A Sziklakórház

Elérhetőség: A múzeum a budai vár alatt található, amelyet autóval vagy tömegközlekedéssel is megközelíthetünk, én a tömegközlekedés mellett döntöttem. A Széll Kálmán térről indul a vár busz (16A jelzésű), amelyről a Szentháromság utcai megállónál kell leszállni. Innen egyenesen a Tóth Árpád sétány felé kell vennünk az irányt, ahol egy lépcsőt találunk, amin le kell menni a Lovas útra. A lépcső aljából már látszik a Sziklakórház impozáns bejárata.

Belépve a múzeum előterébe mindjárt a pénztárat találjuk, a teljes árú belépő nem olcsó, felnőtteknek 3600 Ft, de különböző kedvezmények is igénybe vehetőek. A jegy megvásárlását követően tudunk a váróba bemenni, amely egyben a szuvenír bolt. Itt tudunk témába vágó relikviákat vásárolni magunknak, van itt képeslap, injekció alakú toll, kiskönyv a kórház történetéről, egészségügyi ládák, amelyeket a kórházban találtak, gázálarcok és sok minden más. A Sziklakórház rövid történetét bemutató könyvecske megvásárlását ajánlom, hiszen részletesebb bemutatást és leírást ad a kórházról. Én a személyes benyomásokat és a tapasztalataimat szedtem össze. A falon azon orvosok és nővérek fényképei láthatóak, akik itt dolgoztak a kórház működési ideje alatt.

A múzeum: A körbevezetés idegenvezetővel lehetséges csak, több nyelven, amelyet 60 percenként indítanak. Én egy kedd délutáni napon voltam, remélve, hogy kisebb létszámú magyar csoporthoz tudok kapcsolódni. Ez így is történt. Összesen 5-en voltunk és egy angol csoport. Az idegenvezetés egy magyar nyelvű filmvetítéssel idegen nyelvű felirattal indul, amely 5-10 perc hosszúságú. Itt korabeli felvételeket mutatnak a kórház mindennapjairól, működéséről és azokról a körülményekről, amelyben működnie kellett. A szikla mélyén fel kell készülnünk, hogy hűvös idő uralkodik, tehát egy kardigán vagy pulóver indokolt lehet. Folyamatos légcserélő működik, tehát a levegő friss, amely a régi rendszeren keresztül kerül a barlangba.

A budai vár alatt a korabeli térképek szerint részben összefüggő barlangrendszer található, amely adottságot kihasználva alakították ki a kórházat. Erre azért is volt szükség, mert a Szent János kórházban kevés hely volt a sérültek ellátására. A Sziklakórház a Szent János kórház fennhatósága alatt működött. A kórház belsejét szűk folyósok és kórtermek jellemezték és minden helyet kihasználtak a betegek gyógyítására és a gyógyszerek tárolására. Ez nem meglepő, hiszen a kórház befogadó képességét 100 főre tervezték, de a város ostroma alatt több mint kétszer annyian voltak bent. Egyes helységeket, mint a műtőt vagy a kórtermeket úgy rendeztek be, hogy működés közben ábrázolja a kórházat. Mindezt viaszbábúk beállításával, korabeli eszközök felhasználásával érték el. Azt kell mondjam elég élethűre sikerült, főleg a sebek bemutatása. A túra során megtekintettük a gépészetnek helyet adó termeket is, amely még a mai napig működőképes. Azon gépek találhatóak itt, amelyek működtek a háború ideje alatt.

Az intézménnyel kapcsolatban többek között két fontos dolgot meg kell jegyezni. Az egyik, hogy a kórház abban az időben a Magyar Vöröskereszt hivatalos partnere volt és ez könnyített és lendített a működésen a nehezebb időkben. Nagyon sok sebesültet és üldözöttet tudtak megmenteni. A másik, hogy egy időben titkos atombunkerként is működött egészen a 2000-es évek elejéig. Ahhoz, hogy el tudja látni ezt a feladatát átalakításokat, konkrétan bővítéseket kellett eszközölni a barlangrendszeren, így került kialakításra a zsilippel szakaszolható bejárat vagy az áramellátást segítő dízelmotorok beépítése. Az motorokból távozó füstöt vár területén vezették ki, amely felszíni maradványát még most is lehet látni az idegenvezető szerint, bár én nem találtam meg. A körbevezetés az atombunker bejáratánál zárul, ahol kipróbálhatunk egy kézi légiszirénát, illetve a csoportról egy közös képet készítenek, amelyet a kórház honlapjáról lehet majd letölteni.

Mivel a kórház területén fénykép készítésére nincsen lehetőség, ezért el kell látogatni ide, hogy átéljük a kórház és a múltja nyújtott élményt.