Oldalak

Keresés

2012. július 14., szombat

Magyarország borvidékei – Szekszárdi borrégió


Bodri pincészet

A közelmúltban kisebb társasággal ellátogattunk a Szekszárd melletti Bodri pincészetbe, ahol egy borkóstolással és pincebemutatóval egybekötött kellemes nyári vacsorán vettünk részt. A birtok a Faluhely dűlő névre keresztelt dombok lábánál található, amelyet teljesen körbezár a völgy, így csak az út végén lehet megpillantani. A főkapu stílusos, régi óriás hordóból van, amelyet kettévágtak, tehát a körkörös mivolta kivehető. A pincénél ki van alakítva vendégparkoló, amelyen egy helikopter leszálló is fel van festve és állítólag már fel is volt avatva. A látvány csodálatos volt, rendezett környezet, halastó, melynek egyik oldalán az épülő szálláshely, a másik oldalán a felújított főépület és a pincefőbejárat. Mindennek hátterében a hegyen lévő szőlősorok és erdő. Megérkezésünkkor jött egy „idegenvezető”, aki végigvezetett a borospincén. A pincészet pályázat útján jutott nagyobb összeghez, melynek kivitelezése részben befejeződött, részben még folyamatban van, de az eredmény már látszott. A főépületnél kezdődött a körbevezetés, kívül a fedett terasszal, ahol a későbbiekben a vacsorát fogyasztottuk el, míg belül pedig egy nagyobb teremben találtuk magunkat, ahonnan egy nagyobb fa ajtó nyílt a borospincébe. A pincetúra 35-40 percig tartott, ahol az idegenvezetőnk a legfontosabb tudnivalókat mesélte el a pincészetről, úgy mint:
  • Az elnyert támogatás összege összesen mintegy 1,3 milliárd forintot tesz ki,
  • A környező szálláshelyek kihasználtságához rendszeresen 50-60 fővel járulnak hozzá,
  • Épül egy saját panzió, amely 60 fő befogadására lesz alkalmas,
  • Jelenleg 25 hektár szőlőn tevékenykednek, amelyhez 50 hektár erdő tartozik
  • Évente 200.000 palack bort állítanak elő

A pincében található egy palackozó gépsor, amely teljesítménye óránként több száz üveg, továbbá a borászatban alkalmazott koracél tartályok, magyar és amerikai tölgyfahordók, amelyek az egyes típusok tárolására használhatóak. A pincészetben kellemes klíma uralkodik, így a kánikulában külön öröm volt, hogy egy hűvös helyen kalauzoltak bennünket. A pincészet rendezvények és esküvők helyszínéül is szolgál. Ezen apropóból a pincészetben kialakításra került egy belső „rendezvény terem”, amely három teremből áll, ahol a vendégek helyet foglalhatnak, és egy kápolna is kialakításra került, már csak a felszentelés van soron.

A vacsora

A nyári melegre való tekintettel egy könnyed grillvacsora párosult a 8 különböző bor kóstolásához. A teraszon foglaltunk helyet, ahol párhuzamosan több asztaltársaság is kóstolótúrán volt hozzánk hasonlóan. A grilltál mellé folyamatosan kaptuk a hideg szódavizet és desszertként frissen készült házi rétest, túrósat és almásat.
A borok kóstolási sorrendjében megtartották azt az elvet, hogy a lágyabb boroktól haladtunk a testesebb borok felé. Így egy fehér és egy rosé után 6 vörös következett, amelyek az alábbiak voltak:

Az tény, hogy a szekszárdi borrégióban főleg a vörös borok lelhetőek fel, ezt támasztotta alá a kóstoló összetétele. Azonban a június végén nagyon fülledt meleg volt és ilyenkor inkább a gyengédebb, lágyabb borok fogyasztása lett volna helyénvalóbb. A borok a maguk nemében nagyon finomak és ízletesek voltak, és hozzájuk passzoló volt az étel is. A fehér és rosé mellett a leg-leg az Optimus QV elnevezésű bor volt, amely a pincészet zászlóshajója. A borok közül talán az egyik típus szemet szúrhat, mégpedig a Szekszárdi Bikavér. A történet szerint itt jegyezték fel először a „márka” megjelenését több száz évvel ezelőtt, ezért a szekszárdi borászok magukénak érzik ezt a bort. A bor elkészítéséhez a kékfrankos és kadarka fajtáknak mindenféleképpen szerepelni kell az összetételben, amelyet harmadik összetevőként vagy a merlot vagy a cabernet sauvignon-t választják ki.
Az picit rontott az összképen, hogy a látványgrill sütő az asztalok közelében volt, növelve így a hőmérsékletet. Az kiderült számunkra, hogy a vendéglátás része az még nincsen teljesen kiforrva, de új koncepcióval és tervekkel már rendelkeznek. Ennek megfelelően kezdték kialakítani a vendégeket kiszolgáló csapatot, egy korábbi szálloda vezetővel és két sommelier-rel egészültek ki. Mivel ők új emberek voltak egy pici kapkodás volt érezhető a hely és a borok csekély ismerete miatt, de ezt nem is rejtették véka alá. Azért el kell ismerni, hogy még így is kielégítő kiszolgálásban volt részünk.

A vacsora fejenként 5.400 Ft-ba került, amely a fenti szolgáltatásokat tartalmazta. A vacsora végeztével lehetőség nyílt borok vásárlására. A legjobban a rosé ízlett, de azt annyira kifogyott, hogy nem volt lehetőség a pincészetben vásárolni, amit nagyon sajnáltunk, de talán valamelyik nagyáruház polcán lehet majd fellelni a hiánycikket. Illetve volt olyan boruk, amelyek még a hordókban várják a palackozó gép bekapcsolását és ezért nem lehetett vásárolni, ez a „KATI” fantázianevet viselő fehér kadarka volt.
Mivel nem akartunk autózni, ezért egy kisbuszt béreltünk, ennek költsége 15.000Ft-volt, amely eljött a szállásunkra a faddi DK Panzióba, elvitt a pincészetbe és vissza. A vacsora végeztével szóltunk sofőrünknek és rövid időn belül értünk jött. A rendszer jól tud működni. A soför éppen aznap vette át az új autóját, így mi avathattuk fel az új járgányt. 

Összességében egy nagy pincészet munkájának gyümölcseit ízlelhettük meg egy festői környezetben, bár az számunkra nem derült ki, hogy a „piszkos” munka hol folyik, már ami a szőlőt feldolgozását illeti. A borok nagyon finomak voltak a részvételt csak ajánlani tudom. Irány Szekszárd!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése