Korfu VII. - Jón tengeri hajókázás

BBQ hajóút

A kiránduláson két napos pihenést követően vettünk részt. Igazából látványosság nem volt a programban, inkább csak az volt a vonzó, hogy hajókázhatunk újra és más helyszínen tudunk pancsizni a Jón tengerben. A szállodai transzfer valamivel 9 óra után érkezett, nem kellett korán kelni, majd a Régi erőd alatt található kikötőbe vitt minket, ahonnan indult a hajónk. A program az volt, hogy egy szinte lakatlan helyre elvisznek bennünket, ahol tudunk fürdőzni a tengerben, térítés ellenében vízi sportokat is ki lehetett próbálni úgy, mint jetski, ernyőzés, banánozás. A tengeren kb. 1 órát töltöttünk, ragyogó napsütésben és menetszélben. A tengerpart valóban mesés volt, a hajóval a parton a homokban kötöttünk ki, mert itt elég mély a tenger ehhez. Ez a fürdőzés alatt is éreztük, mert nagyon gyorsan mélyült az amúgy homokos part, a víz pedig hideg volt. Térítés ellenében lehetett napernyőt és nyugágyat bérelni arra a néhány óra hosszára, amíg ott tartózkodtunk, de az árát megkérték. A napernyő 4€-ba, a nyugágy 2€-ba kerül. Még az utasok fürdőztek, addig a legénység az ebédet készítette el frissen. Volt saláta, grillezett húsok, köret és 1 pohárüdítő. Röviddel az ebéd elfogyasztását követően már indultunk is vissza, de tettünk egy kerülőt a sziget legismertebb látványossága felé a Vlacherna kolostor és az Egérsziget felé. A kolostor egy mesterséges félszigeten fekszik és a mai napig működik, a helyi rend fennhatóságában van, csak úgy, mint az Egérszigeten működő templom. Ezt a két épületet akkor is látjuk, amikor a géppel landolunk, illetve felszállunk, illetve a kirándulások alkalmával a főútról is pillantásokat vethettünk rá. A hajóút hamar véget ért, de egy tartalmas napot töltöttünk el. A szállásra időben visszaérkeztünk és kényelmesen neki tudtunk kezdeni a vacsorához, és készültünk az utolsó napunkra és a hazautazásra.

Korfu VI. - egy másik ország

Albánia

Korfu szigete a görög és albán szárazföld mentén fekszik. Úgy gondoltuk, hogy ilyen lehetőség nem adódik majd a közel jövőben és ezért befizettünk erre a kirándulásra is. Albániába kedden és szombaton lehet utazni, de a szombat eleve kiesett, mert az az utazós napunk volt oda és vissza is. Féltünk, hogy a két egymás követő napon kirándulunk fárasztó lesz és nem fogjuk élvezni, nos fárasztó volt, de élveztük.

A helyi kapcsolattartónál fizettünk be a kirándulásra, de nem a Neckermann szervezi, hanem a helyi hajótársaság bonyolítja le az utasok szállítását. Az indulás 7:45-re volt kiírva, de jó 30 perce késéssel érkeztek meg értünk, majd irány a kikötő. Mivel Albáni az Unión kívüli ország, ezért szükséges a vámvizsgálat és lehetőség van a duty free shopban vásárlásra is.Ami lényeges, hogy vízumot kell fizetni 10 € nagyságrendben a kirándulás költségén felül. Ezután nyomás a hajóra, ahol kapunk egy beszállókártyát (cetlit), amit nem szabad elhagyni, mert visszafelé nem szállhatsz fel a hajóra. Ezt onnan gondolom, hogy a buszon kiejtettem és keretük, addig nem is szállhattunk fel. Miután a hajó engedélyt kapott az indulásra 1:15 percet utaztunk Albánia legidősebb kikötőjébe, Serenda-ba. A leszállást követően jött az albán vámvizsgálat, amely nevetségesebb volt mint a görög, igazából a haladjunk volt a vámos arcára írva. Több busz is várta a hajó utasait, és választhattunk, hogy milyen nyelvű idegenvezetést szeretnénk és arra a buszra szálltunk fel. Állítólag 15 fő felett magyar nyelven is van, de ez misztikum marad. A kikötőből a városon át Butrintba mentünk. Az út igen vadregényes volt. Az oda vezető utat éppen akkor is csinálták, aszfaltozták, de akadt olyan rész is, amely még a régi köves út emlékét őrizte, természetesen mindez a szakadék mentén. De előfordult, hogy marhacsorda jött szembe az úton, ilyenkor várakoztunk még el nem mentek az útból. Az út mellett a távolban lent a butrinti tó látványa terült elénk, amelyben kagylótermesztéssel foglalkoznak. Az látszódott, hogy Butrint ókori városa egy kitörési pont lehet a helyieknek, mint turista látványosság és arra költeniük kell. Röpke 40 perces buszozás után megérkeztünk a romvároshoz. A belépő benne volt az árban, úti könyv a városról 10 €-ért lehetett vásárolni. Itt másfél órás körbevezetést kaptunk. Amilyen természeti környezetét illeti, nagyon szép helyen van és több ezer éves. Abban biztos vagyok, hogy a világon nagyon sok ilyen hely létezik, de a különlegességét számomra az adta, hogy egy olyan országban van, ahol azelőtt nem jártam. Ebédre járt az idő, így ismét buszra szálltunk és elmentünk a z ebéd helyszínére. Az út során láttunk egy picit még az albán helyi szokásokból (pl.: útépítés, közlekedés, szemétlerakás). Az ebéd egy mesés helyen volt, erdőben egy mesterségesen kialakított tó körül svédasztalos tálalásban. A kaja után lehetőség nyílt szuvenír vásárlásra, amit egyébként a busszal vittünk magunkkal, elég húzós árakon dolgoztak, pl.: hűtő mágnes 5€, toll 2€, képeslap 1€ stb.

A hajó vissza indulásáig nagyon sok időnk volt még, de ez az időszak nem volt megtöltve tartalommal, igazából várakoztunk csak hol itt, hol a kikötőben. Ebédet követően visszavittek Serendába és ott másfél óránk volt indulásig. Ezt sétával, üldögéléssel és vásárlással lehetett tölteni, bár a helyi pénznemben való fizetést nem igazán követelték, jó volt nekik a görög euró. Hosszas várakozás után elérkezett a hazaindulás ideje, Először hajóra, majd a túlparton buszra szálltunk és vacsorára visszaértünk a szállodába.

Összességében a nap fárasztó volt és elég nagy holt idők voltak a végén benne, plusz a hajóút is kivett az emberből. Hacsak nincsen az emberben olyan vágy, hogy átmenjen Albániába és elmondhassa, hogy volt ott, akkor nem éri meg ez a túra.

Korfu V. - a sziget kincsei nyomában

A nagy szigettúra

Ezen a fakultatív programon csak hétfői napon lehet részt venni, amely a Neckermann szervezése volt, ez látszott is, mert pontosan érkezett a busz. A többi túrára, legalábbis amin részt vettünk, ez nem volt jellemző. Ha a programra 25 fő vagy a feletti jelentkező van, akkor magyar nyelvű idegenvezetésre is lehetőség van. A busz 8:10-kor érkezett meg a hotelhez és indultunk felfedezni a szigetet. Az külön jó volt, hogy a hotelben azon a héten, mikor mi ott voltunk más magyar nem tartózkodott. Az első megállónk az Achillion, ismertebb nevén Sissi palota volt, amely Moraitika és Kerkyra város között félúton található a hegyekbe fent. A felvezető út annyira keskeny, hogy buszoknak egyirányúsítva van, később meg is értettük miért. De nem ez volt az egyenlen ilyen a nap során, ezek szerint a szigeten így tudták megoldani, hogy a túristákat minél több helyre elvigyék, „egyirányú buszoknak” utakkal. A palota bejárata – leszámítva a hömpölygő tömeget, akik be akarnak jutni oda – alig lehet észrevenni, egy kapu a sok közül. A parkolási lehetőség nincsen sok, a buszok az út mentén állnak, az autóknak van egy kisebb terület elkülönítve erre a célra. Végül is hegyen vagyunk, ne várjunk többet, mert nincsen hely a bővítésre. A bejárat és a parkoló mentén végig szuvenír árusokat találunk. Ahogy egy közmondás mondja, van itt minden, mint a búcsúban. A belépő benne volt a túra árában, egyénileg érkezőknek azonban 8€-t kell fizetnie. A palota nevét maga Sissi királyné adta, akinek kedvenc főhőse volt, Achilleus. Róla 2 szobor is megtekinthető a kastély parkjában, egyik a hős hadvezér képében, a másik a haldokló vitézt ábrázolja. A bejáratot követően a palotát balról megkerülve a kertbe kalauzoltak minket, ahol a szobrokon és az esztétikus kert kialakításon kívül Sissi fürdőkádjait is szemügyre vehettük. Állítólag tengervizet hozatott fel, hogy abban fürdőzzön. Természetesen gondolva a napos és esős időjárásra, két kád volt a parkban, egyik szabadon a napon, míg a másik a fák hűs árnyékában és védelmében. A kert végéből kiváló kilátás nyílik a tengerre és a környező városkákra. Ezt követően a terasz felé vettük az irányt, ahol egy rövid idegenvezetést követően némi szabadidőt kaptunk. Körbejártuk a palota felső részét, majd a belső lépcsőházon keresztül, amely egy színházi lépcsőházra emlékeztetett, három emeletet lesétálva kilyukadtunk a túristák által is látogatható szobákban, kiállítási helységekben. Rengeteg kis helység, amelyekben még Sissi kori bútorok és használati eszközök találhatóak. Egyes szobákban pedig egy kis történelm abból a korból. Ezt követően volt még idő a szuvenírek között válogatni, volt ott képeslap, Achilleus szobor, festmények, hűtőmágnes széles választékban. A dombról lefelé ismét a főúton találtuk magunkat, ahol megláttuk a királyi mólót, illetve ami maradt belőle. Az építésének története az, hogy amikor a királyi család megérkezik, akkor egyből a szárazföldre és saját birtokának a földjére lépjen, hiszen innen egyenesen fel tudott sétállni a palotájához. Sajnos az út felett átívelő kis híd lebontásra került valamelyik háború során és mivel a buszok nem férnének el alatta, ezért nem újítják fel.

A következő megállónk Korfu város főtere, az Esplanade volt. A partitúra szerint a legtöbb nevezetesség innen elérhető. Ezt az idegenvezető is megerősítette, illetve mi is tapasztaltuk. A főtér egyik fele krikett pálya, amelyet az itt uralkodó angolok hagytak emlékül. A tér másik oldalán egy palota található Sir Frederick Adam szobrával, ahol állandó kiállításokat tartanak meg. Sajnos sok időnk nem volt a fővárosban, gyakorlatilag a teret tudtuk körbejárni. Láttuk a Liston kávézósort, amelyet a párizsi rue de Rivoli mintájára építettek meg a francia uralom ideje alatt. A kávé ára kb. 3 € körül mozgott, nem gondolnám, hogy drágább mint máshol a szigeten. Az árkádsor elnevezése találó, mert korábban csak a kiváltságosok mehettek be ezekbe a kávézókba, tehát csak azok, akik rajta voltak a listán, ami angolul „list on”. A sziget és lakóinak védőszentje St. Spiridon, aki több alkalommal is megmentette a népet a pusztulástól. A helyiek nagyon tisztelik őt és a földi maradványait az ő nevét viselő templomba helyezték örök nyugalomra. A templomba mindenki az ő maradványait szeretné megnézni, ezért a templomba való bejutás és a test meglátogatása nehézkes és sok időt vesz igénybe. Annyi időnk marad, hogy a sétáló utca elején egy fagylaltot eszegetve elsétáltunk a Régi erődbe. Ez tulajdonképpen egy magas szikla együttesre épült erőd, amelyet egy híd köt össze a szárazfölddel. Megmászni már nem volt idő, de a lenti részről is csodás kilátás nyílik a városra és a kikötőre. Ez a rész ingyenes volt.

Az itt töltött röpke másfél óra után ismét buszra szálltunk és a keleti partról a nyugati felé vettük az irányt a Bella Vista kilátó és Paleokastritsa felé. Utunk során egy rövid megállót tartottunk az egyik helyi likőrgyárban, ahol a Kuam quat (fonetikusan: kum kuát) gyümölcsből készítenek likőrt, lekvárt, édességeket. Ez egyrészt érdekes volt, másrészt egy kis pénzköltési lehetőség kóstolással egybekötve. Rövid idő telt el és a Bella Vista (jó kilátás) kilátó környékén találtuk magunkat. Ez egy több emeletes étterem volt, ahol az ebédünket elköltöttük. Ez nem volt az út része, külön kellett érte fizetni, fejenként 15 €-val lehet számolni. A kilátás csodálatos volt, a szemünk előtt Paleokastritsa csodás partvonala, kikötője és strandja hevert. Az ebéd után le is mentünk a partra, ahol lehetőségünk nyílt, 7 € ellenében egy kis 30 perces hajókázásra az öbölben és néhány barlangban (sziklamélyedésben). Ezt követően hazafelé vettük az irányt, útközben még a tájban és a kilátásban tudtunk gyönyörködni. Élménnyel teli, de fárasztó nap volt.

Korfu IV. - a kirándulási lehetőségek

Fakultatív programok, szállodai időtöltés és autóbérlés

A szigetre szombat este érkeztünk meg és már a buszon kaptunk egy kis ízelítőt a kirándulási lehetőségekről, illetve a jelentkezési feltételekről. Meg volt beszélve, hogy az idegenvezetővel vasárnap délelőtt fogunk találkozni. Ez így is történt, a megbeszélt időben jött is és részletesebben átbeszéltük a program lehetőségeket, amelyekre ott a helyszínen be is lehet fizetni, melyek listáját az alábbi képre kattintva érhetőek el.

Úgy indultunk neki a hétnek, hogy inkább pihenéssel és kevés kirándulással, de ez megdőlt, a jobbnál jobb programok láttán, így végül 3 nap kirándulás és szűk 4 nap strandolás jutott, a 3 fakultatív program, amelyekre el is mentünk az egy szigetkörút, Albánia és egy ebéddel egybekötött hajóút.

A pihenéssel töltött napok

A szállodában töltött napokat nyugágyon napozással, fürdőzéssel és pihenéssel töltöttük. Voltak animátorok a szállodában, akik napi programokat szerveztek. Ezen programok között napközben volt, strand röplabda, foci, tenisz, darts illetve a gyerekeknek játéksarok. Az este folyamán, pedig mindig meg volt hirdetve valamilyen műsor, amelyet az animátorok adtak elő. Egyik ilyen estén részt is vettünk, amely egy bingó játékkal kezdődött és vettünk egy jegyet 2€-ért és nyertünk is a három ajándékból egy pókemberes törölközőt.

Autóbérlés

Autóbérlési lehetőség a Sunsports Rent-a-car-nál volt, az egyes gépjárműkategóriák napi / több napi díjait az alábbi képre kattintva érhetőek el.

Az összeg magába foglalja a kilométer korlátozás mentességet, totálkár, személybiztosítást, harmadik félnek okozott kárt, lopáskárt, adók, 24 órás asszisztenciát és egy térképét. Külön fizetendő a babaülés, amely 2 euró napidíjjal vehető igénybe, továbbá a benzint és a parkolójegyeket a bérlőnek kell megfizetnie. Ott tartózkodásunk alkalmával volt egy akciós lehetőség, mégpedig, hogy az A-E kategóriájú autók esetében 1-1 napot ajándékba ad a cég, úgymint 3=2, 4=6, 6=4, 7=5. A H, Aut. és Jeep kategóriákra nem vonatkozott ez a kedvezmény.

Korfu III. - a szállás

A választott szálloda

A repülőgép a Budapest – Kerkyra távot kb. 80 perc alatt teszi meg. Ha az ember ablak mellett ül és kint jó idő van, akkor nagyon szépen lehet látni a szárazföldet, a tengerpartot vagy a szigeteket. Nálunk felhős idő volt, így csak az ereszkedéskor mutatta meg magát a természet, ami csodálatos onnan fentről. Minden nagyon kicsinek látszik. A repülőn felszolgáltak ételt és italt, bár nem kell nagy dologra gondolni, szendvics, üditő vagy alkoholos ital, majd kávé vagy tea. Ezek mellé egy kéztörlő kendő is dukál. Mivel volt időnk, hogy az új reptéri váróban együnk, így ez sok volt már, de finom volt. Étkezés közben, bár ez repülőgép függő, volt egy kis monitor, amelyen néhány főbb adatot tüntettek fel és egy térképen tudtuk nézni, hogy éppen merre járunk. Azt mondják, hogy Korfu város repülőterére csak olyan pilóta vihet gépet, akinek külön vizsgája van, mert nem egyszerű körülmények vannak. Ezt mi is tapasztaltuk, mert szinte a vízre kell letennie a gépet és a pálya végében már a főút van, amit le és felszálláskor lezárnak biztonsági okokból. A reptérnek csak kinti repülőgép megállója van és mikor kiszálltunk a gépből mindenki szaladt amerre látott, mert semmilyen koordináció nem volt. Láttam, hogy az előttem lévő merre megy és követtük őt, mint a birkacsorda. Miután a csomagokat megkaptuk odamentünk a Neckermann-os standhoz, ahol eligazítást kaptunk és egy borítékot néhány hasznos információval és a buszunk pontos helyével. Ilynekor rengeteg busz várja az utasokat, de ha az ember követi az utasításokat, akkor nem lehet gond. A buszokon van egy szám és az utazási iroda neve, hogy könnyebben be lehessen azonosítani. A repülőtérről kb. 30 percnyi buszútra volt a szállodánk Moraitika városában, a hotel pedig a 4*-os Miramare Beach & Spa Corfu.

A hotel a főút két oldalán helyezkedik el, az úttesten az átkelést egy közlekedési lámpa segíti. A tenger felöli részen van a központi épület, ahol az étterem, a recepció, az internetsarok, a bőrönd tároló és a hall található. Az épületnek van terasza, amely tényleg pár méterre van a tengertől, valamint a tetőn is van kiülési lehetőség, bár itt inkább az esti műsort tartják meg. Itt találhatóak még külön álló bungalók és még felújítás előtt álló épületek, szobák. Normál helyzetben, ha az ember megérkezik egy 4*-os hotelba, akkor azt várja, hogy amire befizetett azt megkapja. Nálunk sajna nem így volt.

Elhelyezés: a szállás foglalásakor tengerre néző és tengerparti szobát igényeltünk. A szállodába érkezésünkkor a tengertől legtávolabbi épületben, a főút tengertől távolabbi oldalán kaptunk szobát, amelynek a szomszédos szobával közös ajtaja volt. Mivel ez a nászutunk volt rossz érzéssel töltött el, hogy bárki bármikor bejöhet a szobába, illetve a teraszról a kilátás az előtte lévő ház tetejére nézett, tengert a messzi távolba láttuk. Ezt szóvá is tettük a recepción, melynek eredménye az volt, hogy áttettek egy másik szobába, amelynél már nem volt közös ajtó a szomszéd szobával, de a főút zaja zavaró volt. Másnap folytattuk a reklamációt és így nehézségek árán el tudtuk érni, hogy egy emeleten lévő, tengerre néző tengerparti szobát tudjanak adni. Az előző szobákhoz képest a szoba rosszabb állapotban volt (pl.: állólámpa búrája zsírfoltos) és állandó hangya inváziónak is ki voltunk téve. A foglaláskor kértünk nászutas „üdvözlést”, amely gyümölcstál bekészítést jelentett volna, de erre nem került sor és azt a választ kaptuk, hogy ilyen ott még nem volt.

Mondanom sem kell, ez kellően rányomta a hangulatunkra a bélyegét, ráadásul ez a nászutunk volt, ezért még inkább rosszul esett. A kálvária azért még nem ért véget, nem csak ez volt a dolog, amiben mást vártunk, mint amit kaptunk.

Ellátás: Az ellátásban napi 3 étkezés volt benne úgy, mint reggeli, ebéd és vacsora. Ez az én olvasatomban panziós ellátás. Egyéb köztes időben nem volt étel kiszolgálás, holott „Délutánonként kávé, tea és sütemény” és az „Éjféli snack-ételek” felszolgálásnak benne kellett volna legyen a szolgáltatásban. Továbbá a hotel által adott étkezési időbeosztáson szerepelnek a köztes étkezések időpontjai és típusai, de a recepciós csak a 3 fő étkezést jelölte meg mint nyújtott szolgáltatást. All inclusive ellátásra fizettünk be. A honlapon található leírás szerint a „helyi alkoholos és alkoholmentes italok fogyasztása 10.00 és 23.00 óra között ingyenesen” elérhetőek, ennek ellenére a vacsorához kért ásványvizet fel akarták számítani.

Azért azt is el kell ismerni, hogy a kezdeti nehézségeket követően jól éreztük magunkat, beneveztünk néhány szervezett túrára, és az étkezésekkor is tudtunk választani, de egy 4*-os szállodához képest nem volt nagy a választék, és nem is volt változatos. A reggelinél általában tojás, virsli, bacon és frissen készített tükörtojás volt, melynek oka az lehet, hogy nagyon sok angol turista (nyugdíjas) látogatja a szigetet. Az ebéd és a vacsora választéka szinte megegyezett, sült krumpli, rizs mint köret, sertés sült, hal és tészta mint főétel. Csak hogy valami pozitívumot is mondjak, rengeteg saláta volt a főételek mellé.

Korfu II. - az indulás napja

Parkolás és a check-in

A repülőgépünk délután indult, így még volt időnk átgondolni, hogy mindent bepakoltunk e. Természetesen volt, ami még hiányzott és néhány közbejött feladat miatt késve sikerült indulni. A postai úton kapott repülőjegyen rajta volt, hogy ha késve érne ki valaki, akkor hívjon fel egy telefonszámot, hogy mi a teendő ilyen helyzetben. Nekünk azt tudta tanácsolni, hogy siessünk, mert sokan állnak sorba a „check-in”-nél. A gép a Malév egyik charter járata volt és ilyen esetekben kint kell lenni a reptéren indulás előtt 2 órával. Erre a partitúra is felhívta a figyelmünket. A repülőtérre megérkezve láttuk, hogy valóban nagy sor áll, és fegyelmezetten mi is beálltunk a sorba és kb. fél óra alatt sorra is kerültünk. Van lehetőség arra, hogy a gépen ülőhelyet válasszon magának az ember, persze nem pontosan, mint a moziban, de ablak mellé, egymás mellé, vagy éppen a folyosóra. Itt lehetőség van a bőröndöket becsomagoltatni, amely azt a célt szolgálja, hogy ne tudjanak kivenni belőle vagy éppen beletenni semmit. Ennek ára biztosítás nélkül 1580,- Ft, míg biztosítással 1980,- Ft-ba kerül. Amikor repülővel utazunk mindig felmerül a kérdés, hogy mivel menjünk a reptérre és vissza. Nálunk bevált, hogy az egyik reptéri parkolóban hagyjuk az autót. Itt az árban a reptéri transzfer is benne van oda és vissza is. Az ember kap egy kis kártyát, amin van telefonszám és ha leszáll – és már a csomag is nála van – akkor felhívja és jön is a transzfer 10-15 percen belül. A transzfer mindig az indulási részhez jön, mert az érkezési részhez nem hajthat be engedély nélkül, tehát ilyenkor fel kell mennünk az indulási részhez. Ez nagyon flottul működik.

Korfu I. - a szigetről röviden

Információszerzés és történelem

Sok idő telt el a legutóbbi bejegyzésem óta, de ami késik nem múlik. A következőkben a zöld görög szigetre kalauzolom el a kedves olvasót. Nálam bevált dolog, hogy az úti cél kiválasztását követően elkezdek úti könyvet és videót keresni a kiszemelt helyszínről. Ez Korfu esetében is így volt. Hosszas bíbelődés után a Booklands 2000 Kiadó könyvét választottam, amelyet Mike Gerrard írt. A könyvsorozat rodoszi változatát már használtam és nekem bevált. Kellően kicsi, hogy magaddal vidd bárhová is mégy, ugyanakkor elegendő információt foglal össze a látnivalókról és a hely bemutatásáról. Utazási filmek közül kisebb a választási lehetőség, ezen a téren a választásom az Útiflm kiadó dvd-re esett.

A sziget a görög és az albán partok előtt húzódik, a szárazföld és a sziget között a legkisebb távolság egyesek szerint 2,5 km, ami mások szerint csak 1 km (mindkét verzió elhangzott a szervezett utak egyikén). A szárazföld, az időjárás függvényében, nagyon jól kivehető és a szigethez hasonlóan dombos vidékről van szó. Korfu, vagy ahogy a helyiek mondják Kerkyra, a Jón-szigetek második legnagyobbja, hossza 58 km, míg szélessége 27 km. A sziget északról dél felé haladva keskenyedik és sarló formát vesz fel.

A sziget történelme rendkívül változatos, mert nagyon sok nép uralkodott rajtuk. Ez nem csoda, hiszen a sziget fekvése stratégiai szempontból kiváló, amit sokan felismertek. Uralkodott itt a Római Birodalom, Bizánci Birodalom, Velenceiek, Franciák és a Brittek. A sokszínűség a fővárosban szembetűnő a leginkább, hiszen minden egyes népcsoport hozzátett valamit ahhoz, hogy a sziget jelenlegi képe kialakuljon. Az utókor számára a legtöbbet a britek hagytak, talán köszönhető ez annak, hogy a legutolsó uralom az ő nevükhöz fűződik. Az internet segítségével nagyon sok hasznos dolgot megtudhatunk a szigetről, véleményem szerint a legjobb a korfuinfo.hu internetes oldal.