A francia körutazás 18 napba fért bele. Ez idő alatt közel 6200 kilometert tettünk meg és az alábbi költségeink voltak 5 személyre:
A szállások 1404 Euro (Rocamadour 1 éj, Luz Saint Sauveur 5 éj, Biarritz 7éj)
Üzemanyag 378.88 Euro, ami 362.12 liter gázolajnak felel meg
Autópályadíj: Magyarország 3060 Ft, Ausztria 4760 Ft, Spanyolország 12.1 Euro, Franciaország 155.7 Euro(Saarbrücken-Párizs 27Eur, Párizs-Luz Saint Sauveur 44.8Eur, Luz Saint Sauveur-Biarritz-Párizs 56.9Eur)
Belépőjegyek és metrójegyek 396.5 Euro
Étterem 184.9Eur (3 alkalom)
Ez összesen 2582.48 Eur, ami fejenként 517 Euro körül belül, de ebben nincsen benne a költőpénz a szuvenírek és a napi étkezések és a nagybevásárlások.
Franciaországban az egyes nevezetességeknél lehetőség van emlékérem vásárlására. Ezeket 2 euróért vesztegetik. Jó pár évvel ezelőtt csak egy fajta létezett, a Monnaie de Paris féle, de mára már 6 féle érméből válogthat a turista, melyek a France Medailles, a National Tokens, az Arthus Bertrand, a Martineau és a Medaille Patrimoine. Minden érmének megvan a saját maga marketingje. Ez alatt azt értem, hogy érmekiadó automata vagy a pénztárnál elhelyezett tartó hivatott megkülönböztetni az érmeket egymástól.
Hazafelé vezető úton gondoltunk egyet és megnéztük a híres 24 órás versenypálya helyszínét. A pálya 14 kilométer hosszú és a nagyobbik részén a helyi közútat használják. Az autópályáról lejőve egy országútra tértünk le és azon végigmenve a versenypályához jutottunk. Végig ki volt táblázva, hogy éppen a versenypályán megy az ember egészen a zárt részig. A főbejáratnál leparkoltunk, bemenni csak jeggyel lehetett, mert éppen verseny volt, de azért néhány kép kedvéért a portás beengedett pár percre. A főbejáratnál van egy történeti múzeum, ahol a versenypálya fejlődését lehet végig kísérni. Itt ki vannak állítva a régi győztesek autói, van egy szimulátor is, ahol a pályán lehet versenyezni és kipróbálni milyen végigmenni rajta. Mikor ott voltunk éppen egy motorverseny volt, a belépőjegy 18 euro volt, ám az ajándékbolt sem volt olcsóbb.
A városra a nyüzsgés volt a jellemző, annak ellenére, hogy nagyon kevés külföldivel és turistával találkoztunk. Az apartmanházunkban is csak két német és egy orosz rendszámú autó állt. Ha az ember megunta a partot és a sütkérezést, akkor számtalan lehetőség nyílik a további kikapcsolódásra. Egyik ilyen a Csokoládé Múzeum. Fejenként 6 euróért már be is lehet menni. A túra egy videó összeállítással indult a kakaóbab történetéről és feldolgozásáról. Ezt követően tárgyakkal illusztrálták a kakaó feldolgozását, akkori reklámokat, technológiát és a napjainkban működő csoki gyártó cégeket. A látogatás végén az ajándékboltba értünk, ahol lehetett mindenféle csokoládét vásárolni. Az érdekessége az, hogy ott helyben készítik a csokoládét. Ezt meg is lehet tekinteni, de akkor éppen nem volt lehetőség erre, de az üzembe bepillanthattunk. A másik lehetőségként a Musee de la Mer-be látogattunk el. Ez egy több emeletes épület, amely legtetején az ajándékbolt és a fókák medencéje volt. Az állatokat naponta kétszer etetik, de nagy show elemek nincsenek benne, mert a fókákat a tenger vetette ki magából és befogadták őket és gondozzák is. Ez olyan jól sekerült, hogy már született is új egyed. A lentebbi szinteken tengeri akváriumok, tengeri hajózással kapcsolatos tárgyakat történeteket és csontvázakat találni. A múzeummal szemben található a Rocher de la Vierge, amely egy sziklán lévő kilátó és egy Mária szobor. Az érdekessége, hogy egy 20-25 méter hosszú híd vezet át a partról. A másik adottsága a városnak, hogy az egyik sziklaszirtre egy világítótornyot építettek. Sajnos bemenni nem tudtunk, mert a közönség nem látogathatja az épületet.
A Pireneusoktól mintegy két órás autóútra van az Atlanti-óceán, amely a következő úticélunk volt. Itt a Maeve Eugenie nevű apartmanházban laktunk, amely az óceán parton terült el. Van saját édesvízű medencéje, teniszpályája, minigolf pályája, bullodromja és egy nagy parkolója a lakói számára. A homokos tiszta partig kb 200 métert kellet sétállni, mert bár a szállás a parton volt, de 50 méterrel a tenger szint felett. A hosszú utazás miatt néhány napot pihenéssel töltöttünk. Ehhez az idő is kedvezett, mert 30 fok körül volt, nem volt felhő az égen, a víz pedig 23 fokos volt. Ezen a partszakaszon volt fürdésre és a szörfözésre kijelölt hely és a part lassan mélyült, de ennek ellenére a víznek nagy ereje volt, amit főleg az apály dagály alatt érzékeltünk. A hullámzás miatt a partszakaszon voltak vízimentők, akik felügyelték a strandolóknak. A csapatunk egyik fele kirándulni indult a közeli, 905 méter magasan fekvő La Rhune kilátóba. Fogaskerekűvel lehet a hegycsúcsra felmenni. Fentről pedig az óceánparton lehet több kilométerre ellátni. Este az egyik helyi kis hangulatos étterembe mentünk vacsorázni, ahol tengeri herkentyűket akartunk megkóstolni. A menüben volt osztriga, kagyló rák és néhány beazonosítatlan, de jó ízű étel. Három napos pihenőt követően az előzetes tervek szerint Pamplonába és San Sebastianba látogattunk el. Borongós esős időnk volt, amely ideális az utazáshoz és a városnézéshez is. A várakozásainkat a látvány felül múlta. Kedves és segítőkész emberek, nagy kiterjedésű épülő új városrész és felújítás alatt lévő óváros. Évente egyszer ebben a városban rendezik meg a legendás bikafuttatást. Az óvároson át 280 méter hosszú „pályán” futtatják a bikákat egy híres 90 fokos kanyarral a közepén és a nagy bikaviadal helyszínéül szolgáló Arénába. A falakon található egy jelzés, amely a bikafuttatás irányát és útját jelzi. Pamplona nem csak a San Fermin fesztiválról híres, hanem az elsőosztályú focicsaapatáról, amely a CA Osasuna, ahol egy magyar játékos is játszik. A város központjában tettünk egy nagy sétát és elindulunk hazafelé. Útközben San Sebastian városában megálltunk, mert sokat olvastunk és hallottunk róla korábban. Az összképet a városról az időjárás kicsit elrontotta, mert esős és hideg idő volt, de azért megért egy sétát. Ebben a városban is nagyon sok építkezés volt. Ami nem tetszett, hogy a belvárosban a sétáló utcában inkább üzletek, bankok voltak, mintsem szuvenír üzletek.
A lencsében tett látogatásunk után a Pireneusokban található Luz Saint Souveur városába mentünk. Útunk Toulouse városán keresztül vitt, ahol leszálás közben láthattuk az Airbus repülőgépszállító óriását. Betöltötte a légteret. Itt három napot töltöttünk el, szállásunk a Val de Roland nevű apartmanházban volt. A szállásunk összesen 3 épületből állt, 2 házból és egy „wellness” egységből állt. Az egyik házat nem olyan régen adták át és látszott, hogy a téli időszakra van berendezkedve, mert minden úgy volt kialakítva, parkolás, sí tárolók, mosóhelység. A város központja 5 perc sétára volt, de itt kevés időt töltöttünk. Innen mentünk kirándulni Lourdes-ba, a Pic du Midi-re és Gavarnie-ba.
Lourdes mintegy 30 km-re volt a szállástól, így rövid autózás után a belváros forgatagában találtuk magunkat. Ott egy parkolóházban kaptunk helyet, amely kijárata egyből a forgatagba nyílt. Ez a város jelentősége, hogy a 19. század közepén egy a birka nyájat sétálltató kislánynak, Bernadett Soubirous-nak megjelent Szűz Mária összesen 18 alkalommal néhány hónap leforgása alatt. A hittel való gyógyításnak és gyógyulásnak óriási jelentőséget tulajdonítanak. Működik itt egy korház is, ahol a beteg emberek néhány napot tölthetnek és a gyógyulásért reménykedhetnek. Látni és testközelből érezni a sok beteget elég nyomasztó volt. Az ok, amiért az emberek ide zarándokolnak az az, hogy már volt példa arra, hogy emberek meggyógyultak. A hit középpontjában egy gyönyörű szép templom, katedrális áll, amely több emeletes. Ezt úgy kell elképzelni, hogy van a nagytemplom és felette külön bejáratokon van két kisebb kápolna. A templom melletti kis dombon, egy előre meghatározott úton a stációkat lehet megtekinteni. Itt meg kell jegyezni, hogy a tizedik stációt a magyarok ajándékozták a városnak, a zarándokoknak 1912-ben.
A Pireneusok ezen részén több Tour de France szakasz is átvezet. Az egyik és talán ezen vidék legismertebbje a 2115 méter magasan fekvő Tourmalet hágó. A hágó Luz Saint Souveur felöl 7 km-en 1 km-t emelkedik. A csúcson egy étterem és egy szuvenír bolt volt, illetve innen gyalog is fel lehet menni a közel 3000 méter magas Pic du Midi-re. Az úton rengeteg biciklis volt, akik a csúcsra tekertek fel. Mi inkább a felvonót választottuk, amely a völgyben lévő La Mongie városából indult, fejenként 30 euróért. A hegycsúcson egy obszervatórium is működik, de ezt nem látogattuk meg, inkább nyugágyban kifeküdtünk és napoztunk. A felhőmentes időnek köszönhetően az egész tájat be lehetett látni és igen messzire is.
A következő napon igen barátságtalan hideg, párás felhős időre ébredtünk. Hosszas hezitálás után elmentünk, hogy megnézzük Gavarnie csodáját a Cirquet. Egyszerűen úgy tudnám leírni, hogy egy zsákutca, amely végén több 3000 méternél magasabb hegycsúcs van és és egy vízesés bukik alá. A partitúra szerint ez Európa legmagasabb vízesése, összeségében 800 méter hosszan zúdul le az víz. Megérkezésünkkor távolról gyönyörűen látszódott, de minél közelebb mentünk annál gyorsabban ereszkedett alá a felhő és a pára és egy szempillantás alatt beült a völgybe és már semmit sem lehetett látni. Ekkor visszafordultunk a hegyi úton és a városban tettünk egy rövid sétát és hazamentünk a szállásra és az uszodába fürödni egyet.
A barlangrajzokat követően a kb 100 kilométerre lévő szállásunk felé vettük az irányt, amely Rocamadour-ban, a Hotel du Roc nevet viseli. A várost egy amadour nevű szerzetes alapította, és mivel egy sziklafalon épült a város egy része, ezért nevezhették el Rocamadour-nak. A város egy része, én óvárosnak mondanám, egy főutcából és sok kisebb utcának nem nevezhető csapásokból áll, melyek kanyargósak és inkább a szikla teteje felé haladnak. A szikla tetején a templom és a vár áll, ahová vagy gyalog kapaszkodik fel az ember, miközben a stációkban gyönyörködik, vagy egyszeri átszállással 2 felvonó segítségével lehet feljutni. Mivel a felvonók két cég kezében működnek külön-külön kell megváltani a jegyeket, melyek 2 és 2,5 euroba kerülnek egy felnőttnek. Fentről szép kilátás nyílik a völgyre, a szemközti vonulat gerincére. Ott tartózkodásunkkor rossz idő volt, hideg és esős ezért igen sietve tekintettük meg a főutcát, de annál gyorsabban menekültünk be az egyik hangulatos étterembe, a "Chez Anne-Marie”-be. A területnek két terméke ismert a dió és a libamáj, ezért vacsinál igyekeztünk ilyen jellegű ételeket választani, megérte. A városban egy éjszakát töltöttünk, amely 5 főnek (1x2 fős szoba és 1x3 fős szoba) 120 euroba került az idegenforgalmi adóval együtt. A parkolás benne volt az árban. A néhány nyilványos parkolóhelyen este 5 és reggel 10 óra között nem kell fizetni.
Reggel korán elindultunk, hogy a nagy tömeg előtt meg tudjuk tekinteni a „lencsét”, amiről nagyon sokat olvastunk korábban már. Ez a szállástól 15 kilométerre található és egy természeti képződmény. Kívülről egy óriási lyuknak mondanám, ami 10-15 méter átmérőjű és 100 méter mély. A bejutás viszonylag könnyen ment, mert az esős borongós idő miatt kevesen jöttek a reggeli órákban. A belépő egy felnőtt részére 9 euró. Lefelé gyalog lehet menni – természetesen mozgássérülteknek van lift – egy nyitott lépcsőházban végigcsodálva a természeti képződményt. Leérve az aljára további lépcsők vezetnek a föld mélyére, ahol egy csodálatos cseppkőbarlang tárul elénk. Itt egy rövid séta után egy kis hajóállomásra jutunk, ahol csónakokba teszik az embereket és elviszik a föld belseje felé. Ott kiszállás és egy kis idegenvezetés keretein belül bemutatják a cseppkővek képződését és a hely kialakulását. Fényképezni és videózni nem lehetett…
Barlangrajzok Közép-Franciaországban, Lascaux város határában
A francia fővárostól mintegy 520 km-re délre található a Lascaux II nevet viselő helyi turista látványosság. A helység arról nevezetes, hogy időszámításunk előtt 17.000 évvel a ma élő ember akkori őse (Homo Erectus) az itt található barlangban rajzokat festett a barlang falára. Az idegenvezető elmondása szerint a barlang felfedezése véletlennek volt köszönhető. Egy, a kutyájával a természetben sétálló férfi arra lett figyelmes, hogy a kutyája eltünt mellőle és az ugatását hallja csak. A kutyus beleesett a barlang egyik ki/bejáratába. A férfi segítséget hívott, hogy megkeresse a kutyáját és eközben fedezték fel a barlang „kincsét”. A látványosságnak hamar híre ment, és özönlöttek a túristák, hogy láthassák a barlangrajzokat. Ez egy előre nem sejthető problémához vezetett. A folyamatos hőmérséklet változás és a látogatók által kilélegzett szén-dioxid miatt a rajzok rongálódni kezdtek. Több lehetőséget is kipróbáltak a probléma orvoslására, de végül az eredeti helyszín bezárása mellett döntöttek a szakértők és a tulajdonosok. Mivel az érdeklődés nagy volt, ezért egy privát kezdeményezésre az eredeti helyszín mellett felépítették a barlang egyes részének pontos másolatát, a Lascaux II-t, amely látogatható fejenként 8,5 euroért. Az idegenvezetés kb 30 percig tart a föld alatt. A várakozás alatt a helyi szuvenír boltban lehet időt tölteni. Az irodalom az őskor Sixtus kápolnájaként tesz említést a helyszínről. Ami lényeges, hogy jegyet nem lehet a helyszínen vásárolni, hanem a szomszédos Montignac városának turista információs irodájában kell megállni ezért. Ez néhány kilométerre van a helyszíntől. Ez a vidék gazdag őskori földalatti barlangrajzokból, emlékekből. Az idegenvezető azt javasolta, hogy Roufignac-ra látogassunk el, ahol közel 150 bölényt ábrázoló barlangrajz látható, valamint Les eyes du Tayac, ahol egy csodás cseppkőbarlang található.
Egy kis főváros, avagy Párizs egy augusztusi hétvégén
Szokásunkhoz híven, mivel szerencsére nem először jártunk autóval Párizsban, péntek délután érkeztünk meg öt óra körül. Mondanom sem kell, hogy Párizs sem kivétel a pénteki, munka utáni közlekedési csúcs alól. A Boulvard Peripherique, amit nálunk Szegeden kiskörútnak mondanánk mindkét irányban 3+1 sávval bedugult és csak lépésben lehetett haladni. Ami szerencse volt, hogy a szállásunk Párizs észak keleti részén volt és mivel mi keletről jöttünk a dugóban keveset kellett haladni. Esti városnézés gyanánt a Sacre Coeur és környékén sétálltunk. Meglepetésként ért, hogy kevés turista volt itt ebben az időben a Montmartre-on. Ez a székesegyház egy, a város legmagasabb pontján lévő dombon található, ahol kiváló kilátás nyílik a városra, illetve egyes részeire. A székesegyház mögött található egy ismert tér, ahol rengeteg hangulatos étterem, tömeg és művész ember, például karikatúrakészítő várja, hogy a turistákról egy képet rajzolhasson súlyos eurókért. Sétánk során láttuk a Moulin Rouge-t is, ahol éppen az esti vendégek fogadására és a műsorkezdésre készültek. Nagy volt a nyüzsgés.
Másnap, szombaton a Katakombákba mentünk. A helység 10-től van nyitva, ezért 10:15-re odaértünk a helyszínre, de már kígyózó sor állt és az idő előre haladtával ez folyamatosan nőtt mögöttünk és végül 1 óra 20 perc várakozás után bejutottunk. A hosszú sorra magyarázatot ad, hogy egyszerre 200-an lehetnek lent a mélyben és a „tárlat” 45 percig tart. A helység, ahogy a neve is mondja, egy temetkezési hely. A francia szabadságharcban elesett emberek csontjait a párizsi temetőkből ide hozták és térhettek végső nyugalomra. A helyet, miután minden csontot a végső helyére raktak feladták az utolsó kenetet a több mint 10.000 ember maradványának, hogy lelkük megnyugodjon békében örökre. A lenti látvány egyszerre csodálatos, lenyűgöző és demoralizáló, elvégre egy temetkezési helyről van szó. A „nevezetesség” 10-17 óra között van nyitva és az utolsó csapat 16-kor mehet be, hogy legyen ideje végigmenni és a két utcával arrébb lévő kijáraton kimenni. A nap hátralévő részében városi császkálás és metrózás volt: Ellátogattunk a St. Sulpice templomba, ahol „A Da Vinci kód”-ból ismert rózsavonalat vettük szemügyre. A kiírásokból az derül ki, hogy a Nap az év egy adott időpontjában besüt a templomba és ezen a vonal végig menve a vonal végén lévő obeliszk csúcsát megvilágítja meg, tehát a vonalnak asztrológiai jelentősége van. Ezután a Notre Dame környékén sétálltunk és a St. Lajos szigeten a híres Berthillon fagylalotozónál megkóstoltuk, milyen a 2 euros fagyi.
Következő napon, vasárnap, egy szajnai hajókirándulást terveztünk, amely a Pont Neuf de Vedettes hajóállomásról indult az egyik kis szigetről. Az út során a folyóparthoz közel eső látványosságokat tudtuk megtekinteni. Szerencsénkre ragyogó napsütés volt, és jó helyet sikerült foglalni a hajón. Több cég hírdeti magát hajóúttal a párizsi Szajnán, nekem ez nagyon tetszett, de meg lehet próbálni a többi társaság által nyújtott utakat is. A vízről először a „mélybe” mentünk, majd a „levegőbe”, azaz metróval elmentünk a Diadalívhez és felmentünk a tetejére. Ez a nevezetesség, egy körforgalom közepén áll, ahová 12 sugárút fut össze, éppen ezért csak az aluljáróból lehet megközelíteni. Ezt Napóleon építette dicső harctettei nyomán. Rajta vannak azok a helyszínek, ahol ő harcolt és győztesen hagyta el a csatamezőt. A felsorolásban egy magyar város neve is szerepel, ez pedig RAAB, azaz Győr. A tetejéről szintén egy csodás kilátás nyílik a városra, és a körforgalmas francia autózásra.
Kis baráti társaságunk, összesen 6 fő, kiruccantunk a közeli Palicsra, Szerbiába, hogy ott a híres nevezetes állatkertet és lakóit megnézzük, majd utána a „Palicko Jezera” partján egy 4 csillagos étteremben elfogyasszuk svédasztalos ebédünket.
Palics 35 km-re található Szegedtől, a szerb-magyar határátkelőtől 15 km-re. Mivel Szerbia nem tagja az EU-nak, így a Schengeni övezetnek sem, kettős útlevélkezelés van. Sajna ide nem lehet személyigazolvánnyal átmenni, kizárólag útlevéllel. Kifelé menet a magyar fél gyorsan átenged, de déli szomszédunk kellő „alapossággal” vizsgálódik hosszú hosszú percekig. Természetesen egy sor volt csak nyitva, de 15 perces sorban állás után már Szerbiában találtuk magunkat. Az autópályának csak az egyik fele van készen, de már nagyon hosszú ideje, legalábbis Szabadka magasságáig, hisz csak addig mentünk. A másik pályaszakasznak a helye megvan, de még nem készülődnek megcsinálni.
Ahogy a fentiekben írtam az étterem a tó partján található és egyenesen annak a parkolójába mentünk, ahol 11 előtt hely még volt bőségesen, ám ebédidő felé megtelt teljesen.
A táj mesésen gyönyörű volt, a tavon szörfösök próbálták a hullámokat és a szelet meglovagolni. Az időjárásra panaszunk nem lehetett, mert felhőmentes napsütés volt, bár a szél a tó mentén nagyon erősen fújt.
Első állomásunk az Állatkert, amely néhány 100 méterre volt a parkolótól. Végig kellett sétálni a parton, és könnyen meg lehet találni, mert ki van táblázva, illetve a járdán nagy lábnyomok jelzik az utat.
Az állatkert honlapján 200 dinárt írtak egy felnőtt belépő árának, ezért meglepve néztem, amikor a helyszínen 250 dinárt kértek egy jegyért. Itt csak dinárt fogadnak el. Ezt onnan tudjuk, hogy euróval is próbálkoztunk, nem ment. Az állatkert lenyűgöző volt, szebbnél szebb állatokat láttunk. A bejáratnál ki volt függesztve, hogy milyen szabályokat kell betartani az ott tartozkodás során. Ilyen volt, hogy az állatokat nem lehet etetni. A ketrecek és az állatok élőhelye úgy van kialakítva, hogy az ember akarva akaratlanul is meg szeretnék etetni az állatokat, illetve az állatok pedig kuncsorognak egy-egy falat ételért. A legjobb az elefánt etetése volt, mert az ormánya olyan hosszú volt, hogy a látogatókat védő korlátig kiért, és kérte a kaját. Nálunk volt perec és nagyon szerette. Meg is tudtuk simogatni. Én úgy gondoltam, hogy az ormány egy puha valami, de teljesen rossz volt a feltételezés. A 18-as karikát most lehet, hogy ki kellene tennem, de az ormány egy kemény és érdes valami.
A kert területén van néhány kiszolgáló egység (fagyizó, WC, étterem). A WC 30 dinárba kerül, az étterem mintha nem működne, legalábbis látogatásunkkor elég nagy kihívás lett volna bármit is rendelni ott, a fagyizó fedőnév alatt pedig jégkrémeket és üdítőt lehetett vásárolni. A partitúra szerint a bejáratnál van ajándékbolt, de valójában nincs. Az állatkertben tumultus nem volt, de iskolás csoportok hétvége ellenére szép számmal voltak.
A közel 2 óra hosszás séta és bámészkodás után elmentünk az ebéd helyszínére, az Elitte Palic kisvendéglőbe. Itt minden vasárnap délben svédasztalos ebédet „szolgának fel”. Egy főre 890 dinárba kerül és annyit eszik az ember amennyit bír. Italból pedig bor van még az árban, további italfogyasztás többletköltségnek számít. Egy expresso kávé 80 dinárba, egy üveg mentes ásványvíz 150 dinárba, egy jegeskávé 120 dinárba kerül.
Ebéd után egy rövid séta következett a tóparton, készítettünk néhány fényképet, majd elindultunk haza. A határon való átkelés időigényes volt, kb 2 órát álltunk a zöldhatáron, mert hogy schengen…. Lehetett volna Tiszasziget felé kerülni, de az ottani határátkelő csak délután 4ig van nyitva és mi fél 4kor értünk a horgosi átkelőhöz, nem tudtunk volna átérni. Hogy egyszerűbb legyen átváltani, 1 szerb dinár 3,16 Ft-ba kerül.
Ami nagyon meglepő volt számomra, hogy az állatkertben minden ki volt írva magyarul is a szerb mellett.
Március második hetében néhány kollégámmal elmentünk sielni a stájerországi Lachtal síterepre. A szállásunk a Monarchia Parkban volt, amely egy pályaszállás. Úgy kell elképzelni mint egy kis falut, kb 15 önálló kisházból és egy központi házból (wellness, étterem, recepció stb.) állt. Megközelítése nehézkes volt, aminek az oka a nagy hó volt, de végül is sikerült az autókkal is megmászni a lejtőket, és elfoglalhattuk a szállást. Egy házban 4 szoba volt, kettő a lenti kettő pedig a felső szinten, a "lépcsőházban" pedig volt síléc tároló minden szobának külön. Az apartmanok nagyon jól felszereltek voltak, kivéve a ruhás szekrényeket, mert kipakolni szűkösen tudtunk a táskáinkból. A fürdőszobától külön volt a mellékhelyiség, a hálószobába be volt zsúfolva egy emeletes ágy és egy franciaágy. A nappaliszoba, a konyha, ebédlőasztal egy légtérben volt és innen nyílt az erkélyünk is. A konyhában minden volt (itt edényre gondolok), ami a vitt ételek elkészítéséhez és elfogyasztásához kellett. Ott tartózkodásunkkor végig szakadt a hó, éjjel-nappal, így a pályákra nem lehettet panasz. Talán az, hogy az óriási havat nem tudták minden reggelre elsimítani, mert annyira esett.
A szálláshoz, szinte az ajtóig, a pályáról lehetett lesíelni. A síterepen főleg csákányos felvonó (néhány közülük még üzemanyaggal ment, nem árammal!!!!!!!!) működött és egy ülős. A feévonók nagyon hosszúak voltak, itt egy kilóméter feletti hosszra kell gondolni, és nem volt kényelmes a csákányon ilyen sokat menni, ráadásul meredekebb szakaszokon. A pályarendszeren egyébként 7 felvonó üzemel, mintegy 140 hektáron. A tájékoztató füzet szerint ez Európa legmagasabban fekvő szélerőmű parkja. A csúcsról lehetett látni a hegygerincen felépített és működő szélerőműveket. Ezzel elárultam, hogy a hóesés mellett a szél is jelen volt. Egyes pályaszakaszoknál a pályáról lefújta a havat és ott jeges lett, nem volt élvezetes. Számomra az furcsa volt, hogy a meglévő hüttékből (helyi érdekeltségű kocsmákból) mindössze 2 volt nyitva, a többi 4-5-nél nem volt még mozgás sem.
Szegedről kb 610 km távolságra található.
A pályarendszer kicsi, hosszú kényelmetlen felvonók vannak, de ez azt is jelenti, hogy a pályák is hosszúak. A főszezonban 3 napos bérlet ára 90 EUR körül van, a szállásért pedig fejenként 45 eFt-ot fizettünk (ha jól emlékszem). Ezen költségeken felül az üzemanyagot és az étkezést kell kalkulálni. A faluban található étterem szerintem drága, illetve a szaunáért kért 5 Eurós belépőt is sokallottam.
Szarvas és környéke
Ezen a hétvégén kirándulni és pihenni mentünk Szarvasra. Szegedről mentünk, ami 90 km-re van Szarvastól, és mivel délután háromtól lehetett elfoglalni a szobánkat, meglátogattuk a híres Arborétumot. Kalandos úton jutottunk el oda, mert bár a térképet követtük, egy földúton is vezettet az utunk és a kitáblázás is meglepő volt, de végül megtaláltuk. A bejáratnál lehet ingyen parkolni, de belépőt kell fizetni: a felnőtt jegy 600 Ft, míg a diákjegy 400 Ft-ba kerül. Található itt még egy áruda, ahonnan növény palántákat lehet vásárolni. A kiszolgáló épületek között van még egy kikötő. A holtágon működik egy hajójárat, amely 1 órás kört tesz meg a folyón és lehetőség van az Arborétumnál kiszállni. Van továbbá egy mosdó, ami 70 Ft-be kerül és egy büfé, amit nem vettünk igénybe. Egy nagy parkot kell elképzelni, amely tele van a legkülönbözőbb virágokkal, fákkal, bokrokkal. A terület a Holt-Kőrös mentén terül el, és a túlparton lehet látni Szarvas másik turista látványosságát, a történelmi Magyarország középpontját szimbolizáló malmot, amit a város emeltetett. A városnézést követően mentünk a négy csillagos hotelbe.
Nem akartunk messzire menni ezért esett a választásunk a Liget Wellness és Konferencia Hotelre esett. Ez egy 4 csillagos szálloda a Holt-Kőrös partjánál, kanyarulatánál. A város zajától távol, nyugodt helyen található.
Egy akciós csomagot vettünk igénybe - Tavaszi ébredés elnevezésűt - amely 2 főre tartalmazta a reggelit és a vacsorát, a kétágyas szobát és egy 60 perces wellness szolgáltatást.
A Standard típusú szobánk volt, amely nagyon ízlésesen volt berendezve, 1 ágy két éjjeli szekrénnyel, egy íróasztal székkel és egy nagy tükörrel a falon, TV, minibár, egy kis fürdőszoba fürdőkáddal és egy beépített szekrény. A szálloda elnevezése a japán kertre emlékeztet, ami a nyugalmat sugallja és ezt a nyugalmat a szoba színvilága is tükrözte.
A reggeli és a vacsora svédasztalos formában volt felszolgálva, bőséges és elegendő felhozatallal. Reggelire: tojásrántotta, bundás kenyér, kétféle virsli, kávé, tea, gyümölcslé. Vacsorára előétel, kétféle leves, háromféle főétel (rántott hal, sültek) körettel (krumplipüré, párolt zöldség) és kétféle desszert. Az étteremből szép kilátást nyílt a medencékre és a Holt-Kőrösre.
A szálloda wellness részlege három éve működik. Van finn és infra szauna valamint gőzkabin. A nagy feszített víztükrű medencében most nem volt víz, mert éppen karbantartást végeztek, viszont a melegvizes bel- és kültéri medence üzemelt. Szombaton olyan jó idő volt, hogy a rengeteg szabad napozóágyak egyikén napozni is tudtunk. Oly erősen sütött a nap, hogy meg is kapott rendesen. Meglepő volt, hogy kevesen voltak a hotelben, de ez inkább pozitív volt (előfordult, hogy hosszú ideig egyedül tudtunk lenni a medencében). Állítólag a húsvét hétvégéjén telt ház volt.
Nagyon jó időtöltés volt, a helyet tudom ajánlani!!!
Mikor elhatároztam, hogy regisztrálok és blogozni (ez egy szép magyar szó) fogok, az egyik probléma amivel mindjárt szembesülnöm kellett az volt, hogy milyen nevet adjak neki. Néhány percet őrlődtem rajta, hogy valami magyart kellene, de legyen benne valami angol rövidítés is, hogy hátha többször dob ki a Google kereső és végül a Sun City mellett döntöttem. Az a város inspirált, ahol lakom és élek. Ez pedig Szeged. itthon úgy is emlegetik, hogy a napfény városa (City of the Sun = Sun City :))) ) jó marketinges szövegnek is.
Csongrád megye székhelye, Szeged, Magyarország déli részén terül el a Tisza partján közel 281 négyzetkilométeren. Az ország ezen területén, az Alföldön, süt a legtöbbet a nap, hiszen a napsütéses órák száma több mint 2100 óra. Magyarország negyedik legnépesebb városa a maga 160.000 fős állandó lakosságával. ez a szám az egyetemi hónapok alatt megnő. A Szegedi Tudományegyetemre több ezer diák jár. A név eredetére több variáció is ismert, de a legelfogadottabb talán az.
A nyári hónapokban érdemes ellátogatni ebbe városba, mert míg szeptembertől májusig az itt tanuló diákok miatt zsúfolt és pezsgő a város, addig májustől szeptemberig, pedig a sok rendezvény, koncert bor és sörfesztiváloktól hangosak a város utcái.
Egy egész tojást és 20dkg kristálycukrot jól összekeverünk, majd hozzáadunk 3 kupa kefirt és 1,5dl étolajat. Ezt együtt jól habosra keverjük. Csak a kefir jó hozzávaló, joghurt vagy tejföl nem jó!!!30dkg lisztet, 2 csomag vaníliás cukrot, 1.5 kávéskanál szódabikarbónát és 1-2 evőkanál kakaóport hozzá keverünk az előbb gondosan elkészített masszához. Ezt egy margarinnal kikent és lisztezett sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük. A tepsi mérete kb fele a hagyományos gázsütőben használt tepsinek.
Ezután egy külön tálban összekeverünk 0,5 kg túrót, 10dkg vajat, 2 egész tojást, 1 csomag vaníliás cukrot, 2 evőkanál lisztet és ízlés szerint 2-3 evőkanál cukrot. Ezt is jól kikavarjuk, összedolgozzuk.
Miután ez összeállt, a korábban tepsibe beleöntött masszába kanállal, sűrűn beletesszük.
Előmelegített sütőbe 150 fokon kb. 40 percig sütjük, majd magasabb hőfokon ( 170 fok) még kb. 20 percig továbbsütjük. Akkor jó a süti, ha a beleszúrt fogvájót kihúzva nem ragad rá a kakaós masszából.
Amikor elkészült a sütemény kivesszük a sütőből, rövid ideig hülni hagyjuk, majd kifordítjuk a tepsiből, a sütőpapírt könnyen eltávolíthatjuk és visszafordítjuk.
A sütés közben a túró lemerül a sütemény aljára, ezért is hívják búvár túrósnak.
Jó étvágyat kívánok!
Hozzávalók: 1 csomag Ráma margarin (itt 1 kockát kell érteni) 5 tojás 5 csomag vaníliás cukor csipetnyi só ( fél kávéskanálnyi só) 80 dkg rétes liszt 1 csomag sütőpor 1 liter tej
Először is végy két edényt. Az 5 tojás sárgáját és fehérjéjét válaszd el egymástól. A tojás sárgájához add hozzá a margarint, a vaníliás cukrot, és a sót. A tejet és a lisztet fokozatosan adagoljuk, hogy elkerüljük a csomósodást. Fontos, hogy a sütőport a lisztbe keverjük bele!!! A másikban pedig a tojás fehérjét kemény habbá felvered. Amikor készen van, akkor a tojás fehérjét belekevered a már kész masszába. Óvatosan kell belekeverni, nehogy a hab megtörjön. Egyenletesen össze kell keverni és a gofri már süthető is. A gofrisütőt elő kell melegíteni. Az én sütőmön 3 fokozat van. A felmelegítésnél maximumra feltekerem, a sütésnél néha 2-es fokozatra leveszem. Az első sütés előtt célszerű a sütőt olajjal bekenni, utána már ez a művelet nem szükséges. Ehhez az édes desszerthez pudingokat (vanília, csokoládé, stb.. ízlés szerint), hideg lekvárokat és tejszínhabot ajánlok.
Végy elő egy közepes méretű edényt, amibe 2 egész tojást, 50 dkg cukrot, 16 dkg vajat (margarint) beleteszel és összekeversz. A vajat jóval felhasználás előtt ki kell venni a hűtőből, hogy megpuhuljon. Amennyiben ezt elmulasztottuk, problémánkra megoldás lehet a mikrohullámú sütő. A már meglévő masszához egy egész citrom lereszelt héját hozzáadjuk és jól megkeverjük. Ezt követően 50 dkg lisztet és 1/2 liter tejet hozzáadunk és csomómentesre keverjük. Fontos, hogy a sütés szükséges 1 db sütőport a liszttel együtt keverjük el. Amint ezzel megvolnánk ízlés szerint tegyünk bele igazi kakaóport. Ezzel a massza színét tudjuk befolyásolni, de nem szabad hogy nagyon sötét színű legyen, kb 8 dkg kakaópor szükséges ehhez a mennyiséghez, ami 3 evőkanálnyinak felel meg.A massza elkészültét követően fogunk egy tepsit, amibe sütőpapírt teszünk, hogy ne ragadjon a tepsibe a sütink, és beleöntjük a masszát. A sütőt előre fel kell melegíteni, hogy egységesen forró legyen és 150 Celzius fokon 60 percig sütjük.Célszerű megnézni menet közben, hogy a belseje is megsült e. Ezt egy fogvájóval szoktam, egyszerűen bele kell szúrni a tésztába.Ha úgy ítéltük meg, hogy készen van a süti kivesszük a sütőből és picit hagyjuk kihülni, mert úgy könnyebb vágni.Eredetileg a süti tálalása úgy néz ki, hogy keresztbe megfelezik a süteményt és megkenik barack lekvárral, majd a két felet újra összeragasztják és porcukorral hintik meg.Én nem szoktam vacakolni vele, még melegen csíkokra vágom, majd szeletekre, ahogy azt a nagymamától tanultam és bedúrom az arcba.Mindenkinek jó étvágyat hozzá!!!!
