Korfu VI. - egy másik ország

Albánia

Korfu szigete a görög és albán szárazföld mentén fekszik. Úgy gondoltuk, hogy ilyen lehetőség nem adódik majd a közel jövőben és ezért befizettünk erre a kirándulásra is. Albániába kedden és szombaton lehet utazni, de a szombat eleve kiesett, mert az az utazós napunk volt oda és vissza is. Féltünk, hogy a két egymás követő napon kirándulunk fárasztó lesz és nem fogjuk élvezni, nos fárasztó volt, de élveztük.

A helyi kapcsolattartónál fizettünk be a kirándulásra, de nem a Neckermann szervezi, hanem a helyi hajótársaság bonyolítja le az utasok szállítását. Az indulás 7:45-re volt kiírva, de jó 30 perce késéssel érkeztek meg értünk, majd irány a kikötő. Mivel Albáni az Unión kívüli ország, ezért szükséges a vámvizsgálat és lehetőség van a duty free shopban vásárlásra is.Ami lényeges, hogy vízumot kell fizetni 10 € nagyságrendben a kirándulás költségén felül. Ezután nyomás a hajóra, ahol kapunk egy beszállókártyát (cetlit), amit nem szabad elhagyni, mert visszafelé nem szállhatsz fel a hajóra. Ezt onnan gondolom, hogy a buszon kiejtettem és keretük, addig nem is szállhattunk fel. Miután a hajó engedélyt kapott az indulásra 1:15 percet utaztunk Albánia legidősebb kikötőjébe, Serenda-ba. A leszállást követően jött az albán vámvizsgálat, amely nevetségesebb volt mint a görög, igazából a haladjunk volt a vámos arcára írva. Több busz is várta a hajó utasait, és választhattunk, hogy milyen nyelvű idegenvezetést szeretnénk és arra a buszra szálltunk fel. Állítólag 15 fő felett magyar nyelven is van, de ez misztikum marad. A kikötőből a városon át Butrintba mentünk. Az út igen vadregényes volt. Az oda vezető utat éppen akkor is csinálták, aszfaltozták, de akadt olyan rész is, amely még a régi köves út emlékét őrizte, természetesen mindez a szakadék mentén. De előfordult, hogy marhacsorda jött szembe az úton, ilyenkor várakoztunk még el nem mentek az útból. Az út mellett a távolban lent a butrinti tó látványa terült elénk, amelyben kagylótermesztéssel foglalkoznak. Az látszódott, hogy Butrint ókori városa egy kitörési pont lehet a helyieknek, mint turista látványosság és arra költeniük kell. Röpke 40 perces buszozás után megérkeztünk a romvároshoz. A belépő benne volt az árban, úti könyv a városról 10 €-ért lehetett vásárolni. Itt másfél órás körbevezetést kaptunk. Amilyen természeti környezetét illeti, nagyon szép helyen van és több ezer éves. Abban biztos vagyok, hogy a világon nagyon sok ilyen hely létezik, de a különlegességét számomra az adta, hogy egy olyan országban van, ahol azelőtt nem jártam. Ebédre járt az idő, így ismét buszra szálltunk és elmentünk a z ebéd helyszínére. Az út során láttunk egy picit még az albán helyi szokásokból (pl.: útépítés, közlekedés, szemétlerakás). Az ebéd egy mesés helyen volt, erdőben egy mesterségesen kialakított tó körül svédasztalos tálalásban. A kaja után lehetőség nyílt szuvenír vásárlásra, amit egyébként a busszal vittünk magunkkal, elég húzós árakon dolgoztak, pl.: hűtő mágnes 5€, toll 2€, képeslap 1€ stb.

A hajó vissza indulásáig nagyon sok időnk volt még, de ez az időszak nem volt megtöltve tartalommal, igazából várakoztunk csak hol itt, hol a kikötőben. Ebédet követően visszavittek Serendába és ott másfél óránk volt indulásig. Ezt sétával, üldögéléssel és vásárlással lehetett tölteni, bár a helyi pénznemben való fizetést nem igazán követelték, jó volt nekik a görög euró. Hosszas várakozás után elérkezett a hazaindulás ideje, Először hajóra, majd a túlparton buszra szálltunk és vacsorára visszaértünk a szállodába.

Összességében a nap fárasztó volt és elég nagy holt idők voltak a végén benne, plusz a hajóút is kivett az emberből. Hacsak nincsen az emberben olyan vágy, hogy átmenjen Albániába és elmondhassa, hogy volt ott, akkor nem éri meg ez a túra.