Kirándulás - Palics

A palicsi állatkert és környéke

Kis baráti társaságunk, összesen 6 fő, kiruccantunk a közeli Palicsra, Szerbiába, hogy ott a híres nevezetes állatkertet és lakóit megnézzük, majd utána a „Palicko Jezera” partján egy 4 csillagos étteremben elfogyasszuk svédasztalos ebédünket.

Palics 35 km-re található Szegedtől, a szerb-magyar határátkelőtől 15 km-re. Mivel Szerbia nem tagja az EU-nak, így a Schengeni övezetnek sem, kettős útlevélkezelés van. Sajna ide nem lehet személyigazolvánnyal átmenni, kizárólag útlevéllel. Kifelé menet a magyar fél gyorsan átenged, de déli szomszédunk kellő „alapossággal” vizsgálódik hosszú hosszú percekig. Természetesen egy sor volt csak nyitva, de 15 perces sorban állás után már Szerbiában találtuk magunkat. Az autópályának csak az egyik fele van készen, de már nagyon hosszú ideje, legalábbis Szabadka magasságáig, hisz csak addig mentünk. A másik pályaszakasznak a helye megvan, de még nem készülődnek megcsinálni.

Ahogy a fentiekben írtam az étterem a tó partján található és egyenesen annak a parkolójába mentünk, ahol 11 előtt hely még volt bőségesen, ám ebédidő felé megtelt teljesen.

A táj mesésen gyönyörű volt, a tavon szörfösök próbálták a hullámokat és a szelet meglovagolni. Az időjárásra panaszunk nem lehetett, mert felhőmentes napsütés volt, bár a szél a tó mentén nagyon erősen fújt.

Első állomásunk az Állatkert, amely néhány 100 méterre volt a parkolótól. Végig kellett sétálni a parton, és könnyen meg lehet találni, mert ki van táblázva, illetve a járdán nagy lábnyomok jelzik az utat.

Az állatkert honlapján 200 dinárt írtak egy felnőtt belépő árának, ezért meglepve néztem, amikor a helyszínen 250 dinárt kértek egy jegyért. Itt csak dinárt fogadnak el. Ezt onnan tudjuk, hogy euróval is próbálkoztunk, nem ment. Az állatkert lenyűgöző volt, szebbnél szebb állatokat láttunk. A bejáratnál ki volt függesztve, hogy milyen szabályokat kell betartani az ott tartozkodás során. Ilyen volt, hogy az állatokat nem lehet etetni. A ketrecek és az állatok élőhelye úgy van kialakítva, hogy az ember akarva akaratlanul is meg szeretnék etetni az állatokat, illetve az állatok pedig kuncsorognak egy-egy falat ételért. A legjobb az elefánt etetése volt, mert az ormánya olyan hosszú volt, hogy a látogatókat védő korlátig kiért, és kérte a kaját. Nálunk volt perec és nagyon szerette. Meg is tudtuk simogatni. Én úgy gondoltam, hogy az ormány egy puha valami, de teljesen rossz volt a feltételezés. A 18-as karikát most lehet, hogy ki kellene tennem, de az ormány egy kemény és érdes valami.

A kert területén van néhány kiszolgáló egység (fagyizó, WC, étterem). A WC 30 dinárba kerül, az étterem mintha nem működne, legalábbis látogatásunkkor elég nagy kihívás lett volna bármit is rendelni ott, a fagyizó fedőnév alatt pedig jégkrémeket és üdítőt lehetett vásárolni. A partitúra szerint a bejáratnál van ajándékbolt, de valójában nincs. Az állatkertben tumultus nem volt, de iskolás csoportok hétvége ellenére szép számmal voltak.

A közel 2 óra hosszás séta és bámészkodás után elmentünk az ebéd helyszínére, az Elitte Palic kisvendéglőbe. Itt minden vasárnap délben svédasztalos ebédet „szolgának fel”. Egy főre 890 dinárba kerül és annyit eszik az ember amennyit bír. Italból pedig bor van még az árban, további italfogyasztás többletköltségnek számít. Egy expresso kávé 80 dinárba, egy üveg mentes ásványvíz 150 dinárba, egy jegeskávé 120 dinárba kerül.

Ebéd után egy rövid séta következett a tóparton, készítettünk néhány fényképet, majd elindultunk haza. A határon való átkelés időigényes volt, kb 2 órát álltunk a zöldhatáron, mert hogy schengen…. Lehetett volna Tiszasziget felé kerülni, de az ottani határátkelő csak délután 4ig van nyitva és mi fél 4kor értünk a horgosi átkelőhöz, nem tudtunk volna átérni. Hogy egyszerűbb legyen átváltani, 1 szerb dinár 3,16 Ft-ba kerül.

Ami nagyon meglepő volt számomra, hogy az állatkertben minden ki volt írva magyarul is a szerb mellett.