Gemenci Állami Erdei Vasút

Pörbölyi Ökoturisztikai Központ

Magyarországon a vasúti közlekedésnek hagyományai vannak, előszeretettel használjuk és talán ennek köszönhető, hogy az ún. nosztalgia vagy kisvasutakat újra felfedezzük, igény mutatkozik rá. Hazánkban több ilyen kisvasút is található, amely közül az egyiket, a Gemenci Állami Erdei Vasúttal kapcsolatos élményemet osztom meg az olvasóval, amelyet 2012-ben éltem át.

Bajától 12km-re nyugatra található a Pörbölyi Ökoturisztikai Központ, ahonnan az erdei kisvasút is indul. Az 55-ös számú út mellett található központ bejáratánál az egyik már üzemen kívüli vasúti mozdony fogad, így ha ezt meglátjuk tudjuk hogy jó helyen vagyunk. Az főépület, a vasúti vágányok, a remiz és a főépület mellett kialakításra került egy nagyobb üres placc, ahová az odaérkező turisták az autóikkal le tudnak parkolni. A főépület felé haladva a parkoló bejáratánál információs tábla fogad bennünket, amelyen térkép és további hasznos információt lehetett olvasni az itt élő állatokról, növényekről, természeti adottságokról és a kisvasút teljes hosszáról, megállóiról.

A látogatásunk időpontja vasárnap délelőttre esett és számomra meglepő módon rengetegen érkeztek velünk együtt, így igyekeznünk kellett, hogy jó helyünk legyen. Az hamar kiderült, hogy a „tömeg” nem csak kisvasutazni, hanem túrázni is fog, tehát a Gemenci erdő számtalan túrázót is vonz.  Az utazás annyiból rendhagyó volt, hogy nem a megszokott, mindennapos mozdony húzta a kocsikat, hanem egy nosztalgia gőzös. 
A jegy így feláras volt, és csak készpénzzel lehetett fizetni, közalkalmazottaknak van kedvezmény is. A főépület ad otthont a pénztárnak, egy kisebb ajándékboltnak, büfének és a várónak, amely üvegablakán keresztül a vasúti mozdonyok és kocsik szervize látszott. A gőzöst is innen hozták ki. A peronon várakozva, hogy gyorsabban teljen az idő, számos információ tábla van kihelyezve, amelyen a terület kerül bemutatásra. És a gőzös beérkezik az állomásra.  

A vagonok nyitottak, amely nem hátrány a nagy melegben, legalábbis ekkor még azt hittük…. Említettem, hogy sokan várták a vonat begördülését, ezért sietni is kellett, hogy jó helyet foglaljunk magunknak, bár bíztunk abban, hogy a túrázók inkább előbb mintsem utóbb le fognak szállni a vonatról, és feltételezésünk be is igazolódott. A kisvasút több megállón keresztül a Pörböly – Gemenci Duna között közlekedett, amely mintegy 20 kilométer hosszú szakasz kb. másfél órás menetidővel irányonként. Röviddel az indulás után, ahogy az ártérre értünk a sínpálya mellett egy elkerített részen vaddisznókat és őzeket láttunk. Az állatok el voltak kerítve, tehát minden egyes alkalommal megtekinthetőek. Aranyosak voltak, mert sok utóbb volt mindkét állatfajból és rohantak a kerítés mellett, amikor a vonat elhaladt mellettük. Mivel ez az út elején volt, arra számítottunk, hogy milyen csodálatos dolgokat fogunk még látni. Hát nem teljesen lett így, tulajdonképpen a természet lágy ölén vonatoztunk a végállomásig. Említettem, hogy nyitott vagonokban utaztunk, amelynek azért van jelentősége, mert rengeteg rovar röpködött körülöttünk. 
Voltak ott legyek, szúnyogok, böglyök, és egyéb más beazonosítatlan élőlények, amelyek csipkedtek is minket. De jó hír hogy néhányat sikerült elkapni belőlük, így számuk „drasztikusan” lecsökkent.  A rovarok elleni harcba annyira belemerültünk, hogy egyszer csak megérkeztünk a végállomásra.

A Gemenci-Duna megállóhelynél egy pici szünetet tartottunk. Megnéztük a gőzöst közelebbről, amely több mint 50 éves, a gyerekeknek megengedték, hogy meghúzzák a mozdonykürtjét és felkészítették a visszaútra. Itt található egy mellékhelyiség, egy fedett váró, egy dunai hajókikötő, ahonnan a Duna egy kanyarját be lehetett látni, háttérben az M9-es autópálya Duna hídjával.

Erre az erdei vasútra régóta kíváncsi voltam és nagy izgalommal vártam, hogy átéljem azt az élményt, amit nyújt, de azt kell mondjam, hogy a nagy durranás elmaradt. Önmagában a vasutazás hosszú és unalmas volt. Talán, ha rövidebb szakasszal próbálkoztunk volna, akkor másképpen éreztünk volna a túra után.

A kirándulást egy bajai halászlé ebéddel zártuk a Sobri Jóska csárdában, mondhatom mennyei volt és így volt időnk kiértékelni a vasút adta élményt és a tapasztalatokat.