München, a 16. férfi kézilabda EB idején

 

Az idei év is egy kontinens tornával indult, amelyet Németországban rendeztek meg 2024-ben, ez a férfi kézilabda Európa bajnokság volt. A magyar csapat Münchenben játszotta csoport mérkőzéseit, nem is akármilyen helyszínen, hanem a több mint 12ezer fő befogadóképességű Olympiahalle-ban.

Az első mérkőzés napon utaztunk ki az időjárás okozta csúszások és a helyi tömegközlekedési és vasúti dolgozók munkabeszüntetése közepette. A repülőgép indulása a német hóhelyzet miatt későbbre tolódott, de a késés nagyobb részét a levegőben behozta a pilóta ezen a távolságon. Ezt az időt kihasználtuk, hogy kiválasszuk a megfelelő közlekedési jegyet. Rengeteg lehetőség közül lehet választani és mi az ún. Deutschland Ticket-et választottuk, amely $49-ba került, amellyel egész Németországban tudunk utazni helyi és távolsági járatokon egyaránt. 

A jegynek van egy hátránya, amely a vásárlást követően 5 munkanappal derült ki számunkra, amikor már itthon voltunk, hogy ez egy havonta megújuló jegy. Ez azt jelenti, hogy ha nem mondja le az ember akkor automatikusan megveszi a következő hónapra is. Mi így jártunk, mindamellett lemondani egyszerű, a vásárlást követően érkezik egy mail, amelyben ott van a lemondás lehetősége, ezt elszalasztottuk időben megtenni. A müncheni reptér nem pici, így kellett sétálni még eljutottunk az S1 vonal megállójába, amellyel a város felé vettük az irányt, majd egy átszállással simán megérkeztünk a szállásra. A sztrájkból semmit sem érzékeltünk, csupán a kiírások figyelmeztettek erre.

A szállás elfoglalását követően a csarnok felé vettük az irányt az első meccsre. A csarnok korábban a müncheni Olimpia egyik helyszínéül szolgált, amely mindenképpen egy történelmi plusz varázst adott az eseménynek. A bejáratnál bajor fúvós zenészek fogadták a szurkolókat, míg az aréna teljes hosszában büfék sorakoztak, bajor kolbászok és sörök végtelen kínálatával. A csoportmeccseken eredményesen teljesített a csapat, mert mindhárom mérkőzését megnyerte a csoportban és veretlenül meneteltek a középdöntőbe. A mérkőzéseket követően a metró megállóban és a metrókocsiban is még közös szurkolásokat tartottunk a magyar szurkolókkal, egyedi élménnyel megfűszerezve az ottlétünket.

A mérkőzésmentes napokra és a szabad délelőttökre különböző programokat terveztünk a városban és környékén. Mivel a szállásunk csupán egy megállóra volt Dachau vasútállomástól így ellátogattunk a koncentrációs tábor helyén kialakított múzeumba. A vasútállomáson át kellett szállni a 726-os jelzésű buszra és 7 megállóval később már a bejáratnál találtuk magunkat. A megtekintés ingyenes és a látogató centerben van lehetőség audioguide kölcsönzésére is $4 ellenében. A terület az pont ott és úgy néz ki mint amikor használatban volt, természetesen az épületek átestek egy alapos felújításon, illetve a lakó barakkok kettő kivételével elbontásra kerültek, de a főépületben kialakított tárlat részletesen ismerteti, hogy mi is történt itt hosszú éveken át. A látogatásunk alkalmával fagypont alatti hőmérséklet volt, hideg széllel párosítva, amely autentikusabbá tette az érzetet, hogy milyen lehetett ebben a táborban lenni. Az itt tartózkodásra érdemes néhány órával számolni, hogyha mindent meg szeretnénk hallgatni és meg szeretnénk tekinteni. 

A téma jellegéből adódóan nem egy vidám időtöltés volt, de mindenképpen érdekes és miután visszatértünk a kiindulópontra leadni az audio guide-ot az ott található kantinban egy gyors ebédet fogyasztottunk és visszaindultunk az állomásra. Mivel ott várnunk kellett a következő járatra, ezért ezt az időt a Kistenpfennig pékségben töltöttük, amely a buszpályaudvarral szemben található. A téli édesség divat középpontjában a különböző ízesítésű fánkok voltak, számunkra a legkülönlegesebb a gőzgombóc ízű volt. A szállásra visszatértünk, hogy átmelegedjünk kicsit és erőt gyűjtsünk, hogy a városban megnézzük milyen is egy szombat este. Választásunk a Kilian"s Irish Pub-ra esett, amely szó szerint tele volt, a pincérek nem tudtak közlekedni annyira teltházas este volt. A tér közepén áll a Fraunkirche, amelyet körbevesznek sörözők és éttermek és nyitva is voltak még és így betértünk az Augustiner am Dom-ba, amely egy helyi sörmárka egyik söntése, több emeleten, de elviselhető embermennyiséggel.

A belvárosban a következő napokban is tettünk sétákat és adtunk a kulináris élvezeteknek, így jutottunk el a Hofbräuhaus-ba, amely talán a város leghíresebb sörözője, étterme. Ez egyébként az izlandi szurkolók törzshelye volt, mert mikor beléptünk szinte az egész hely izlandi válogatott mezben volt és várták, hogy sorra kerüljenek az arcfestésnél, hogy a meccsen harci színekben pompázzanak. Mivel itt szinte lehetetlen lett volna helyet találjunk ezért tovább álltunk és pár sarokra egy csülkös helyre bukkantunk, a Haxengrill étteremre, ahol szerencsénkre pont felszabadult egy asztal és meg tudtuk kóstolni egy bajor csülköt. A metrómegállóhoz vettük az irányt, amely az Orlando Strassen vezetett, itt ajándékboltok sorakoznak, ahol biztosan mindenki talál magának valami emléket. Az átszállásunk a Marienplatz megállónál volt, amelyen keresztül a város főterére érkezel meg. Itt szemeztünk egy kávézóval is, amelyet az egyik meccs előtt ki is próbáltunk, ez a Rischart Café am Marienplatz volt. Ez egy franchise, több üzletével is találkoztunk a sétáink alatt, amely reggelizőhely, kávézó és cukrászda is egyben. Nagyon finom és ízletes szendvicsek, frissen készült egytál ételek, mint a császármorzsa, és mesés tortaszeletek.

Az egyik meccsmentes napon ellátogattunk a München mellett található Erdingbe, amely településen található, egy termálfürdő komplexum. (korábbi írásom itt: LINK) Az alapbelépő ára jelenleg €24, amely 2 óra hosszára szól, de lehet tovább is maradni, minden megkezdett 30 perc után €2-t kell fizetni. Ha szaunavilágot is fel szeretnénk fedezni, az €32-ba kerül. Ha szeretnénk törölközőt azt is tudunk bérelni €15 kaució ellenében, amelyet természetesen visszakapunk. Az étkezőkben a kapott sorszámú karóra felmutatásával tudunk fizetni, de a végösszeget ténylegesen majd a kijáratkor kell rendezni. A vasútállomás 15 perc sétára van az Altenerding megállótól, amely nem a végállomás, hanem eggyel korábban kellene leszállni és onnan tábla jelzi, hogy merre kell menni.

A meccseket az Olimpiaparkban rendezték meg, amely tőszomszédságában található a német autóipar egyik zászlóshajója, a BMW. Itt került kialakításra egy múzeum is és egy kiállító terem is (korábbi írásom itt: LINK). A múzeum a gyár életét mutatja be az eddig gyártott járművek egy egy példányán keresztül. Ottjártunkkor egy időszaki kiállítást is meg lehetett tekinteni, amely a cég motorgyártását mutatta be több szinten keresztül. Néhány példányra fel is lehet ülni, átélve a BMW motorozás életérzést. A kiállító terem egy másik épületben kapott helyet az út túloldalán szemben a múzeummal, ahol a konszern által tulajdonolt márkákat mutatják be, úgy mint a Mini Cooper-t és a Bentley-t.

Sportszerető szurkolók révén nem maradhatott ki a programból az Allianz Aréna sem, amely a bajor sztárcsapat, az FC Bayern München otthona. Itt egy egy óra hosszas idegenvezetésen vettünk részt, ahol a legfontosabb részeit mutatták be, mint a pálya, a kispad, az öltöző, a lelátó és a sajtópáholy. Ezt követően lehetőség nyílt a múzeum megtekintésére is, amennyiben ilyen jegyet választunk. A stadiontúra és a múzeum sorrendet mindenképpen érdemes betartani, mert fordított esetben, ahogyan mi csináltuk, a stadionon kívül kell körbe sétálni, amely a fagypont alatti hőmérsékleten nem olyan nagy élmény. A felnőtt jegy ára így kombóban €25, de ha csak a stadion túrát választjuk, akkor csupán €19. (korábbi írásom itt: LINK)

A müncheni kirándulás sportszakmai szempontból eredményes volt, mert mindhárom csoportmeccsünket megnyertük, a városból sok szép dolgot láttunk és kulináris élvezetekben sem volt hiány! Hajrá magyarok!

Képek: