a
1998-as labdarúgó VB döntő színhelye
 |
| Forrás: link |
A
francia főváros egyik északi városrészében, Saint Denis-ben (ejtsd: szan döni)
kapott helyet az a létesítmény, amelyet napjainkban már Franciaország nemzeti
stadionjaként emlegetnek. A stadiont a 1998-as labdarugó világbajnokság egyik helyszíneként
építették, amely a döntőnek is otthont adott, ahol a francia nemzeti tizenegy győzelmet arattott a brazilok legjobbjai felett. A világbajnokságot követően sem
maradt rendezvények nélkül, napjainkban számos sport és kulturális
rendezvénynek ad otthont.
A stadion
megtekintéséhez jegyet kell váltani, amely felnőtteknek 15€-ba kerül. Az
idegenvezetést májustól augusztusig napi két alkalommal tartanak 10:30 és 14:30
kezdettel, míg szeptemberben 11, 13, 15 és 17 óra között indítanak. A
látogatásokat május és szeptember hónapokra időzítsük, mert egyéb időben
nincsen nyitva a nagyérdemű előtt.
Természetesen
ide is több módon lehet eljönni, én akkor az RER B-t választottam, amelynek a „LaPlaine stade de france” megállójánál szálltam ki, ahonnan a stadion már látható
teljes egészében. Alternatív utazási lehetőség a 13-as metróvonallal a Saint-Denis - Porte de Paris megállóig.
 |
| Forrás: link |
Az idegenvezetés olyan
útvonalon zajlott, mint amit a játékosok járnak be. A körbevezetés a stadion
alatt indul, ahová a csapatok autóbuszai megérkeznek. Nem is gondolná az ember,
hogy micsoda úthálózatot kell kialakítani ilyen stadionokban. Ezután a szerviz
folyosókon keresztül eljutottunk az ötözőkig. Ezek a helyek sokkal inkább
hasonlítanak egy kisebb wellness uszodához, mintsem egy izzadságszagú öltözőhöz.
Minden játékosnak megvan a maga öltözős szekrénye, de itt annyiban volt
különlegesebb a pillanat, hogy a döntő szereplőinek nevei fel voltak tüntetve
ezeken a szekrényeken. Tehát meg lehetett csodálni, hogy egy Zidane vagy
Ronaldo ki mellett készült a végső összecsapásra. A helységhez tartozik még egy
tusoló és egy jakuzzi is, amelyben egyszerre 11 ember simán elfér. Mindkét
öltözőt meg lehetett tekinteni, a különbség a nevek voltak csupán. A meccs
kezdetekor a játékos kijáróban gyűlnek össze a csapatok és a bírók. Itt nagyon
erős lámpával világítanak. Ez nagyon zavaró, de aztán elmondták, hogy miért.
Ennek az az oka, hogy a játékosok mikor kimennek a pályára egy esti meccs
esetében ugyanezt a sokkot kapják a reflektorok megvilágítása nyomán. Tehát
ezzel azt érik el, hogy a szemük alkalmazkodik a pályán uralkodó
fényviszonyokhoz. A kifutó a pálya oldalsó részén található a páholyok alatti
résznél. A pályára lépni, vagy a füvet megtapogatni nem volt szabad, de mivel
semmi nem zárta el a látogatóktól…..
Ezt követően a
páholyokba látogattunk el, ahonnan megcsodálhattuk a pályát egy másik
perspektívából. Akkor számomra nagyon nagy élmény volt látni egy
sporttörténelmi helyszínt, bár ennek már több mint tíz éve, lehet most nem
ilyen elánnal élném át. Ha sokadik alkalommal járunk Párizsban vagy
mindenféleképpen szeretnénk megnézni belülről a stadiont, akkor ajánlom
megtekinteni, egyéként van számos más látnivaló a városban, amit hamarabb kell
látni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése