Portó, a borospincék városa

Lisszabonból vonattal utaztunk át a városba, a Campanha vasútállomásra. Utólag kiderült, hogy innen a meglévő jegyünkkel ingyen be tudunk utazni a Sao Bento állomásra, amely a város központjában található, megkönnyítve a szálláshelyünk megközelítését. Érdemes a vonat menetirány szerinti bal oldalára orientálódni, hogy néhány lélegzetelállító képet tudjunk csinálni. A Sao Bento állomáson megvásároltuk a  tömegközlekedési bérletünket, amely 3 napra €16-ba került fejenként. Látogatásunkkor éppen egy új metróvonal építése zajlott, így nagyobb lezárások és építkezések közepette húztuk a bőröndöket az Alibi by Yourporto hotelhez. A városról azért azt tudni érdemes, hogy dombos vidékre épült, így a tervezésnél érdemes azért figyelembe venni, hogy melyik utca merre emelkedik vagy lejt. Miután elfoglaltuk a szállásunkat elindultunk felfedezni a környéket. Úgy foglaltunk hotelt, hogy legyen medencéje, de azt az infót elvétettük, ugyanis 450m-re egy másik társszállodánál van lehetőség lubickolni. Elindultunk hát megkeresni hegynek fel hegynek le és menet közben a Miradouro de Vitória kilátópontot is érintettük, ahonnan tényleg szép rálátás nyílik a városra. Ez egy köztér, amely el van kerítve és van nyitvatartási ideje is. Miután megtaláltuk a medencét, innen szinte ugyanaz a kilátás tárult elénk, de a távolság miatt nem látogattuk a későbbi napokban. 

Sétánkat folytatva megnéztük a Clérigos templomot és annak ismert tornyát. A templom egyik oldalsó kápolnájába szerveznek lézershow-t, címe a "Spiritus Light Show", kb. 30 perc hosszú fény-hang játék, más mint amit megszokhattunk, érdekes a megvalósítás, amely fejenként €10-ba kerül. Egy utcára a templomtól található a Livraria Lello könyvesbolt és a legenda szerint J.K Rowling-ot a bolt belső kialakítása is ihlette a Harry Potter történet megírásakor. Mivel rengeteg rajongó zarándokol ide már belépőt kell fizetni – €5/fő – és hosszasan kell sorban állni, hogy bejusson az ember, de kétségtelen, hogy kívülről is egyedi az épület. Mi nem akartunk bemenni így haladtunk is tovább a főtéren álló McDonald’s - Imperial épületéhez, amelyről szintén ódákat zengnek. A bejárat feletti kiírás és a díszes sasmadár tényleg egyedi, bent pedig a múlt századi díszítés tényleg egyedivé teszi az épületet. Egy hétköznap este volt, óriási tömeg bent és a teraszon egyaránt. Folytattuk városi sétánkat a Mercado do Bolhao felé, amely a helyi piac. Ez egy körbevett, zárt udvar, amely földszinti részén találhatóak az árusok, az emeleti részen pedig éttermek. Éppen záráskor kerültünk erre, így kipróbálni nem tudtuk őket. Sétánkat és a napunkat a város 102 éves vendéglátóhelységében zártuk, ez a Majestic Café, ahol régimódi stílusban szolgálnak fel a korhűen beöltözött személyzet. Az árak azért borsosak, egy kávé €5, egy csokis desszert €8, egy félliteres víz €4,5-ba került.

Másnap a Douro folyó túlpartjának felfedezése következett, így a bőséges reggelit követően metróra szálltunk és egy megállót utaztva át az I. Lajos hídon a Jardim do Morro megállóhoz érkezünk. Itt már a metró kijön az alagútból így ha menetirány szerint jobb oldalra orientálódunk, akkor elénk tárul a tipikus portói látkép, a pincesor és a kanyargó folyó. A túloldal már egy másik város, Vila Nova de Gaia, ahol a nagy borászatok pincéi is találhatóak. Innen vagy gyalogosan tudunk lemenni a folyópartra vagy a Teleférico de Gaia felvonóval, amelyre magánkézben van, így nem érvényes a tömegközlekedési bérlet rá, külön kell fizetni a Lisszabonból is ismert oda €7, oda-vissza €10 áron. Felfoghatjuk úgy is, hogy egy újabb szemszögből is megtekinthetjük a várost, szerintem egyszer érdemes kipróbálni. Itt található egy kulturális negyed, amely modern köntösben és a pincékkel körülvéve fogadja a látogatókat, kiállításokkal, helyi termékek bemutatásával éttermekkel és kilátóterasszal, ez a World of Wine. A kiállítások közül a Wine Experience-t tekintettük meg, amely a szőlőről szól és interaktív, figyelemfenntartó módon bemutatja a szőlőtermelés minden elemét szép egymás után, majd egy borkostolóval zárul, ahol az ún. port wine-t lehetett megkóstolni. Ez egy magasabb alkoholtartalmú édes bortípus, érdemes kipróbálni, de azért gyorsan üt. 

Ezt követően visszasétáltunk a promenádra, közben egy belebotlottunk a Half Rabbit by Bordalo II névre hallgató nyulat ábrázoló műre. Érdekessége, hogy fémhulladékból készült és egy ház sarkán található. Étterem  keresésbe kezdtünk, amely a nagy száma miatt nem nehéz, de mind megtelik 14 óra körül, mert hogy ott kései reggelit kései ebéd követ és van hogy sorba kell állni, hogy asztalhoz jussunk. Végül a Sandeman teraszon csíptünk el egy asztalt és fogyasztottuk el az ebédet, közben a túlpartot – a Cais de Ribera-t – és a folyón közlekedő hajókat csodáltuk. Később az I. Lajos hídon átsétáltunk, de ezúttal az alsó útpályán, hogy közelebbről is megtekintsük a Ribera zsúfolt forgatagát és tömött éttermeit. A hídról fiatalok ugráltak a folyóba, amely attrakcióért cserébe pénzt kéregettek az emberektől.

A következő napon kevesebb programot ütemeztünk, délelőtt az Estadio do Dragao-t és a másnapi meccs előkészületeit tekintettük meg, ahová metróval egy átszállással el tudunk jutni, majd az aluljáróból feljőve balra vegyük az irányt, hogy a múzeum bejáratához jussunk. Az épületbe belépve szemben a szuvenír shop, jobbra a jegypénztár és egy gyülekezőhely a stadiontúrára. A felnőtt stadiontúra belépő múzeumi látogatással együtt €20-ba kerül, amelyhez lehet audio giude-ot is venni €5-ért, de utólag azt gondolom, hogy felesleges. A túra kb. 1,5 órás és mivel másnap meccs volt, így csak a vendég öltözőbe lehetett bemenni, de végig vittek a létesítmény legfontosabb pontjain, helyiségein. A gyephez nem volt szabad nyúlni vagy rálépni, mert már gondosan elő volt készítve a következő spanyol bajnokira, de klassz volt betekintést nyerni egy ismert klub kulisszatitkaiba. 

A túránk végeztével egy város szélén található kikötő, a Marina de Freixo felé vettük az irányt, amely egy nyomdaipari múzeum szomszédságában található, mert innen indult a 6 híd folyamihajókázásunk a Douro folyón. Itt javaslom, hogy a városból a 400-as jelzésű busszal az EDP megállóhelyen szálljunk le, mert lehet többet kell sétálni, de legalább sík területen. Itt megvacsoráztunk a Marina do Freixo étteremben, amely lehet, hogy nem bizalomgerjesztő első látásra és a kiszolgálás is hagy kívánni valót maga után, de az ételek nagyon finomak voltak. Mivel innen sok programszervező indítja útjait, a kikötő bejáratánál kialakítottak egy gyülekező helyet, majd a kapitányok megkeresték a saját csoportjukat és a hajóhoz kísérte őket. A mi választásunk egy kis hajóra esett, amelyen 8 vendég és 2 hajóskapitány fért el és miközben haladtunk a belváros és az óceán felé finom port wine-nal borkorcsolyával kínáltak meg miközben beszélgettünk. Nagyon kellemes időtöltés és program volt, amely kb. 2 órás és €45 fejenként. A városban egyébként több hajókirándulás típusból választhatunk. Hazafelé busszal klassz volt látni az éjszakai várost, bár nagy fényszennyezésről azért nem beszélhetünk, a közvilágítás azért egyes utcákban hagy némi kívánni valót maga után.

A portugál kalandunk utolsó napjához érkeztünk és a vásárlás kapta a főszerepet. A városnak sokkal inkább van egy sétáló övezete mint egyetlen utcája, így elég sok üzlet várt ránk. Rengeteg szuvenír shop volt, ahol a parafából, vagy annak felhasználásával készült termékek voltak a zászlóshajók. Mi felfedeztünk két helyi boltot is, az egyik a Calcado Guimaraes cipőbolt, a másik a Grazze női ruhabolt. Itt minden út a pincékhez vezet és ebédre betértünk a Taberninha do Manel közel 40 éve működő étterembe, amely a promenádon található, a tipikus háttérrel. Búcsút vettünk a pincéktől és a híd felső útpályáján a hotelünk felé vettük az irányt, közben kitérőt tettünk a Sé do Porto templomnál. Rövid pihenőt követően még egy kis esti sétát terveztünk a Rue de Santa Catarina-n. Az utca várostól távolabbi végén van a lelkek kápolnája, a Capela das Almas de Santa Catarina, amely arról nevezetes, hogy kívülről hagyományos kék-fehér csempével van beburkolva. A repülőnk vasárnap reggel indult haza, de ilyen korán még a metró nem jár, így egy transzfert kellett intéznünk. A városban közkedvelt az Uber, amely €15-ért visz ki a reptérre, fele annyiért mint a taxik és hajnalban röpke 30 perc alatt kint is voltunk a reptéren, amely messzebb van a várostól. 

Csodálatos napokat töltöttünk el a két portugál nagyvárosban, megtaláltuk az egyensúlyt a pihenés és a felfedezés között. Jobban megismerhettük a gasztronómiát, kultúrát és a számunkra érdekes látnivalóit. Maradt még, amiért visszamennénk!

Képek: