hogy megmutathassuk. A jegyünk a Rosemund tribünre szólt, a hetedik sorba, közvetlenül a kapu mögé, szinte kézzel fogható volt a játék és a feszültség. A játéktérhez való közelség miatt éberen figyelni kellett a pályán zajló eseményekre, egy-egy lövés könnyen eltalálhatott volna. A tribünön az ellenfél B-közepe mellettünk foglaltak helyet, így közelról élhettük át a hazai himnuszra adott válaszrigmusokat. A mérkőzést a hazai csapat nyerte 3:0 arányban és az első két félidőben két gólt az előttünk lévő kapuba rúgtak, óriási élmény volt. A stadionban nem lehet alkoholt árulni, ezért a szomszédos bárok, kocsmák gyorsan telelettek szurkolókkal, hogy megünnepeljék a csapat győzelmét. Buszra pattantunk és visszamentünk a szállásra és a következő nap megtervezésével telt.

A következő nap egy kiadós reggelit követően sétával indítottuk a napot a vár tövében található Princess Street Garden-en keresztül Waverly állomásra, hogy kivonatozzunk a várostól keletre fekvő tengerparti kistelepülésre, North Berwick-be. Az út rövid, mindössze harmincöt perc, mégis teljesen más arcát mutatta az ország. A jegyet bár online vásároltuk, de az állomáson ki kellett volna nyomtatnunk, de a kalauz jó fej volt és fejbiccentéssel helyeselt, gondolta, hogy ez nem gond, ki van már fizetve. Visszaúton azért a helyi automatából vettünk jegyet. A pályaudvar, bár inkább egy végállomásnak nevezném, rövid 10 perces sétára volt a tengerparttól, ahová éppen apálykor érkeztünk meg, ragyogó napsütésben, már már felhőmentesen. Itt egy golfpálya fogadott, amelyen éppen folyt a játék és egy kis csapás vezetett át rajta a homokos tengerpartra, amelyet a helyiek ki is használtak, futásra, kutyasétálltatásra vagy éppen megmártózásra. Az ebédet a kikötőben a The Lobster Shack nevű fast food kiszolgáló egységben fogyasztottuk el, amely Fish & Chips volt, ízletes friss halból, majd lefojtottuk a parkolóban álló jégkrémeskocsiból, majd séta következett egy újabb partszakaszon. Haladva vissza a vasútállomásra útbaejtettünk egy helyi kocsmát, a The Auld Hoose-t és a Steampunk Coffee kávézót, majd a főutcai forgatagban továbbhaladtunk. A skót tengerpart szépsége, a friss levegő, a csodálatos látvány, a megnyugtató hangulat, és a golfpályák eleganciája mind hozzájárultak ahhoz, hogy ez örök élmény maradjon.

Miután visszatértünk a skót fővárosba a Rose streeten – a város főutcáján – egy autentikus helyet kerestünk, ahol egy helyi whiskey-t és gin-t elfogyasszunk, a választásunk az Element-re esett. A rendeléskor konkrétan egy kis előadás kaptunk az italokkal kapcsolatban, nagyon szimpatikus gesztus volt és még az italok is minőségiek voltak, óriási élmény volt.

A következő két nap a fővárosban igazi élménydús, sokszínű programokkal tarkított napok voltak, amelyek tökéletesen tükrözték Edinburgh vibráló hangulatát, történelmi gazdagságát és gasztronómiai sokféleségét. Ezek a napok nemcsak a város látnivalóinak felfedezéséről, hanem a helyi életérzés, a skót szokások és a vendégszeretet megéléséről is szóltak.

A napot egy kellemes sétával indítottuk, a városi utcákon áthaladva a Belford roadon egészen a Leith folyó partig vezetett az útunk, majd a folyó vonalát követve elsétálltunk egészen a Royal Botanic Garden-ig. A part zöldjében sétálni olyan volt, mintha egy pillanatra kiszakadtunk volna a város nyüzsgéséből, és egy csendes oázisban találtuk volna magunkat, ahol a természet a főszereplő. Ebédidőre járt az idő így a botanikus kertből mentünk is tovább a Jollybee helyi étteremláncba ebédelni, majd egy gyors kávé a Black Sheep-ben, mert a délutánunk be volt táblázva programokkal, de a helyi ízek adtak lendületet a további városnézéshez. Az első programunk a város egyik legikonikusabb jelképének számító vár bevétele volt. A GetYourGuide-on foglaltunk idegenveztéssel egybekötött turnust, amely 60 perces volt, fejenként 12eFt-ért. A vár pénztárában korábbi napokon láttuk, hogy teltház van, azaz “sold out”, így esett erre a túrára a választásunk. A Royal Mile-on találkoztunk a kijelölt helyen, majd két gyors megállót követően már bent is voltunk a várban. A vár impozáns falai között járva megelevenedett előttünk Skócia történelme, a város múltjának minden rezdülése. Az idegenvezető szépen beszélt angolul, nem volt skót accentusa lehetett érteni amit mesél. Fent szépen karbantartott épületek és helységek fogadtak, csodálatos kilátással, a hosszú hétvége alatt itt történt meg, hogy szitált az eső, nem is esett. Érdekesség a várról, hogy jelenleg is aktív katonai bázisként üzemel.

A várlátogatást követően a “királyi mérföld” utcán sétálltunk ajándékokat keresve, majd a nap egyik fénypontja a Scotch Distillery-ben tartott whiskey kóstoló volt. Több teremben kaptunk információkat a whiskey gyártás történelméről, majd egy kostolás után egy olyan szobában találtuk magunkat, ahol több száz üveg scotch whiskey kapott helyett az üvegvitrinben. Ezt követően 5 féle whisky került a poharunkba, melyek mindegyike Skócia különböző vidékeiről származott. Az italok karaktere, illata és íze egyedülálló módon mutatta be a skót whisky-kultúrát, s a szakértő előadásából megtudhattuk, hogy minden korty mögött évszázados hagyományok és gondos mestermunka áll. Nem is csoda, hogy a végén egy jó steak vacsorával koronáztuk meg a napot a Bar + Block Steakhouse-ban – a skót marhahús zamata méltó lezárása volt ennek az élményekben gazdag napnak.

Az utolsó napon a gépünk csak este indult, így az egész napunk rendelkezésre állt. Miután összepakoltunk, elhagytuk a szállást, táskáinkat pedig a jól bevált csomagmegőrzőbe helyeztük, hogy szabadon mozoghassunk a városban buszra szálltunk és az Ocean Terminal plázához mentünk a kikötőbe, hogy megnézzük a Britannia hajót – a brit királyi család egykori jachtját. Ez a látogatás a történelem és a luxus világába repített bennünket, bepillantást engedve a brit monarchia tengeren töltött mindennapjaiba. A hajó lényegében múzeumként üzemel, ezért belépőjegyet kell fizetni, amely £20/fő-be kerül, amelybe a bejárata a plaza második emeletén van. Itt ki van rakva a hajó legoból megépített mása és van lehetőség Magyar nyelvű audio guide-ot igénybe venni, amely benne van a belépőben. A hajó felfedezését a kapitányi hídon, a legmagasabb ponton kezdjük és szintról szintre haladva haladunk a géptér felé. A kiút az ajándékbolton keresztül vezet, ahol beszerezhetünk egynéhány királyi emléket is.

Az ebédet a Mother Hubbard's nevű étteremben fogyasztottuk el, ahol egy bőséges „lunch box” várt bennünket, tele friss tengeri finomságokkal, valamint egy húsos pitével – a skót gasztronómia egyik csúcspontjával. A visszaút során a Holyrood palotánál tettünk egy rövid kitérőt, hogy kívülről megcsodáljuk a skót királyi rezidencia eleganciáját. Innen végigsétáltunk a Royal Mile-on, Edinburgh leghíresebb utcáján, egészen a várig, ahol a Victoria Street színes házai és különleges hangulata egyedi díszletként szolgáltak a város búcsúztatásához. A kirándulást keretbefoglalva a Grassmarket-en elfogyasztottuk a búcsú “sütike, kávéka” kombónkat és elbúcsúztunk a várostól, amelytől nagyon sok emléket kaptunk.

A nap végén már a repülőtérre tartottunk, de a hátrahagyott élmények, ízek és pillanatok mind-mind egy életre szóló emlékké váltak. Összességében nemcsak a látnivalók és gasztronómiai élmények miatt lesz felejthetetlen, hanem a város lüktetése, a helyiek barátságossága és a skót kultúra különleges világa miatt is. 

Képek: