Idén ősszel lehetőségem nyílt a
szigetországba utazni és a programot úgy sikerült összeállítani, hogy
a fővárosban 2 napot és az angol vidéken is 2
napot töltöttem el. Amikor elkezdtem tervezni csak úgy jöttek a program
ötletek, így többszöri szelektálást követően kialakult a végleges programterv.
Londonba vonattal érkeztem meg a
Waterloo Station-re és egy sétaprogramot terveztem, amelyhez az időjárás is
kegyes volt hozzám, mert száraz napsütéses idő volt, olyan pulóveres. Az
állomást elhagyva egyből a London Eye-ba botlottam, amely egy tényleg monumentális
óriáskerék, méltó a nevéhez és a Westminster Bridge felé folytattam sétámat. A híd túlpartján áll a Parlament és a Big Ben épülete, de a hídról is szép városi
panoráma tárul elénk, ahonnan még az MI6 épülete is látható, amely a James Bond
filmekből lehet ismeretes, több alkalommal is károsodott a filmben. Itt óriási
tömeg van, nagyon hely nincsen, mert egy forgalmas utca, illetve a biztonság megőrzése végett
vannak korlátozások is. Az épületek túloldalán található Parliament Square Garden-ről nyugodtan elkészíthetjük az emlék fényképeinket, akár Sir Winston Churchill Big Ben-re néző szobra mellől. A téren egyébként több szobor
található, amely mind a világ nagy politikusainak állít emléket.
Egy gyors pillantást vettetem a
Westminster Abbey épületére, monumentális építmény és tovább haladtam a St.James parkba, amely végén a királyi család rezidenciája található, a Buckingham Palota. A park tényleg szép és rengetegen vannak napközben is, de nemcsak turisták, hanem
helybeliek is előszeretettel sétálnak itt. A tömeg egyre nagyobb lett, már
érezhető volt, hogy a palota egyre közelebb van, de a járókelőket a járdára
terelték, mert éppen egy zenés felvonulás volt, a bobby-k lóháton vagy éppen
gyalogosan mutatták be zenei művészetüket. Innen egy kis séta következett a St. James
square-en keresztül a Picaddilly Circus-höz. A teret London Times Square-jének
is nevezik, mert sok neon kivetítő található, némi igazság van benne, kisebb a
tér mint a tengerentúli „testvére”. Ide egyébként este is visszajöttem, de
éppen nem működött tökéletesen a kivetítő, az rontott az összképen. Folytattam
utamat a Leicester square felé, amely egy újabb központi helyszíne a
belvárosnak, rengeteg üzlettel, kaszinóval és mozival. A híres Odeon mozi is
itt található, ahol a filmpremiereket szokták tartani és a sztárok is előszeretettel jelennek meg ilyenkor. Következett egy kis séta
a magas talapzaton álló Nelson admirális szobrával fémjelzett Trafalgar square,
amely egyik oldalán található a The National Gallery, amelynek az admirális
hátat fordítva a parlament irányába néz.
Ekkor már lassan ebédidő lett és
helyszínként a Singapulah nevű szingapúri étteremet választottam egy kedves
ismerősöm ajánlására, ahová ő is elkísért, így társaságban fogyasztottam el az
ebédet. Választásom a Laska levesre esett, példátlan finom és laktató étel.
Megér egy próbát. Ezután séta a Picadilly Circus-re és onnan az underground-dal
a Baker street 221B-be mentem. A cím ismerős lehet, mert ez Sherlock Holmes
otthonának a címe, esetünkben egy múzeum. Az aluljáróból feljőve egy teljes alakos szobor fogadja az
utazókat, majd a házhoz sétáltam. Itt £19 font ellenében megtekinthető a 4
szintes ház, amelyet a filmekből is jól ismerhetünk. A kapott élmény elmaradt a
várakozásaimtól, de legalább az undergroundot is ki tudtam próbálni, lehet a
Madame Tussauds jobb program lett volna, amely szintén ennél a megállónál
érhető el. Visszamentem a belvárosba és a Trafalgar Square-től a kormányzati
épületek között elsétáltam a Big Ben-hez, közben bepillantottam a Downing
street 10-hez, amely kerítéssel és biztonsági őrökkel elzárt utca közepén van a
The New Scotland Yard épületével szemben, majd a Temze parton időztem,
hallgatva és nézve a hömpölygő tömeget és forgalmat mielőtt hazafelé indultam
volna.
A következő napon a Waterloo
Station-ről Greenwich-be mentem a 188-as doubledecker-rel, azaz egy igazi
londoni busszal (a „The Old Vic” megállóból). Szerencsém volt, mert felül az
első sorban tudtam ülni és a több mint 1 órás buszozást magaslati
perspektívából vehettem szemügyre. Nagy élmény volt. A program az
obszervatóriumban kezdődött, amely belépő ellenében (£20) látogatható. Itt
található a hosszúsági nulla fok, amely az időzónák számításának alapját
képezi, illetve kiállítások tekinthetőek meg a navigáció és az időmérés
témaköreiben. Ezt nagyon tudom ajánlani, interaktív és tényleg sok
érdekességről szerezhetünk információkat. Az obszervatórium egy nagy park
közepén található dombon kapott helyet, így csodás panoráma nyílik a városra.
Itt vannak még további ingyenesen is megtekinthető múzeumok, úgy mint a
National Maritime Museum (hajózási múzeum) vagy a Queen’s House. Innen
lesétáltam a Temze partjára, ahol is a hajóállomástalálható és mivel időre volt
jegyem a The Shard kilátójába úgy döntöttem, hogy hajókázok a folyón, amelyet
nagyon tudok ajánlani. Bár csak 1 megállót mentem, de tartott vagy 25 percig és
a várost ilyen perspektívából látni nagy élmény. A célállomás a Tower Bridge
hajóállomás volt és a folyó ezen szakasza kanyargós hatásos volt, ahogyan a
hajó bevette a kanyart a híd fokozatosan kúszott be a látómezőbe és tényleg
monumentális egy szerkezet. Miután kikötöttünk oda vissza sétáltam rajta, vagy
inkább vitt a tömeg, majd a Temzeparton folytattam a sétát. Betértem a BoroughMarket-ba is, amelyben piac és éttermek üzemelnek és délután telis tele volt
emberrel.
The Shard egy felhőkarcoló,
amelynek a 72-dik emeletén egy kilátót alakítottak ki és £35-ért már fel is
juthatunk. Bár drágának tűnhet, mert az is de az élmény páratlan, a kilátás
pedig káprázatos. Egész London a lábunk előtt hever. Itt nincsen időkorlát,
tehát addig marad fent az ember ameddig szeretne, közben a bárban tud frissítőt
venni magának és hallgatni az élő éneket. A kijárat egy ajándékbolton keresztül
vezet, ahol ötletes, szép, de drága emlékekkel távozhatunk.
Ezt követően egy barátom
csatlakozott és egy pint társaságában kitaláltuk, hogy mi legyen a program hol
is vacsorázzunk, merre menjünk. Egy hosszabb séta következett a Temze parton,
majd az egyik sétálóknak fenntartott hídon oldalt áltottunk, ez a
Millenium Bridge volt, amelyről a
St. Paul’s Cathedral-t is megpillanthatjuk és a
Covent Garden felé folytattuk utunkat, de a végcél a Leicester Square-i
Angus Steakhouse volt. Mennyei étel és ital kombót fogyasztottunk el mielőtt a
kivilágított Londont megtekintettük volna a vasútállomás felé haladva.
Csodás két napot töltöttem el az
angol fővárosban, nagyon sokat láttam és tapasztaltam, óriási élmény volt.
Windsor
A következő napon esős időt
jósoltak, így egy délutáni kastély látogatást terveztem a közeli Windsorba,
amely a királyi család egyik kastélya, amely a fővárostól nyugatra található. A
település középpontjában helyezkedik el egy magaslaton. Látogatásomkor a
belépőt csak készpénzben lehetett megvenni, mert technikai hiba merült fel, de
az ajándékboltban már nem volt ilyen technikai fennakadás. Így érdemes némi
készpénzt is magunknál tartani vészhelyzetekre, a belépő egyébként £33-ba
került. Az ár magába foglal egy audio guide-ot is, amely rövid 1 perces
ismertetőkkel mutatja be az adott helyszínt vagy helységet. A tárlatvezetés
egyénileg történik, így ott kezdjük, ahol szeretnénk és magába foglalja a North
Terrace-t, a Queen’s Doll’s House-t, a The State Apartments-t és a St. GeorgeChapel-t. A repülőtéren megszokott átvizsgálást követően tudunk belépni a
kastély területére és elindulni felfedezni azt.
A kastély termei, amelybe
bepillantást engedtek gazdagon felszereltek és mindegyiknek meg volt a
funkciója, története, amelyet a guide-ból megtudhatunk. Az külön tetszett, hogy
voltak a szobákban ülő alkalmatosságok, ahol a látogató megpihenhet, fényképezi
viszont nem lehet a termekben. Én is így tettem és hallgattam az audio-t. A
kijáratnál található egy étkezde és egy ajándékbolt is. A kastély megtekintését
követően a Szt. György kápolnához mentem, amely impozáns és gyönyörű épület,
különösen ebben a tipikus angol időjárásban, ebben a szitáló párában. Itt
helyezték végső nyugalomra II. Erzsébet királynét és férjét Fülöp herceget,
illetve itt tartották meg a királyi család legutóbbi esküvőit is. Az egy fura
érzés volt, mikor a padok között sétál az ember, ahol mondjuk korábban a
királyi család vagy ismert emberek ültek.
Elhagyva a kastélyt egy rövid
sétára indultam a szomszédos Eton településre, amely a folyó túloldalán
található, séta híd köti össze Windsorral és a főutca végén van az az Eton
College, amelyben a királyi család tagjai is tanultak. Ez a rész igen kihalt
volt, bemenni nem lehetett az intézménybe, így visszatértem Windsorba és a
belváros utcáit fedeztem fel. Rengeteg üzlet és ajándékárus van itt kontrasztot
képezve a modern és a régi között, amely egyébként nagyon jó egyveleget alkot.
A bolyongásom végén a kastély egyik bejáratánál kötöttem ki, ahol a The LongWalk road kezdődik. Ez egy a kastélyt körülvevő parkban található 2 mérföld
hosszú murvás út, amelyet a tévéből is ismerhetünk, a királyi család
közlekedhet ha a kastélyba látogatnak és a windsori események egyik fő
helyszíne is.
A vidéki Anglia és a déli tengerpartja
A következő napot egy tipikus és
kiadós angol reggelivel kezdtük a Harvester étteremben. A reggeliben volt bacon, tojás, paradicsomos bab, röszti burgonya
tallér és fehérkolbász. Mind ehhez fekete tea, amelyet kipróbáltam tejjel
fogyasztani és meglepetésemre nagyon finom volt. Én mindig azt hittem, hogy
miden teafajtát fogyasztanak tejjel, de felvilágosítottak, hogy csak a fekete
teát, amit így utólag látva logikus is. A kellő energiával felvértezve autóba
szálltunk és Winchester település felé vettük az irányt, amely bepillantást
enged a vidéki angliai életérzésbe: szép főutca, kitelepült piaci bódék
sokasága, karácsonyi előkészületek közepette a rengeteg vásárló. Itt van egy
nagyon szép katedrális, amely térítés ellenében látogatható, de kívülről is
tekintélyt parancsoló. Bournemouth városa innen 1 órányi kocsikázásra van,
amely az ország déli részén helyezkedik el a tengerparton.
Winchesterből még esőben
indultunk, de ahogy megérkeztünk Bournemouth-ba napsütés és tengerparti szellő
fogadott. Szerencsénkre a parton találtunk parkolót, az Ócenárium közelében,
ahonnan a Lower Gardenen keresztül a főutca felé sétáltunk. Ez egy közpark,
amelyben aktív és passzív pihenni és kikapcsolni vágyók is megtalálják a
számításukat. A város közepén hosszasan terül el. Megpihentünk a BK pub-ban majd a Central Garden-en keresztül visszasétáltunk a
tengerpartra, ahol a West Beach étteremben tenger gyümölcseit fogyasztottunk és
mivel bősége adag volt úgy határoztunk, hogy majd útközben kávézunk és egy
benzinkúton kipróbáljuk a Wild Bean kávéját, ez így is történt.
Csodás napokat töltöttem Angliában és több helyszín is a várakozásaimon felüli volt, amelyhez a kegyes időjárás is nagyban hozzájárult. Az még inkább emeli az élményt, hogy rég nem látott barátok is csatlakoztak rövidebb hosszabb időre és velük is meg tudtam ezt osztani. A reptéri hazaútra történő becsekkolásnál a Bye Bye London című dal jutott eszembe az Illés zenekartól.
Képek:
