Göteborg az év elején egy világverseny idején

 

Az idei évben (2023.) a kézilabda világbajnokságot Svédország és Lengyelország közösen rendezték meg és elhatároztuk kis szurkoló csapatunkkal, hogy a helyszínen fogunk szurkolni a nemzeti együttesnek. Bár 19-re lapot húztunk, mert a lehetséges helyszínek közül Göteborgra esett a választásunk, amely a középdöntők egyik helyszíne volt, de mint olyan nem biztosított, hogy a válogatott eljut oda, de most már tudjuk, hogy sikerrel vettük ezt az akadályt. A mérkőzéseket kétnaponta rendezték meg a hat csapatos csoportban, tehát alkalmanként három mérkőzést lehetett megtekinteni a napi jeggyel.

A szervezést már időben megkezdtük, de a légitársaságok folyamatos kihívás elé állítottak, mert a járat indulásokat változtatták időről időre, végül mind az odaúton mind a visszaúton átszállással kellett közlekednünk, ami egyébként flottul működött. Talán az odaúton az átszállásra rendelkezésre álló 50 perc inkább kevésnek mondható, mert a müncheni reptéren belül vannak távolságok a terminálok között. Először fordult elő, hogy a hangosbemondóban bemondták a nevünket a reptéren, hogy jól lenne, ha a géphez sietnék. Ma már vicces, akkor inkább stresszes volt. A gép Budapestről reggel 8 körül indult és nem sokkal 12 után már le is szálltunk a svéd városban, ahol igazi téli időjárás fogadott: hideg, picit szeles és havaseső. A reptérről több módon is be tudunk jutni a városközpontba, lehet tömegközlekedéssel, vagy Flixbus-szal. A tömegközlekedés egy applikáción keresztül működik, melynek neve a „Vasttrafik”, a jegyvásárlás is ezen keresztül történik. A város zónákra van osztva, a reptér a B zónában van, míg a belváros nagy része az A zónában. Befelé Flixbus-szal mentünk, amely 135 SEK/fő-be került, majd vásároltunk egy 72órás jegyet, amely 235 SEK/fő-be került. Nekünk két ilyen jegyre volt szükségünk, de a rendszer van annyira kifinomult, hogy ha egyszerre is veszed meg akkor is egymás után fogja „elfogyasztani” a rendszer. A buszokra történő felszállás mindig elől történik, mert le kell olvastatni a jegyet vagy bérletet a vezetőnél, bár nem jöttünk rá mi a célja a jegyellenőrzésen kívül. A Flixbus-szal a Korsvagen megállóig mentünk, amely a Liseberg vidámparknál található. Ebédeltünk a Master Burger étteremben, majd felkerestünk egy Systembolaget-ot, amely a nemzeti italbolt Svédországban, mert a helyi szabályozás szerint 3,5%-os alkoholtartalom feletti italokat csak itt lehet megvásárolni, majd a szállás felé vettük az irányt, amely a belvárostól 35 percnyi utazásra volt a Ugglum városrészben volt, kertvárosi csendes környezetben. A buszmegálló 5-7 perc sétára volt, tényleg közel és ott található egy Wally’s nevű élelmiszer bolt, ahol bevásároltunk vacsorára és megterveztük a következő napot.

A kint tartózkodásunk ideje nem kedvezett a szabadtéri programoknak, tél révén, hideg tengeri szél járta át az amúgy is hideg időt, ezért esett a választásunk az Univerzeum-ra. Ez nem más, mint egy tudományos központ, amelyben ismeretekre tudunk szert tenni a különböző tematikákkal. Találunk itt 5 emelet magas esőerdőt, amelyben tudunk sétálni, miközben madarak repkednek a fejünk felett, vagy gyönyörködhetünk a tengeri akvárium állatvilágában. Az egymástól független kiállítások olyan témákat dolgoznak fel és mutatják be a nagyérdeműnek, mint az emberi szervezet, az űrutazás, kémiai labor vagy éppen a hüllőgyűjtemény. A témák interaktív módon kerülnek szemléltetésre, személyes kedvencem a város fejlődését bemutató makett volt, ahol az idő síkján lehetett a megtekinteni a fejlődést. A legszembetűnőbb volt, amikor is a jövőbeni vízszint emelkedés miatt, mely területek vannak veszélybe és kerülnek víz alá. Látogatásunkkor nem minden kiállítási rész működött, de időben 2-3 órával lehet kalkulálni. A bejáratnál található még egy büfé és egy souvenir shop is, ahol választhatunk egy emléket magunknak. Mindezek megtekintése 265 SEK/fő áru belépőjegy ellenében lehetséges és fontos, hogy a jegyet meg kell őrizni az ott tartózkodás teljes ideje alatt, mert kifelé is azzal tudunk jönni. Mivel ez volt ez első meccsnapunk és már közeledett a mérkőzés kezdete ebéd után néztünk és a választásunk a közelben található West Coast étteremre esett, amely a Gothia Tower-ben kapott helyett. 

Megkóstoltuk a svéd gasztronómiából az egyetlen ételt, amit ismertem, amely a húsgolyó volt, de ez nem olyan volt, mint amit az itthoni áruházban megszokott az ember, de nagyon finom volt kb. 200 SEK-ért cserébe. Az ebéd után elindultunk a közelben lévő Scandinavium-ba, ahol a mérkőzéseket játszották, amely egy óriási, 12 ezer férőhelyes sportcsarnok, amelyet szinte színültig megtöltötték a hazai szurkolók, az egész lelátó sárgába borult. Ritkaságszámba mentünk a piros pólónkkal, de olyan nagyon, hogy a himnusz éneklése alatt videóztak bennünket, mint valami fura látványosság. Óriási hangulatot teremtettek a meccs teljes ideje alatt, a szünetben pedig nagyon barátságos volt minden szurkoló, életkortól függetlenül, többekkel beszélgettünk is. Ami még nagyon kellemes meglepetés volt, hogy a kint élő magyarok közül sokan odajöttek és szóba elegyedtek velünk. A mérkőzés vereséggel zárult, de töretlen bizakodással indultunk a szállásra.

A következő nap nekünk is szabad volt és elhatároztuk, hogy kipróbálunk egy igazi téli sportot, mégpedig a curlinget. A kikötőnél található a Göteborg Curling Club pályája, ahová ellátogattunk és ismerkedni kezdtünk ezzel a sporttal. Azzal kezdődik, hogy megfelelő cipőt kell választani magunknak, annak függvényében, hogy bal vagy jobb lábasak vagyunk, majd egy rövid ismertetőt kaptunk a helyi trénertől és már kezdődhetett is a játék. Természetesen az elején voltak megmosolyogtató helyzetek, mert csúszkáltunk a jégen, de a végére belejöttünk és meg is állapítottuk, hogy ez nem egy könnyű sport, mert az, hogy a golyó a célterületen belül álljon meg, amely után pont szerezhető igen nagy kihívás, de volt, hogy sikerült. Függetlenül attól, hogy 395 SEK/fő-be került a 2 óra, nem szabad kihagyni, mert óriási élmény. Egy gyors ebédet követően az utunkat a Volvo Múzeum felé vettük, amely busszal könnyen megközelíthető, amely a kikötő szinte a legtávolabbi pontján található, a belépő 160 SEK/fő ellenében váltható. A kiállítás végig vezet a márka a kezdetétől napjainkig és nemcsak a gépjárművekre fókuszálva, hanem építőipari gépekre, kamionokra vagy éppen buszokra is. Láthatunk különleges járműveket, mint például Sir Roger Moore autóját, amellyel az Angyal című sorozatban furikázott, vagy éppen a legfurább koncepcióautókat. A kiállítás végén egy rövid dokumentumfilmet is vetítenek a legfontosabb állomásaikról, amelyet igazi autós ülésekben élvezhetünk. A kijáratnál egy ajándékboltot is találunk, ahol magunkkal vihetünk egy kis darabot a márkából.

Azt terveztük, hogy rápihenünk az esti sporteseményekre és egy kései ebédet követően megyünk ki a stadionba. Az ebéd helyszínéül a Markethall-t választottuk, ahol több étterem, illetve talponálló működik, melyekből egy halasat válaszottunk. A második játéknap izgalmakkal teli volt, mert a brazilok elleni összecsapáson mindenképpen győzni kellett. A csarnokban a maréknyi magyar szurkolóval a kispadok mögött összegyűlve kiszurkoltuk a győzelmet, pedig volt ellentábor az izlandi szurkolók személyében, akik az esti svédek ellen hangoltak. Miután az esélyeink tovább éltek a továbbjutás szempontjából, a győzelemmel a zsebünkben úgy döntöttünk, hogy megnézzük az esti svéd-izland mérkőzést is a hazaiaknak szurkolva. A mellettünk ülő svéd szurkolók örültek, amikor mi is a svédeknek kezdtünk el szurkolni, nagyon közvetlen volt mindenki. A mérkőzés nagy izgalmakat hozott, de végül hazai sikerrel végződött. A középdöntőben ez a két meccs miatt már megérte kiutazni és élőben látni ezeket a nagyszerű sportolókat.

Kipihenve a meccsélményeket a következő napokban a kedvező időjárást kihasználva Haga városrészbe látogattunk el, ahol a Skansen Kronen városvédő erődhöz másztunk fel, ahonnan egy másik perspektívából tekintettünk le a városra. Tovább haladva a város déli része felé, elérjük a Slottskogen parkot, amit aktívan használnak a város lakói hosszú sétákra, futásra vagy éppen tóparti kávézásra. Azért látogattunk el ide, mert rénszarvasok és egyéb hideget kedvelő állatokat lehet megtekinteni, egy állatkert működik itt, láttunk pingvint, fókát és kecskéket is. Innen a Nygata utca felé vettük az irányt, amely ezen városrész főutcája, tele ajándékboltokkal és hangulatos éttermekkel. Gasztronómiai kalandunkat a Cafe du Nord-ban folytattuk, amely tulajdonképpen egy étteremi szintű menza, de annyira elnyerte tetszésünket, hogy az utolsó meccsnapon is ide jöttünk. Arra azonban érdemes számítani, hogy az ország szinte teljesen készpénzmentes, szóval az ajándékboltokon kívül mi nem is tudtunk volna készpénzzel fizetni.

Remek kikapcsolódás volt a téli időzítés ellenére is, mert a tervezett programot sikerült teljesítenünk és a helyi gasztronómiából is kaptunk ízelítőt. A város nagyon tiszta és a tömegközlekedés nagyon jól szervezett.

Képek: