A 2018-2019-es síszezon már javában tart, bár a főszezon még csak most
kezdődik és a témával kapcsolatban rengeteg cikket, okfejtést lehet olvasni,
hogy hogyan készüljünk fel, milyen felszerelést válasszunk vagy éppen melyik
biztosítást kössük meg. Ez mind nagyon fontos és lényeges része a „telelésre”
történő felkészülésnek. Úgy gondoltam, hogy a trendből én sem maradok ki és
összefoglalom a saját ajánlásomat a témában, legyen az olvasó tapasztalt síelő
vagy éppen kezdő.
Az előkészületek
Többféle megközelítés is létezik, hogy hogyan kell felkészülni,
felszerelést választani vagy éppen viselkedni a sípályán, amelyek olykor
egymásnak ellent is mondanak. Tapasztalatom szerint egy lényeges tényező van,
amit mindig szem előtt kell tartani, ez nem más, mint a biztonság. A
bejegyzésben megfogalmazott tapasztalatokat ennek szellemében fogalmaztam meg.
Megfelelő edzettség megléte: Javaslom, hogy a sítábort megelőzően a
szervezetünket már fizikailag is kezdjük el felkészíteni a nem megszokott
mozgásra és terhelésre. Ne arra gondoljunk, hogy edzőtáborba kell vonulni
hetekre, de javaslom, hogy néhány héttel az utazás előtt mozogjunk, erősítsünk
és nyújtsunk. Erre sokan legyintenek, de gondoljunk csak bele, hogy
a sí során egész nap a szabadban, levegőn leszünk, és olyan mozdulatokat kell,
végezzünk, amely a hétköznapok tevékenységéhez képest idegen, nem megszokott,
főleg ha irodai munkát végzünk. Megelőzhetőek lehetnek sérülések, húzódások, és
biztosítható, hogy a sí igazi pozitív élményt nyújtson, főleg az első
alkalommal.
A megfelelő síterep kiválasztása: Amennyire egyszerűnek tűnő döntés,
annyira bonyolult is, hiszen ennek tényleg csak a szálláshellyel szembeni
elvárásunk és a pénztárcánk szabhat határt. A szálláshely keresése előtt néhány
alapkérdést el kell dönteni, például: milyen ellátást válasszunk (önellátás,
csak reggeli, félpanzió vagy teljes ellátás), melyik országot válasszuk úti
célként, vagy, hogy a szálláshely milyen „apres ski” szolgáltatásokat tud
nyújtani, amelyek számunkra prioritást jelenthetnek. Az utóbbi években már
hazánkban is több sípálya rendszer kialakítása vagy korszerűsítése megtörtént,
így elsőként érdemes meggondolni, hogy országon belül választunk úti célt. A
rizikó abban van, hogy mivel alacsonyan helyezkednek el a pályák a tengerszint
felett, annál kevésbé hóbiztos. A mostani szezonban a hó mennyiségére nem lehet
panaszunk, talán csak annyi, hogy ez már túl sok. A síelést először kipróbálni
vágyók számára azt javaslom, hogy még itthon vegyenek oktatótól órákat, mert
feltételezhetően kevesebbe kerül, mint a sípályán, így az értékes szabadságot
nem tanulással töltjük, hanem, sí élmények szerzésével valamely lejtő
meghódításával. Érdemes felkeresni a hazai síiskolák egyikét, bár többségük
főleg a főváros és környékére összpontosulnak, a földrajzi adottságok miatt, de
érdemes informálódni, hogy a kedves olvasó közelében található az egyik. Ha úgy
érezzük, hogy már kellő tudással rendelkezünk, hogy egyedül is felmerészkedjünk
a lejtőkre, akkor kezdjünk el helyszínt keresni. Budapesttől autóval az osztrák
síterepek 300 km-re, a szlovák 200 km-re, míg az erdélyi és szerb egyaránt 600
km körüli távolságra találhatóak. A kiválasztásnál azt szoktam mérlegelni, hogy
olyan helyre menjek, ahol már jártam vagy új, addig még ismeretlen területekre
látogassak el, illetve, hogy mennyit szeretnék utazni a célállomásig. A síterep
után a szálláshellyel kapcsolatban is meg kell fogalmazni a minimum
elvárásainkat. Véleményem szerint ezek: legyen saját parkolója, rendezett és
tisztántartott szobája, síléceknek és a sícipőknek külön tároló helységgel
(Skischuhraum) éjszakára, szauna és talán az étkezőbe egy gyereksarok
kialakítása. Ha ezen felül van további szolgáltatás, amit vendégként igénybe
lehet venni, akkor az pluszpont a pro-kontra érvek listáján. Az ellátás
kiválasztása szerintem egyszerű, félpanzió alá nem érdemes adni. Ha már az
ember elutazik, ne azzal töltse az időt, hogy reggel és este az étkezéseket
készíti elő, mint otthon a hétköznapi rutinban. Az ebédet pedig a sípályák
mellett található valamelyik hüttében is elfogyaszthatjuk, így egybeköthetjük
egy kis pihenéssel és regenerálódással, jó idő esetén napozással is, amely után
gyorsan vissza is térhetünk a pályára. A magasabb szintű ellátásnak csak a
pénztárcánk szabhat határt, de alapesetben feleslegesnek tartom. Egy síterep és
településének megítélését az is befolyásolja, hogy milyen programokat tud
nyújtani a sí napot követően. A felkapottabb helyeken találunk uszodát,
kocsikázhatunk az erdőben lovas szánon, kipróbálhatjuk a curlinget (jégteke),
részt veszünk egy koncerten vagy városi rendezvényen, vagy ha nem unjuk, akkor
egy kivilágított pályán esti sízhetünk. Az utóbbit mindenképpen ajánlatos
kipróbálni, mert maradandó élményt nyújt.
A felszerelés
A síeléshez szükséges néhány alapfelszerelés, amelyet mindenképpen be kell
szerezzünk. Ezek a teljesség igénye nélkül a bukósisak, sí szemüveg, sícipő,
síléc, síbot, síkesztyű és síruha. Első alkalommal próbálkozóknak azt tanácsolom,
hogy kölcsönözzenek felszerelést és ne vásároljanak mindjárt sajátot. Bérelni
van lehetőségünk itthon és külföldön is, utóbbi előnye, hogy nem kell itthonról
cipelnünk, hátránya, hogy drágább lehet a hazai kölcsönzőknél. Síléc: napjaink
léce a carving vagy piskóta léc, amely nevét az alakjáról kapta, mivel a kötés
előtt és után szélesebb. A léc alakja a technikát forradalmasította, segítve a
könnyebb kanyarodást, amelyre az elnevezése is utal. A kölcsönözni vágyók
számára széles választék áll rendelkezésre, amely akár nehézzé is teheti a
kiválasztást. A kölcsönzés előnye ha rendszeresen akarunk síelni, hogy többféle
lécet ki tudunk próbálni, nem mindig ugyanazt. A saját vásárlását akkor
javaslom, ha pontosan tisztában vagyunk saját tudásunkkal és csak egy típusú
lécet (pl.: könnyen kanyarodó, versenyléc, carving) használnánk. A kezdőknek a
könnyebben kanyarodó léceket ajánlom, a tapasztaltabbak a versenylécekkel is
megpróbálkozhatnak. Akár saját akár bérelt lécünk van használat előtt javasolt
karbantartani, amely élezést és waxolást jelent, biztosítva ezzel a megfelelő
csúszást és tapadást. A bérelt lécek esetében ezt automatikusan megteszik. Ilyenkor
a sícipőt is célszerű elvinni, hogy a kötést a cipőre igazítsák és a megfelelő
testsúlyt is beállítsák rajta. Ennek a lényege, hogyha egy bizonyos erőhatás
éri a kötést, akkor leold automatikusan, egyfajta biztonsági elem, hogy
elkerüljük a felesleges sérülést. A beállításra vonatkozóan eltérő elméletek
vannak. Az én tapasztalatom az, hogy a valós testsúlyunkhoz képest alacsonyabb
értékre kell állítani, hogy biztosan leoldjon, megelőzve a bajt, sérülést. A
javaslatom a súlybeállítás mértékére, hogy 15kg-mal legyen alacsonyabb a valós
testsúlyunknál. Az menetközben fog kiderülni, hogy ez sok vagy kevés, viszont
állítani egy csavarhúzóval könnyen megtehetjük mi magunk is. A felvonóknál
általában ki is van helyezve néhány szerszám erre a célra. A nap végén érdemes
a felvonó vagy a szállás sí tárolójában elhelyezni a felszerelést, hogy
reggelre száraz léccel vegyük nyakunkba újra a lejtőket.
A sícipő talán a legfontosabb felszerelés, hiszen egész
nap rajtunk van, fontos, hogy kényelmes legyen, ne nyomja el és ne fázzon benne
a lábfejünk, ezért kényelmes cipőt kell választani. A kiválasztás módja, hogy a
lábfejünknek legyen elegendő hely, kb. egy ujjnyival (lábujj és a cipő orra
között) kell nagyobb méretű cipő. Ne az utcai cipőből induljunk ki, mert az
csalóka lehet. Mindenképpen olyan cipőt válasszunk, amelyen többféle állítási
lehetőség van. A cipők többsége manapság már mind 4 csattal, tépőzárral és
opcionálisan merevség állítással rendelkeznek. Ne is adjuk alább, hiszen
fontos, hogy megfelelő tartása legyen a cipőnek, ne mozogjon benne a láb, de ne
is szorítsuk el úgy, hogy ne kapjon vért a lábunk benne. Vékony a határ, de ezt
érezni fogjuk. Plusz a mozgástól hőt termelünk és a cipő be fog melegedni,
tágulni fog, így biztosan szorítani kell majd az első csúszásokat követően, míg
be nem áll tökéletesen. A nap végén talán itt a legfontosabb, hogy ne az autóban
hagyjuk a cipőt, hanem meleg helyen tároljuk és szárítsuk ki, hogy másnap
reggel ne a jéghideg cipőt húzzuk a lábunkra. Véleményem szerint az első néhány
alkalomra még nem érdemes sícipőt vásárolni, mert kiderülhet, hogy nem a mi
sportunk és abba hagyjuk, viszont ha beleszeretünk, és évente, rendszeresen
eljárunk síelni, akkor mindenképpen ajánlatos, hogy az ember saját cipőt vegyen
magának, amely elsősorban higiéniai szempontból lényeges.
A síbot használata nem nagyon változott a sí technika
fejlődésével, bár alapesetben a carving-hoz nem feltétlen szükséges botot
használnunk. A használatot az befolyásolja elsősorban, hogy kit hogyan és
milyen technikára tanítanak meg. Én bothasználat párti vagyok, mert segít az
egyensúlyozásban, vízszintes talajon könnyebben haladunk vagy egyszerűen
támaszkodunk rá, miközben várjuk bajtársunkat a lejtő szélén. A bot
kiválasztásának fő szempontja a hossza. A könyöknek derékszöget kell bezárnia,
ha a hóba szúrt botot a kezemben tartom. De szárazon hogyan lehet ezt lemérni?
Úgy, hogy a botot megfordítom és a végén található hótányérra helyezem az
öklöm, mintha tényleg fordítva fognám meg a botot, és ha derék szöget zár be a
könyököm, akkor megfelelő lesz a pályán is. A markolatnál található egy szíj,
amely használata szintén megosztó. Én javaslom, hogy síelés közben bújtassuk
bele a csuklónkat, de a felvonókon mindenképpen bújjunk ki belőle, mert
balesetveszélyes tud lenni, de ez természetes lesz a sílift használat
elsajátításakor. Javaslom, hogy miközben a sífelvonóhoz állunk sorba bújtassuk
ki mindkét kezünket és egyik kezünkbe tegyük bele. Alapszabály, hogy ha
ülőszékes felvonón utazunk, és a szélén ülünk a külső kezünkben, ha középen akkor
magunk előtt tartva szálljunk be a felvonóba, hogy az utastársunkat ne zavarjuk.
Az utóbbi években, évtizedben elterjedt, sőt kötelező felszereléssé vált
a sisak használata a sípályákon. Bár sokan nem tudják, de a
sípálya egyfajta közútnak számít, mint egy országút vagy főút. Ez egyértelműen
a síző biztonságát szolgálja, egy esetleges eséskor a fejünket védi, nélküle
nem is engednek már fel a pályákra. Bár bérelni ezt is lehet, de itt is igaz,
hogyha komolyan gondoljuk ezt a sportot, akkor érdemes sajátot beszerezni. Általában
a sisak alá nem veszünk sapkát és a testmozgás miatt megizzadhatunk. Ha bérelt
sisakról van szó, kitudja, hogy hányan izzadtak már bele, bár biztosra veszem,
hogy valamilyen fertőtlenítésen átesnek a sisakok a kölcsönzőkben. Ha vásárlási
szándékunk van, mindenképpen személyesen próbáljuk fel, ne hagyatkozzunk másra.
A kiválasztásnál szempont lehet, hogy milyen szellőző rendszere van, csökkentve
az izzadás mértékét, illetve a sí szemüveg rögzítésére alkalmas e, utóbbi
alapfelszerelés. A síszemüveg használata a szemünket óvja a nagy
hidegtől, a menetszéltől, ezért a sisakkal együtt érdemes ezt használni és nem
pedig napszemüveget. Bár utóbbiban biztosan trendin néznénk ki. Mivel egész nap
a szabad levegőn van az ember, ezért a megfelelő öltözet megválasztása
elengedhetetlen. Tapasztalatom szerint érdemes kétrészes síruhát választani,
amely egy magas derekú zsebes overállból és egy sokzsebes kabátból áll. A
zsebek nagyon hasznosak tudnak lenni, hogy néhány szükséges kelléket
zavartalanul el tudjunk helyezni, ilyen pl.: zsebkendő, csoki, müzli szelet,
váltó sapka, pénztárca, síbérlet. Érdemes rétegesen öltözködni, mert a hegyen
az időjárás gyorsan tud változni. Az alá öltözetekből érdemes minimum két
garnitúrát is bepakolnunk, mert az egész napos testedzés folyamán
„eláztathatjuk” azokat.
A sípályákon találhatóak éttermek, amelyeket „hütte”-nek hívnak. Ezek a
helyek általában délben zsúfolásig megtelnek a megfáradt síelőkkel, akik az
ebédjük elfogyasztását és némi relaxációt követően újra a pályákat ostromolják.
A hütte-ben kapható alkoholos ital, de azt talán nem sokan tudják, hogyha
ittasan okozunk vagy ittasan szenvedünk balesetet, akkor az súlyosbító körülmény,
pont mint a közúti baleseteknél. Előfordulhat, hogy a teljes mentési költséget
ránk fogják hárítani.
A külföldi utazások során utasbiztosítást mindig kötöttem, amelyben néha
akár még olykor a poggyászkár is beletartozott, kiváltottam az Európai Egészségbiztosítási Kártyát, és úgy gondoltam mindent lefedtem. Mivel nem volt olyan eset,
amely miatt változtatnom kellett volna ezen a szokáson, a következő alkalommal
is ugyanazt a biztosítást kötöttem, bele nem gondolva, hogy mi lett volna, ha
ellopják a felszerelésemet, helikopterrel szállítottak volna korházba vagy
lavina áldozata lettem volna. Napjainkban több biztosító is kínál kifejezettem
a téli sportokra szabott utasbiztosítást, amelyek kiterjednek akár a fenti
szolgáltatásokra is. Sí biztosítást kínálnak a teljesség igénye nélkül a CLB,
az AEGON, az Allianz, a K&H Biztosító vagy a Mondial Assistance is.
Amire figyelnünk kell az a tartalom, és ha külföldre megyünk síelni, akkor
utasbiztosításunk tartalmazzon helikopteres és hegyi mentést,
felelősségbiztosítást (ha mi okoznánk egy másik síelőben/síelőnek kárt),
felszerelés biztosítás, lavinavédelem, esetleges jogi költségek fedezési
záradékot is. Az utasbiztosítás mértéke szolgáltatónként eltérő lehet, de egy
hétre számolhatunk 8.000-10.000 Ft-tal fejenként. A díj mértéke nagyban függ a
szolgáltatás tartalomtól és a választható opcióktól, ezért érdemes informálódni
indulás előtt.
A fentebb leírtakkal szerettem
volna megosztani tapasztalataimat és nézőpontomat a síeléssel kapcsolatban.
Engem úgy tanítottak erre a sportra, hogy a biztonság az első és a mai napig ez
a vezérelvem. Ugyanakkor tudom, hogy sokan más szemszögből közelítik meg a
sportágat, amely mutatja annak sokszínűséget. Kívánom, hogy minél többen
legyenek szerelmesei ennek a nagyszerű sportnak vagy hobbinak. Oktatóm egyik
kedvenc jelmondatával zárom soraimat: „az az élvezet, ha az él vezet”. Kellemes
sí élményeket kívánok!