Ahol az osztrák, a szlovén és a magyar honok találkoznak
A határ közelségét kihasználva
egyik napra azt terveztük, hogy a Muravidéken kirándulunk, amely Szlovénia
területén található, tulajdonképpen az Őrség határon túli része ezen vidék
részét képezi. A tervben három helyszín szerepelt. A hármashatárkő, a bakonaki-tó
és Lendva városa.
A határkő, ahogyan a nevében is
benne van az osztrák, a szlovén és a magyar határok találkozási pontját jelöli.
A megközelítéssel kapcsolatban nem voltak egyértelmű információim. Amit tudtam,
hogy Felsőszölnök irányából autóval csak egy darabig lehet elmenni, majd
gyalogosan kell továbbmenni. A másik két oldalról is autós és gyalogos
kombinációt hallottunk, de az előzetes információk alapján úgy döntöttünk, hogy
Szalafőről úgy közelítjük meg a helyet. Átmentünk Szlovéniába, majd
Felsőszölnöknél vissza Magyarországra. Utólag lehet, hogy kerülő volt, de
megérte, mert a dombokon átívelő országút mesés tájakon vitt keresztül.
Természetesen Szentgotthárd irányából is meg lehet közelíteni Felsőszölnököt.
Beérve a településre Szlovénia irányából a falu központjában balra kell
fordulni a bolttal szemközt lévő utcára, ahonnan egyből el fog ágazni az út,
ott is balra kell tartani és egyenesen menni ameddig bírunk. Ennek az útnak a
vége már földút, a Nemzeti Park része már és elvileg büntethető a behajtás. Itt
addig mentünk, míg tudtunk, illetve míg parkoló autókat nem találtunk. Ez már
maga volt a természet. Itt kialakított parkoló, megálló nincsen, de úgy
próbáltunk meg megállni, hogy az erdő felől érkező traktorok, járművek el
tudjanak férni mellettünk. Innen séta következett, amelyet nem a kisbabáknak
találták ki, hiszen babakocsiban nem lehet vinni, mert egyenetlen a talaj és
felfelé is mászni kell. Az emlékműig közel 30-40 perces sétára kell számolni,
amely természetesen visszafelé kevesebbnek tűnik. Az út egyébként csodálatos, az
erdőn át vezet fel a csúcsra. A helyes irányba terelést irányjelző táblákkal és
turistajelzésekkel is jelzik. A piros, talpán álló háromszöget kell követni.
Néhol meredeken megy felfelé, de ahol lehetett lépcsőket építettek a könnyebb
hódítás reményében. Az utolsó szakaszt csak kiépített lépcsőn lehet
megközelíteni a hazai oldalról. Felérve a helyszínre az emlékművet lehet
megpillantani a dombtető közepén. Az emlékmű egy három oldalú gúla, melynek
oldalain az adott ország címere és egy dátum található és az adott ország
irányába néz.
A dátum az irodalom szerint a trianoni szerződésre utal. Itt fent található egy büfé is, amely csak hétvégenként üzemel, egy kisebb játszótér, egy toalett és egy térkép az Őrségről. Mind a három oldalnak megvannak a maga ismertető jegyei, amelyeke ott fent eggyé válnak. Az osztrák és szlovén oldalon széles feljárón lehet feljönni az emlékműhöz, míg a magyar oldalon éppen egy lépcsőnyi széles vágáson. A játszótér, a büfé és a toalett mind a szlovén oldalon van, a térkép a magyar oldalon. Az osztrák oldalon csupán egy fényképezési lehetőségre hívják fel a figyelmet. Itt van egy kicsi képkeret, amelyen keresztül egy távoli várat láthatunk meg, de a zöld övezet a kilátás egy részét elfedi. Itt látható egy távolságokat jelző térkép, amelyen mindhárom ország egy-egy nagyobb városának távolságát lehet leolvasni az emlékműtől mérve. Itt található az Élet-fája is, amely nincsen egyértelműen megjelölve. Körbenézve egy olyan különlegesebb fa állt az emlékmű közelében, amelynek három törzse volt. Úgy gondoltam ez a szimbólum nem véletlen. Az EU bővítés és határok eltörlésének emlékére emelt kőtömbön négy nyelven – angol, osztrák, szlovén és magyar – örökítették meg az újbóli egységesítést. A tömbön emléktáblákat olvasni, amelyet a három legközelebb elhelyezkedő település polgármesterei írtak alá, illetve emeltek. A magyar oldalon találunk még egy táblát, amelyet az egy határ menti találkozó emlékére állítottak 1989-ben.
A dátum az irodalom szerint a trianoni szerződésre utal. Itt fent található egy büfé is, amely csak hétvégenként üzemel, egy kisebb játszótér, egy toalett és egy térkép az Őrségről. Mind a három oldalnak megvannak a maga ismertető jegyei, amelyeke ott fent eggyé válnak. Az osztrák és szlovén oldalon széles feljárón lehet feljönni az emlékműhöz, míg a magyar oldalon éppen egy lépcsőnyi széles vágáson. A játszótér, a büfé és a toalett mind a szlovén oldalon van, a térkép a magyar oldalon. Az osztrák oldalon csupán egy fényképezési lehetőségre hívják fel a figyelmet. Itt van egy kicsi képkeret, amelyen keresztül egy távoli várat láthatunk meg, de a zöld övezet a kilátás egy részét elfedi. Itt látható egy távolságokat jelző térkép, amelyen mindhárom ország egy-egy nagyobb városának távolságát lehet leolvasni az emlékműtől mérve. Itt található az Élet-fája is, amely nincsen egyértelműen megjelölve. Körbenézve egy olyan különlegesebb fa állt az emlékmű közelében, amelynek három törzse volt. Úgy gondoltam ez a szimbólum nem véletlen. Az EU bővítés és határok eltörlésének emlékére emelt kőtömbön négy nyelven – angol, osztrák, szlovén és magyar – örökítették meg az újbóli egységesítést. A tömbön emléktáblákat olvasni, amelyet a három legközelebb elhelyezkedő település polgármesterei írtak alá, illetve emeltek. A magyar oldalon találunk még egy táblát, amelyet az egy határ menti találkozó emlékére állítottak 1989-ben.
Összességében a látottakkal elégedettek
voltunk, de a hely eléggé nehezen megközelíthető, legalábbis magyar oldalról és
időben egy délelőttöt nyugodtan lehet számolni és szánni rá. Ha túrázni
szeretünk vagy mindenképpen látni szeretnénk, akkor ne hagyjuk ki, de egyéb
esetben található a környékben más látnivaló is.
További képek:
További képek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése