Oldalak

Keresés

2015. szeptember 23., szerda

Oktoberfest 2012, München

0 megjegyzés
forrás
A napokban zajlik Münchenben az ilyenkor megrendezésre kerülő sörünnep a „Theresienwiese”-n az Oktoberfest. Én 2012-ben jártam a rendezvényen és nagyon kíváncsi voltam, hogy mit tudnak nyújtani az évről évre idelátogató több millió turista számára. Állítólag több mint 4 millió külföldi látogatta a rendezvényt akkor is. Bár az elnevezés az Oktoberfest, de szeptemberben már elkezdődik és két hétig tart. A helyszín több metróval is megközelíthető. Az alábbiakban egy rövid beszámolót olvashattok a tapasztalataimról. 
Megközelíthetőség: Az egyik a Theresienwiese megálló, mi itt szálltunk ki, mert ez az egyik főbejárata a fesztiválnak, illetve a legközelebbi megálló is. Itt a 4-es és 5-ös vonal halad át, csak úgy mint a „Schwanthalerhöhe” megállónál. Mindkét megálló a helyszín északi, észak-nyugati részén található.
 A 3-as és 6-os metróvonalon is található két megálló. Az egyik keleten a Goetheplatz, a másik délen található Poccistraße megálló. A fesztivál szombati napon kezdődött egy felvonulással, ahová a délután folyamán látogattunk ki és tettünk egy látogatást a Wiese-n. 

A metróban közeledve a helyszínhez a peronon biztonsági őrök és rendőrök vigyáztak az emberekre és az utasokra. A metrón pontosan meg tudtuk mondani, hogy ki tart a fesztiválra, mert az emberek hagyományos bajor öltözékbe voltak felöltözve. A föld alatt táblák jelezték, hogy melyik kijáraton kell a helyszín megközelíteni. Az utcákon kellett sétálni pár percet, ahol már a megfáradt látogatókat lehetett látni pihenés közben. Ez délután 15:00 körül volt és a rendezvény 12:00-kor nyitott. A fesztiválnak helyet adó teret két részre tudnám bontani: egy vidámparkra és a sörfőzdék utcájára. A vidámparkban nem sokat töltöttünk, de jól látható volt az óriási tömeg. A sörfőzdék óriási sátrakban illetve házakban kínálták a folyékony kenyeret. A csalódottság itt kezdődött számomra. Az út mindkét oldalán voltak sörsátrak, amelyek előtt kígyózó sor állt, hogy bejusson az ember és igyon egy finom bajor italt. A sátrak és a házak tele voltak, tehát esélytelen volt, hogy az ember bejusson. Még ha ki is jöttek emberek, bemenni akkor sem engedtek senkit a biztonsági őrök. Az utcán pedig nem árultak sört - legalábbis nehezen találtuk meg azt az egy helyet - csupán ajándéktárgyakat és ételt. A bentiek már kellően lazult állapotban pedig cukkolták a sorban álló kinti tömeget, a kezükben lévő sörrel. 


A rendszer úgy működik, hogy előre kell helyet foglalni valamelyik sátorban, hogy helyet tudj foglalni, mert álló vendégeket nem szolgálnak ki. Viszont a helyfoglalások már minimum egy évre előre megvannak, tehát szinte lehetetlen. Egy helyen nagy nehezen sikerült egy pohár sört venni, amely 10€-ba került. Bár fel voltam készülve az információk birtokában, hogy esetleg nem fogok tudni sört inni a fesztiválon, de a tapasztaltak elkeserítőek voltak. Az ételeknek is magasabb ára volt, egy (száraz) perec 3€-ba, egy zsemle fehér kolbásszal 5€-ba került. Aki szereti a tömeget és a vidámparkot, de a sört nem, annak tudom ajánlani a helyet, de egyébként nem egy nagy durranás. Az erre az alkalomra készített söröket a boltokban is meg lehet vásárolni, korsóstól 8€-ért, így a kóstolás élvezete nem marad el.
Tapasztalatom szerint csak ezért a rendezvényért elmenni Münchenbe nem éri meg, csak ha van már asztalfoglalása, amelyhez ismertség szükségeltetik. Ugyanakkor München városa viszont sok lehetőséget nyújt a turisták számára.
Az idei, 2015. évi fesztivál a napokban kezdődött, és aki esetleg egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy dönt, hogy ellátogat ide, az készüljön fel arra, hogy esetleg a helyszínen hoppon marad, vagyis sör nélkül. Ugyanakkor elmondhatja, hogy a bakancslistáról egy újabb tételt ki tudott pipálni!

2015. augusztus 31., hétfő

Múzeumok a fővárosban - az Aeropark

0 megjegyzés
A Ferihegyi repülőtérre, amit napjainkban csak Liszt Ferenc Nemzetközi Reptérként emlegetnek, az ember általában utasként érkezik, nyaralás vagy üzleti út céljából. Feladjuk a csomagunkat, megkapjuk a beszállókártyát, majd néhány órát eltöltünk a SkyCourt-ban mielőtt a gépre szállnánk, hogy úti célunk felé vegyük az irányt. A visszaúton pedig már alig várjuk, hogy hazaérjünk, így a lehető leggyorsabban elhagyjuk a reptér területét. Ebben a bejegyzésemben a repteret egy másik oldaláról ajánlom, amelyhez nem kell becsekkolni vagy elutazni.

A 2-es terminál mellett ugyanis található egy repülőgép történeti emlékpark, az Aeropark. Arra hivatott, hogy a magyar légi közlekedés elmúlt több mint öt évtizedét bemutassa, ismertesse. A parkot többféleképpen lehet megközelíteni. Tömegközlekedéssel a 200E jelzésű autóbusszal, amely a Kőbánya-Kispest állomásról indul, gyakorlatilag a Köki Terminálról és a 2B érkezési oldalára érkezik. Ez a lenti rész, és a megálló a reptér közepén található. A buszról leszállva a busz menetirányának megfelelően kell tovább haladnunk a 2B terminál vége felé, ahonnan már láthatóak a repülőgépek a távolban. Utunkat abba az irányba kell folytatni a kiépített szilárd burkolatú járdán. A park felé haladva jobb kéz felöl láthatjuk a ferihegyi Holiday Parkingot, amely az autós módja a park megközelítésének. Ide be kell hajtani a sorompón, mintha a parkolóba mennénk. Fontos, hogy ingyenes a látogatók számára a parkoló, tehát távozás előtt a pénztárnál érvényesítsük a kártyát úgy, hogy ne kelljen kifelé menet fizetni. A park nyitva tartása eltérő, hétköznap rövidebb (9-18h), míg hétvégén hosszabb (9-20h), amelybe a belépés 1500 Ft/fő egy felnőttnek.

A bejáratnál több információs táblát is találunk, amelyből hasznos információkat tudhatunk meg a parkról és a repüléssel vagy a reptérrel kapcsolatosan. A pénztár épületében található egy büfé, mellette egy kiülős rész, ahol megpihenhetünk dolgunk végeztével vagy éppen erőt gyűjthetünk a körbejáráshoz. Van árnyékos és napos része is, az előzőhöz az egyik gép szolgáltatja az árnyékot. A büfében szinte minden megtalálható, sör, üdítő, fagylalt vagy éppen kávé, és az árak nem tűntek vészesen Földtől elrugaszkodottnak. Az Aeropark webshop-jában található termékeket itt meg lehet tekinteni élőben is. A pihenőnél található egy repülőgép szimulátor is, amely egy régi buszban van kialakítva, és kipróbálhatjuk légi járművezetési képességünket, biztonságos körülmények között. Bár kiírva nincsen, de délben szünetet tart, vagy mondhatnám úgy is, hogy az alkotó és a gép is pihen. A legtöbb gépnél magyar és angol nyelvű leírás olvasható, amely elsősorban a gép típusról ad tájékoztatást, másodsorban pedig a konkrét gépről mond el hasznos információkat, valós történeteket.
A főbb látnivalók, kiállított eszközök (gépek és földi kiszolgálók) a teljesség igénye nélkül:
  • IL-18V (HA-MOA)
  • Aerotrack 18.02 (11-es számú) vontató
  • TU-134 (HA-LBE)
  • Volvo DeIcing Machines (jégmentesítő)
  • TU-154 (HA-LCG)
  • Catering Truck
  • TESLA radar: egy vízszintes és egy függőleges síkból áll, és így kellet a pilótának a 3D-s képet összerakni landoláskor
  • Hajtómű
  • JAK-40 (HA-YLR) 
  • IL-14T (HA-MAL)
  • An-2 M (HA-MHI)
  • Li2 (HA-LIQ) 

A fenti gépekről és berendezésekről egy egy történetet a helyi idegenvezetők, múzeumőröktől meg lehetett tudni. Így derült fény arra, hogy a TESLA radar mellett egy IL-18-as lezuhant és felrobbant, majd a gép szilánkjaiból több a radarba fúródott. A mai napig látni a darabokat, ha a nap megfelelően világítja meg. Nálam rossz volt a Nap állás. A hajtómű esetében is megtudtam egy érdekes történetet. Pár évtizedet kell csak visszarepülni az időben. Egy külföldi gép landolt itt abból a célból, hogy hajtóművet cseréljenek benne, ami meg is történt, de a kiszerelt hajtóművet itt hagyták. Hosszú évekig, évtizedekig itt állt a vámraktárban, mígnem átszállították a parkba. A kiállított Li2-es gépből egy darab létezik, amely még a levegőbe tud emelkedni. Ez Budaörsön található, amely egyébként a Made in Hungária című filmből is ismerős lehet.

A repülőgépekre fel lehet menni és még a pilótaülésbe is bele lehet ülni. A fülkék nincsenek állandóan nyitva, azokat a park két munkatársa nyitja és zárja, viszont így lehetőség van velük közvetlenül beszélgetni, megtudni a magyar repülés történetéről néhány információt. Abban biztos vagyok, hogy az ő elmesélésük nélkül nem lett volna ilyen emlékezetes a látogatás, és így látatlanban név nélkül is köszönet Nekik érte. Innen tudtam meg például, hogy mit jelent a „műszaki előtér” vagy azt, hogy egy repülő életében mik azok a szempontok, értékek, amiket figyelembe vesznek ahhoz, hogy meddig lehet szolgálatban egy gép, azaz meddig repülhet. Ehhez 3 dolgot néznek úgymint a repült órák számát, az életkort és a leszállások számát. Ez a célérték géptípusonként eltérő és „vagy” kapcsolat van köztük, azaz bármelyik teljesül, akkor nem repülhet többet. Az itt lévő gépeknél mindhárom teljesült.

A bejáratnál az egyik plakát azt hirdeti, hogy lehetőség van a reptéren egy több órás, buszos reptéri körbevezetésre. Ehhez előzetes bejelentkezésre is szükség van, amit a honlapon keresztül lehet megtenni. Fontos, hogy a reptéri szabályokat kell betartani. Mivel akkor értesültem először erről a lehetőségről, tapasztalatokról nem tudok beszámolni, de megvan a bakancslista következő tétele.
Fedélzetre fel, jó utat!





2015. május 18., hétfő

Sütemény - Mágnás dióspite

0 megjegyzés
Hozzávalók a tésztához:
  • 30 dkg finomliszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 18 dkg zsír (vagy 22 dkg vaj)
  • 10 dkg kristálycukor
  • 1 tojás
  • 1 citrom héja és leve
  • lekvár (barack)

Hozzávalók a habhoz:
  • 3 tojás
  • 20 dkg cukor
  • ½ csomag vaníliás cukrot
  • 15 dkg darált dió


A sütemény elkészítését kezdjük azzal, hogy a 30 dkg lisztet összekeverjük az 1 csomag sütőporral egy edényben. Ezzel párhuzamosan egy másik edényben összekeverjük a 15 dkg zsírt (vagy 22dkg vajat) a 10 dkg cukrot, az 1 egész tojást és az 1 citrom reszelt héját és kifacsart levét összekeverjük. Célszerű az egyes hozzávalókat egymás után adagolni, hogy jól össze lehessen keverni, az ízek ezáltal jól összeálljanak. Bár a recept nem írja, de mint minden édes süteménybe – ahogyan azt a nagymamától tanultam – egy pici, csipetnyi (pontosabban egy késhegynyi) sót tegyünk bele. Miután összeállítottuk az omlós tésztát jól össze kell gyúrni, hogy később ki lehessen nyújtani. Mivel ez egy, a tetején rácsos sütemény, a kész, összegyúrt tésztát meg kell osztani a sütemény alsó rétege és a rácsok között körülbelül 1/3 – 2/3 arányban. Ezt követően a tészta nagyobb részét vékonyan kinyújtjuk, és egy tepsibe tesszük, amelyre ízlés szerint lekvárral kenjük be. Elsődlegesen a baracklekvárt ajánlom.

A tepsit picit félretesszük és összeállítjuk a habot. Ehhez szintén két edényre van szükségünk. Az egyikben a 3 tojás fehérjét, a másikba a tojás sárgáját tesszük bele. A tojás fehérjét kemény habbá verjük. A másik edényben a tojás sárgájához hozzá adjuk a 20 dkg cukrot, ½ csomag vaníliás cukrot. Nyugodtan rakjuk bele az egész csomagot, mert nem biztos hogy tudunk mit kezdeni fél csomaggal. Ezt jól kikeverjük és hozzáöntjük a habot, de vigyázni kell, hogy a hab ne törjön meg, ezért nem szabad nagy erővel elkezdeni kavarni, csak óvatosan szabad kevergetni. A keverés során hozzá kell adagolni a 15 dkg darált diót. Ez ízlés szerint lehet több is, ha valaki diósabban szereti. A kész habot a tepsibe öntjük, a korábban lekvárral megkent tésztára. A kisebbik adag tésztából pálcikákat sodrunk mintha vékony hosszú kiflit készítenénk, s azokból rácsozatot készítünk. Bár én nem kentem meg, de a recept szerint a sütés előtt tojással megkenhetjük a rácsokat. A sütőt 180 fokra kell melegíteni és kb. 40 percig sütni. A sütés ideje alatt azért sokszor ellenőrizzük, mert gyorsan készen tud lenni. Lényeges, hogy ha elkészül a sütemény a tepsiben kell kihűlni hagyni. Lehetőleg magas oldalfalú tepsit válasszunk a sütéshez. Ha kihűlt, érdemes először egy vágódeszka segítségével kifordítani a tepsiből, majd újra a talpára helyezni és ezután felszeletelni és nem a tepsiben. Ez egy morzsálós sütemény, így célszerűbb nagyobb, szélesebb darabokra vágni.

Sütésre fel, jó étvágyat kívánok hozzá!