Az USA keleti partja, 1. rész: Washington DC

 

Az amerikai kiruccanást ősz elejére időzítettük és a keleti part három nagyvárost vettük célba: a fővárost Washington DC-t, a függetlenségi nyilatkozat aláírásának helyszínét Philadelphia-t és a várost, amely sosem alszik, New York-ot. A repülőjáratunk oda és vissza is a londoni Heathrow-n keresztül közlekedett, a budapesti járat a 3-as terminálra érkezett és a tengerentúlra az 5-ös terminálról indult a csatlakozásunk. A terminálok közötti utazásra szánni kell 30-40 percet legalább, így érdemes úgy repülőjáratot választani, hogy elérjük a csatlakozást átszálláskor. Mivel a londoni helyszínválasztás azt jelenti, hogy elhagyjuk az EU területét, így Ferihegyen dupla ellenőrzésen, útlevélvizsgálaton kell átesni, ez újabb hosszú sorban állást jelent. Ezt érdemes belekalkulálni indulás előtt. Londonba érve a terminálok között busszal viszik az utasokat, de a terminálokon belül mozgó lépcsőzni, metrózni és gyalogolni is kell. Az 5-ös terminálra belépéskor is reptéri vizsgálaton kell átesni, függetlenül attól, hogy átszállók vagyunk. A British Airways légitársasággal utaztunk, amely egy Boeing géppel repült a tengerentúlra, a London – Washington repülőút 8 órás, amely idő alatt kétszer szolgálnak fel ételt, először a felszállást követően 2 órával, majd a leszállást megelőzően 2 órával. A köztes időben egy szórakoztató elektronika áll rendelkezésünkre, amelyen játékok, filmek és sorozatok is megtalálhatóak angol nyelven, de többnyelvű felirattal. Helyi idő szerint 17 órakor szálltunk fel Londonból és helyi idő szerint este 20 órakor landoltunk az ígéret földjének fővárosában, Washingtonban a Dulles nemzetközi repülőtéren. A kifutón 15 perces várakozást követően a kijelölt helyre gurultunk, és egy érdekes busszal a bevándorlási hivatal épületéhez vitték az utasokat. Itt egy rövid sorban állást követően útlevélellenőrzés és ujjlenyomatfelvétel várt ránk, miközben a tiszt kérdéseket tett fel, hogy hová megyünk, mennyi ideig maradunk és hol van a szállásunk. Miután megfeleltünk és belépési engedélyt kaptunk, már csak a a csomagjainkat kellett összeszedni. 

A reptérről a Silver jelű/színű metróval lehet bejutni a városba, amely egy közel 1 órás utazást jelent. Erre jegyet kell venni, amely elsőre kifogott rajtunk és segítséget kellett kérni az ügyeletestől, de kitanultuk és utána már könnyen ment. Itt vettünk egy újratölthető metrókártyát, mert eltérő jegyárak vannak az egyes állomások között és a kártyát ki és belépéskor is kell használni és a kijáraton vonja le a viteldíjat. Vasárnap van egy kis kedvezmény, egységesen minden utazás viteldíja $2,5/fő/út. A szállásunk a Hotel Harrington nevű szállodában volt, amely a Metro Center megállónál található. Az aluljáróból a 11^th utcát kell követni, majd a felszínen, ha a jó kijáraton jövünk ki akkor balra fordulva, meg is tekinthetjük a szállodát a 11^th és az E utcák sarkán.

Az időeltolódás 6 óra Magyarországhoz képest, de nem alkalmazkodtunk a helyi napfelkeltéhez, mert hajnalban már ébredtünk is, amikor még sötét volt és az utcán gyakorlatilag senki nem volt. Megvártuk, hogy feljöjjön a nap és neki indultunk felfedezni a várost. A programot úgy állítottuk össze, hogy  a legtöbb helyszínt csak kívülről nézzük meg és járjuk körbe. A városba pénteken este érkeztünk meg és egy hétvégét töltöttünk el, az alábbi látnivalókat megtekintve:

• 
  Ford's Theater: A hoteltől átsétáltunk a 10^th utcára, ahol a Ford's Theater épületét tekintettük meg, amely egy szomorú eseményről vált híressé, itt érte halálos lövés Abraham Lincoln amerikai elnököt. A 10^th – E és F utca közötti szakaszát “Lincoln Legacy street”-nek is nevezik. A színház mellett múzeum is üzemel, de előzetesen kell időpontra helyet foglalni. Vele szemben található a Lincoln Waffle Shop reggeliző hely, amely már korán reggeltől nyitva van. Ez azért fontos, mert a tapasztalatunk, hogy 10 óra körül nyitnak a NationalMall környékén a reggelizőhelyek, gyorsétkezdék és nyitva lévő boltot vagy éttermet nem találtunk. Ez egy tipikus amerikai reggelit kínáló hely, abszolút hozza a filmekben látott életérzést: pultnál ülő emberek, a kávét folyamatosan utántöltik, waffelt, palacsintát és tojást esznek. Az utcában van egy Hard Rock Café és az FBI Building is a szembe oldalon található és bár kevés ember van az utcán, de rendőrautó annál több.
  
• Fehér-ház: Ezt követően egy rövid séta következett a széles, tipikus amerikai utcákon, a magas épületek között a White House északi oldalához. Itt már inkább a titkosszolgálat fekete autói voltak túlsúlyban, a kommandósok éppen beszélgettek kisebb csoportban a kerítés előtt. Megkérdeztem, hogy fényképet készíteni oda lehet e menni a kerítéshez, mire azt a választ kaptam, hogy persze, de ha lehet most ne másszak át. A szomszédos épületek kormányzati épületek és ezek mellett eltörpül a Fehér ház. Ezen az oldalon lehet közelebb kerülni az épülethez, kiváló fotó helyszín, a deli oldal inkább a filmekből és a híradásokból ismeretes és csak távolabbról láthatjuk, a Nemzet karácsonyfájától.
  
• Washington emlékmű: a National Mall közepén található, amely az államok első elnökének állít méltó emléket. A tetejére fel lehet menni, ha előzetesen váltunk rá jegyet és 176 méteres magasságból szemlélhetjük meg a várost. Ez egy központi helyszín, mert innen láthatjuk a Capitoliumot, a Lincoln emlékművet, a Jefferson emlékművet és a Fehér-házat a négy égtáj irányába. A Mall egy óriási zöld terület, amelyet előszeretettel használnak kikapcsolódásra a helyiek.
  
• Lincoln emlékmű: miközben a Washington emlékműtől sétálunk nyugati irányba számtalan további emlékművel találkozhatunk, amelyek emléket állítanak az amerikaiak által vívott csatáknak a világ minden táján. Az egykori elnök egy székben ülve, háttal a Potomac folyónak és Virginia államnak miközben a Kapitólium épülete felé szegezi tekintetét. A Mall ezen oldalán húzódik a Reflecting Pool, amelyben csupán pár centis mélységű víz található és a II. világháborús emlékműtől idáig húzódik. Mellette kapott helyet továbbá a vietnámi és a koreai háború emlékműve is.
• Jefferson emlékmű: a függetlenségi nyilatkozat szövegezése az ő nevéhez fűződik és később az államok harmadik elnöke lett. A Tidal Basin partján áll az emlékműve, amelyben a Fehér-házra tekintő Jefferson áll. Út közben megtekinthetjük Franklin Delano Roosevelt és Martin Luther King Jr. emlékműveit is, ezek is kihagyhatatlanok.

Attól függően, hogy az egyes helyszíneken mennyit időzünk a fenti útvonalat pár óra alatt meg tudjuk tenni. Nekünk ez a kör 3 óra volt és mivel reggel 7 óta úton voltunk reggeli nélkül, igen megéheztünk, így visszatérve a Washington emlékmű környékére, majd megreggeliztünk az amerikai történelmi múzeummal szembeni Refreshment Food Store-ban. Ezt követően taxiba pattantunk és elkocsikáztunk Georgetown-ba, és egészen az egyetem bejáratához vitettük magunkat. A viteldíj $15 USD körül volt.  Ez a városrész sokkal inkább európai képet mutatott az alacsonyabb épületek, olykor keskenyebb utcák, könnyebben befogadható volt. Nagyon tipp-topp része a városnak. Egy nagyobb sétát követően a Martin’s Tavern-ben (Washington, Wisconsin ave. 1264 NW) ebédeltünk, amely helyen több korábbi politikus és elnök is megfordult már, megemlékezve ezekről az egyes asztaloknál egy kis történetet ismerhetünk meg Nixonról vagy éppen JFK-ről. A nagyon finom ebédet követően lesétálltunk a folyópartra, ahonnan szép kilátás nyílik Virginia államra, a Roosevelt szigetre, Kennedy Centerre vagy éppen a Watergate házra. Az idő itt esőre fordult, így egy benti programra váltottunk az Arlingtoni temető helyett, így metroztunk el Pentagon City Metro (blue line) megállóig, ahol a Fashion City bevásárlóközpontban vártuk még alábbhagy az eső, amely nem következett be, így visszatértünk a szállásra regenerálódni, pihenni.

A másnapot a Lincoln Waffle Shop-ban kezdtük, ahol is egy tipikus amerikai reggelit fogyasztottunk el – sonkás tojásrántottát, palacsintát, gofrit és kávét $15-ért – majd metróval a Capitol South (blue, silver, orange line) megállóig utaztunk, ahol a Kongresszusi könyvtárat, a Bíróság épületét és a Kapitóliumot tekintettük meg kívülről. Az étteremben többen voltak, mint az utcán, csupán néhány futó és rendőrautó volt látható. Monumentális épületek sorakoznak óriási területen elterülve, parkokkal és zöld övezettel szegélyezve. 

A Kapitóliumtól a Mall-on folytattuk utunkat egészen a National Air and SpaceMúzeumhoz, ahová előzetesen délelőtt 10 órára foglaltunk belépőjegyet. Ez volt az egyik beltéri programunk, amelyet választottunk és szerintem ezt érdemes megtekinteni, mert érdekes és különleges légijárműveket láthatunk. A nyitás előtt már gyülekeztek is az emberek egyre nagyobb tömeg alakult ki a bejárat előtt, amely az Independence sugárút felől van. A múzeum nagy része látogatásunkkor átalakítás alatt volt, de a megtekinthető részek is bőven szolgáltak látnivalóval. A látogatásra kicsivel több mint 2 óránk volt, mert siettünk tovább a National Archives Museum-ba, ahol a nemzet alapító dokumentumait tekintettük meg, melyek a Függetlenségi Nyilatkozat, a polgári törvénykönyv első verziója és maga az alkotmány. Belépéskor a szokásos reptéri szintű ellenőrzésen kellett átesni, majd szabadon meg lehetett tekinteni a kiállításokat. A dokumentumokon kívül még egy sport tematikájú kiállítást volt elérhető, a többi helyszín éppen rendezés alatt volt. A nyilatkozat egy sötét és mindig alacsony hőmérsékletű teremben van kiállítva, ezzel is megvédve a dokumentumot, de a védelemről őrök is gondoskodnak.

Miután végeztünk a Federal Triangle (blue, orange, silver line) megálló felé vettük az irányt, ahol is az OldPost Office Pavilion épülete található, amelynek a tornyába ingyen fel lehet menni, hogy fentről is megcsodálhassuk a várost. Mivel aznap változó, esős idő volt, ezért nem nyitott ki, így nem tudtuk megnézni onnan a várost, de az aznapi utolsó helyszínünk az Arlingtoni temető volt, így átmetroztunk a szomszédos államba. A temető a filmekből is ismeretes helyszín lehet, amely egy dombos területen helyezkedik el, amely tetején Lee tábornok egykori otthona áll, ahonnan szép kilátás nyílik a városra. Rajta kívül számos katonai nyughely található itt, mint például a JFK örökmécses vagy éppen az ismeretlen katona sírja. Itt van lehetőség kisbusszal körbejárni a temetőt, olyan hop on, hop off rendszerben, miközben a narrátortól hasznos infókat hallunk. Mi ezt nem vettük igénybe, inkább besétáltuk a dombos területet.

Megkoronázva a hétvégénket a washingtoni városlátogatásunkat egy Hard Rock Café vacsorával zártuk, ahol egy Lionel Messi által reklámozott hamburger kóstoltunk meg, és igen-igen ízletes volt. Másnap korán indultunk a vasútállomásra, a UnionStation-re, ahonnan vonattal utaztunk tovább a soron következő városba, Philadelphia-ba.

Linkek:

Az USA keleti partja, 1. rész: Washington DC

Az USA keleti partja, 2. rész: Philadelphia

Az USA keleti partja, 3. rész: New York

Képek:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az USA keleti partja, 2. rész: Philadelphia

A washingtoni hétvégét követően vonatra szálltunk és egy 2 órás vonatozást követően meg is érkeztünk Philadelphia városába, amely keletre fekszik Washington DC-től. Azért a vasútat választottuk, mert időben kétszer gyorsabb mint a busz, de cserébe nem kerül annyival többe. Érdekessége, hogy helyjegy nincsen, a jegyedet a vonaton ellenőrzik oda ülsz ahová szeretnél, viszont ezért érdemes időben sorba állni, hogy nagyobb legyen a választási lehetőséged a kocsikban. A felszállás úgy működik, mint a repülőtéren, azaz az adott kapunál sorba kell állni és csak ezt követően engednek a peronra, hogy felszállj a vonatra. A szerelvény pontosan közlekedett, így időben megérkeztünk a William H. Gray III. vasútállomásra, amely a 30^th utcán található, ahonnan metróval elmentünk az 5^th utcáig, amely már a  történelmi belváros. Elmentünk a szállodába, hogy a bőröndöt letegyük és folytassuk az eltervezett programot. 

A szállodánk a Wyndham Philadelphia volt, amely egy utcára volt az Independence Mall-tól, szemben a Pénzverde épületével és a tetején medencével, amely főszezonban üzemelt csak. A tömegközlekedés egységesen $2,5-ba kerül fejenként egy útra, és itt nincsen kártya, mint a legtöbb városban. A 38-as jelzésű jármű megállója a Visitors Centerrel szemben található, amivel a Museum of Art lépcsőihez lehet eljutni, csak a pénzt kellett adni a soförnek és már le is ülhettünk. A lépcsőt egy film tette ikonikus helyszínné, mégpedig a Rocky című Sylvester Stallone főszereplésével és ennek tiszteletére egy szobor is emléket állít. A szobor a lépcső alján található jelenleg, ez korábban a lépcső tetejénél helyezték el. A lépcső tetejéről pedig egy szép kilátás nyílik a Benjamin Franklin Parkway-re. Innen egy kis kitérőt tettünk az East StatePenitentiary-hez, amely egy börtön volt korábban, ma múzeumként üzemel és itt raboskodott Al Capone is. 

Ezt követően buszra pattantunk és a 15^th utcáig mentünk a Városházáig, majd onnan a Market street-en sétáltunk vissza az Independence Mall-ra. Ez az utca a tipikus amerikai nagyvárost tükrözi, felhőkarcolókkal, rengeteg üzlettel és több sávos autóforgalommal. A 7^th utca sarkán áll a Declaration House, amely arról nevezetes, hogy Thomas Jefferson itt szövegezte meg a függetlenségi nyilatkozat első verzióját, majd a Mall-ra érve a President’s House Site-ot pillantjuk meg. Közel a zárórához igen kevés látogató volt a függetlenségi harangnál, így látogatást tettünk a csarnokban, hogy megcsodáltuk közelről. A National Park Service munkatársai elmesélték a harang történetét és lehetett tőlük kérdezni is. Megtudtuk, hogy eredetileg Angliából hozattak egy harangot, amely a városháza tornyába került volna – ma az IndependenceHall az – de olyan rossz minőségű volt, hogy összetört. Ekkor két harangöntő, Pass és Stow, felhasználva a darabokat elkészítette a függetlenségi harangot, amely néhány használatot követően megrepedt ezért javításra szorult, de nem tartott sokáig, mert újból megrepedt ugyanott és egy újabb törés is keletkezett rajta. Ezután már használhatatlanná vált és a Függetlenségi csarnokkal szemben állították ki. A szállásunk mellett található Betsy Ross háza (Arch St. 239), amely arról ismeretes, hogy itt készült el az első piros-fehér csíkos, csillagos amerikai lobogó, amelyet maga Betsy Ross készített el. Itt található a sírja, egy ajándékbolt és egy múzeum is, melyet $10/fő áron tekinthetünk meg. A zászlón 13 piros és fehér csík van összesen, amely az alapító államokat jelölik, amelyek a függetlenségükért küzdöttek Angliától. A napot itt zártuk és pihenni mentünk, felkészülve a következő napra.

Következő nap 9:20-ra volt belépőnk az Independence Hall-ba, amelyet $1/fő áron lehet előzetesen megvenni és az csak pár perc sétára volt a hoteltől. Előtte azonban reggelit kerestünk, amelyet a régi tőzsde épületében meg is találtuk, csupán egy kávézó volt nyitva, a kiszolgálás iszonyat lassú. Még így is korábban sikerült a Csarnokhoz érnünk, mert számítottunk arra, hogy itt is lesz átvizsgálás, amelyet követően az épület mögötti parkban várakoztunk, hogy beengedjenek az épületbe. Két helységből állt: az egyik egy tárgyalóterem volt, a másik pedig az a hely, ahol a 13 állam megvitatta és aláírta a nyilatkozatot, korhűen berendezve azt úgy, ahogyan akkor volt. Érdekesség, hogy a Jefferson által megfogalmazott szöveget itt addig addig vitatták meg, szűkítették le, míg mindenki elfogadta. Volt olyan pillanata a megbeszélésnek, amikor több állam majdnem kiment a teremből, meghiúsítva ezzel a függetlenedési törekvéseket. Ezt követően az oldalépületbe mentünk, amely parlamentként szolgált és rendelkezett alsóházzal és felsőházzal, ahol a különböző témákat lehetett megvitatásra előterjeszteni.

Nagy élmény volt látni a helyszíneket, amelyeket azelőtt csak a filmekből ismertem. Ezt követően egy nagyobb sétát tettünk, kezdve a Washington Square-rel, majd ajándéktárgyakat kerestünk az Independence Visitor's Centerben, ahol egy kávézó és egy kiállítás is helyet kapott. Ezután a Mall a Csarnoktl távolabbi végében található Pénzverdébe mentünk, amely idegenvezetés nélküli körbevezetést kínál, lehetőséget adva, hogy betekintsünk az érmeelőállítás folyamatába. Látogatásunkkor éppen nem volt gyártás, így csupán a nagyon interaktív kiállítást tudtuk élvezni. A gyárra egy üvegablakokkal ellátott folyosóról lehetett letekinteni, amely révén az összes gyártási lépést lehetett látni. A kijárat az ajándékbolton keresztül vezet, ahol lehetőség nyílik a numizmatikának élni és egy érmet vagy érmesorozatot meg lehet vásárolni a gyűjteménybe vagy emlékbe.

Az Arch streeten a városháza irányába haladtunk, hogy a Reading Terminal Market-ben ebédeljünk. Ez egy termelői piac és étkezdék egyvelege és ebédidőben igen zsúfolt. Itt kipróbáltuk a Philly Cheesesteak-et, amely egy vasalapon sült, darált húsos-sajtos-hagymás bagett szendvics. Nagyon laktató, egy szendvics két embernek bőven elegendő. Nézelődve az üzletek portékái között az egyik hentesnél felfedeztem egy kis hazait, egy rúd Pick téliszalámit. Jól lakottan folytattuk utunkat a Delaware folyóhoz, amelynek a túloldala már New Yersey állam és kilátás nyílik a túlpartra, az autópálya hídra vagy éppen a Battleship New Yersey anyahajóra. itt néhány emlékképet készítettünk, majd tovább sétálltunk a Chestnut streeten.

Az Idependence Hall irányába haladtunk, amikor út közben rátaláltunk az American Revolution múzeumra, amelyet $24/fő ellenében lehet megtekinteni. Két szinten három kiállítást látható és kidolgozott részletezettséggel kapunk információt a polgárháborúról. A múzeum mellett olyan történelmi épületeket találunk, mint az ElsőNemzeti Bank épülete (3rd Street S), a Merchant Exchange Building és Alexander Hamilton egykori lakóházának helyét jelölő emléktábla, aki az államok első pénzügyminisztere volt.

Visszatértünk a Mall-ra és egy kültéri sörözőben, az Independence Beer Gardenben, megpihentünk és összegeztük a látottakat és, hogy mi minden is fért bele ebbe a másfél napba, majd elbúcsúzva az Independence Mall-tól a szállás felé elhaladtunk Benjamin Franklin sírja mellett, amely az Arch St - Independece Mall sarkán, egy templomkertben található. A következő napon indultunk tovább vonattal a nagy almába, New York városába.

Link:

Az USA keleti partja, 1. rész: Washington DC

Az USA keleti partja, 2. rész: Philadelphia

Az USA keleti partja, 3. rész: New York

Képek: