Pár napos barangolás az Ostalbkreis, Ostallgäu és Garmisch-Partenkirchen járásokban

Aalen belvárosa

Baden-Württemberg egyike Németország 16 tartományának, amely az ország dél-nyugati részén található. Ostalbkreis járás a tartomány Bajorországgal határos részén, északon terül el, amelynek központja Aalen városa. Az itt eltöltött két nap alatt bepillanthattam a vidék mindennapjaiba, és megismerhettem egy nagyon kis szeletkéjét az itt található természeti és történelmi kincseknek. A járási székhely egy tip-top város érzését nyújtja. Rendezett a főutca, amelyet macskakő borít, renovált több száz éves épületek, amely mellett megjelennek a mai modern épületek, építészeti irányzatok. Azért a régi idők emlékét hűen őrzi a mai városháza épülete, amely oda nem illő, vasbeton épület. Ezen vidék arról is ismert, hogy a római birodalom egykori határa itt húzódott, amelynek számos jelét, maradványát meg lehet találni a városban és azon kívül egyaránt, amelyet a „Limes” feliratok és táblák jeleznek. A kifejezés talán a matematika tanulmányokból lehet ismert, ott ugyanis a határértéket jelenti.

Schönenbergkirche

Jelentős szerepet tölt be Ellwangen városa és a hozzá tartozó szórvány települések a maga 25 ezer fős lakosságával. A rendezettség itt is egyből szembetűnik. A város több templommal is büszkélkedhet. Az egyik, amely a várost körülölelő domb tetején, több mint 500 méteres magasságban található, Wallfahrtskirche vagy ismertebb néven a Schönenbergkirche. Az eredeti templomot egy villámcsapás érte és leégett, tehát amit most meg tudunk tekinteni az az újjáépített templom. Ide érdemes ellátogatni, mert csodálatos kilátás nyílik a városra, a várra és a környékre. 

St. Vitus bazilika

A város főterén is találunk templomot és egy furcsaságot. Egy evangélikus és egy katolikus (St. Vitus bazilika) templom van úgy felépítve, hogy az egyiket a másik bejárata elé építették, természetesen ennek is megvan a maga oka, amely a különböző vallások egymás mellett éléséből fakadt. A lényeg az volt, hogy így egy ajtón keresztül lehetett bemenni mindkét templomba, amely az akkori vallási felfogás szerint elképzelhetetlen volt, illetve így közvetlen összeköttetésben állt a két templom. Ez az ajtó nagyon hosszú ideig, több mint 800 évig zárva volt és csupán néhány éve nyitották ki megint. A vallásokra jellemző gazdag vagy éppen a puritán, egyszerű díszítés a templomok belsejében megmutatkozik, kellő kontrasztot biztosítva a turistáknak.

Neuschwanstein kastély

A vallási épületeket magam mögött hagyva Dél-Bajoroszág, Ostallgäu járás irányába indultam tovább, hogy II. Lajos király kastélyaiból szemezgessek és megnézzek néhányat. Az első választás Hochenschwangau és Neuschwanstein kastélyaira esett, amelyek egymással szembeni magaslaton helyezkednek el. A királyról köztudott volt építési kényszeressége és önfeledt rajongása Richard Wagner munkássága iránt. Korábban egy rom állt a mai festői látványt nyújtó Neuschwanstein kastély helyén, amely újjáépítését még II. Lajos édesapja, II. Miksa kezdett megterveztetni, de a kivitelezés már fiára maradt. A kastély névadása sem volt egyszerű. Kezdetben Új Hochenschwangaui kastélynak nevezték, de Wagner iránti rajongása miatt átnevezte a kastélyt. A Lohengrin Wagner-opera nyomán a lovagok jelképüknek a hattyút választották, ezért lett a hattyú-lovag kastélya, azaz „Új Hattyúkő” a neve. 

Albsee és Hochenschwangau kastélya

A kastélyt egy színházi díszlettervező tervezte, talán ez is oka, hogy meseszerű a megjelenése, amely többek között Walt Disney-t is megihlette a Hamupipőke kastély tervezésekor. A kastélyhoz érve parkolókat találunk, amelyért 6 EUR-t kell fizetni egy teljes napra, nincsen más opció, viszont cserébe a parkoló őrtől néhány magyar instrukciót és szót hallhatunk, úgymint „balra menj” és „szép napot”. Ezt követően a jegypénztár felé vesszük az irányt. Itt tudni kell, hogyha a kastélyt belülről is meg akarjuk nézni, akkor több órás sorban állásra kell készülnünk. ugyanakkor, ha csak közelebbről szeretnénk megnézni, akkor van időben rövidebb megoldás is.

Allgauer Stüberl

Nem kell mást tenni, mint hogy meg kell keresni az egyik buszmegállót vagy a ló vontatta hintó megállóját és néhány euróért oda-vissza elviszik a turistákat. Én így tettem és megérte még így is. Ha belül is meg akarjuk nézni, vagy előre vegyünk jegyet vagy készüljünk fel az 1 napos kalandra és várakozásra. A parkolótól a jegypénztárig éttermek, hotelek és szuvenír shopok váltják egymást. A busz 5-7 perc alatt visz fel a végállomásra, ahonnan tovább pár száz méteres sétát követően végre elénk tárul a kastély monumentális látványa. A parkolóból nem érezni azt, hogy ez egy nagy épület, csak akkor, amikor már felértünk mellé. Az udvarba még be lehet menni, ahová nem kell jegyet váltani és innen látható a Maria híd, amelyet II. Lajos király édesanyjáról neveztek el. Nem volt látogatható, amikor meglátogattam a kastélyt, de a fényképek tanulsága szerint csodálatos kilátás nyílik a kastélyra és a völgyre, csakúgy mint a kastély előtt lévő parkból is, a Hochenschwangau-i kastélyra, vagy az Alpsee-ra. Az étterem lehetőségek közül a választás a „Allgauer Stüberl” nevű étteremre esett. Remek és ízletes ételek, bajoros kiszolgálás és hideg italok.

Linderhof kastély a szökőkúttal

II. Lajos több kastélyt is épített. Mivel úti célom következő állomása a Zugspitze és környéke volt így kézenfekvő, hogy Linderhof kastélyát sem hagyom ki. Festői környezet fogadja a látogatót, hiszen egy csodálatos park közepére épült, tulajdonképpen két hegyoldal közé. Az egyik irányban egy teraszos elrendezésű kert, amely tetején egy Vénusz templom áll, a másik irányba 30, márványból készült vízlépcsőfok, amely tetején a Vénusz templom ellenpárja látható. A kastély építését a király Versailles-i látogatása ihlette, annak mintájára igyekezett kialakítani azt. Itt korábban már állt egy vadászház, amely a bajor királyi család tulajdonában volt és az került átalakításra. A király kedvenc helye volt ez, mert itt el tudott rejtőzni a világ elöl és utolsó napjait is itt töltötte, míg nem máig tisztázatlan körülmények között vízbe fúlva találták meg. Ez volt az egyik, hanem az egyetlen kastélya, amely építésének befejezését megélte. A kertben található egy szökőkút, amely 30 méteres magasságba képes fellőni a vízsugarat, amely egyedülálló a világon. A kastélyt Linderhof településen találjuk meg, Münchentől délre 100km-re. A megtekintése díj ellenében lehetséges, 8,5 EUR/fő, de ezért az árért kombinált jegyet kapunk, amely a többi épület megtekintésére is feljogosít. A rossz idő ellenére a parki sétát választottam, és rövid időn belül megértettem, hogy miért szerette oly nagyon ezt a helyet a bajor király. Nyugalmat áraszt és a csendet is csak a többi turista beszélgetései töri meg.

Eibsee

A történelmi turista célpontok mellett a természet adta adottságok is vonzóak erre felé. Itt található Németország legmagasabb pontja, a Zugspitze, amely 2.962 m magas. A csúcstámadásra két lehetőség van. Az egyik a keskeny nyomtávú vasút, amely Garmisch-Partenkirchen-ből indul, a másik kabinos felvonóval, az Eibsee Seilbahn-nal, amely a vele megegyező nevet viselő tó partjáról indul. A látogatásom szezonon kívüli időszakra esett, ezért elég kihalt volt a környék, néhány turistával lehetett találkozni csupán. Az idő sem kedvezett, ködös és borult volt az ég, pedig adtam esélyt, hogy kitisztuljon és a felvonóval „megmásszam” a csúcsot. Ez nem sikerült, talán legközelebb! A járás központja Garmisch-Partenkirchen, amely két település kényszerű összeolvadásával jött létre, amely hátterében az 1935-ös olimpiai játékok megrendezése állt. A település idővel híres és közkedvelt síparadicsommá vált, így nem meglepő, hogy az alpesi sí számos, jelentős aktív szereplője ebből a térségből, településről származik. Patinás terekkel tarkított sétáló utca, amely még egy nagyszabású autó kiállításnak is otthonául tud szolgálni egy esős vasárnap délelőttön is. Nagyon sok márka képviseltette magát, még Ladát is láttam, bár túlnyomó részt a német autóipar és leányvállalatainak büszkeségeit lehetett szemügyre venni, vagy akár ott helyben megvásárolni.

Linderhof kastély kertje

Az élmények gazdagsága az előbbiekben leírtakon felül a gasztronómiában is megmutatkozik. Utam Murnau am Staffelsee településen keresztül vezetett, ahol is felkerestem kedves barátom ajánlására a Murnauer Kaffeerösterei kávézóját. A főúton tábla jelzi az irányt, attól 50 méterre található a kávézó, amely körül kellemes kávé illat kering és ez csak még intezívebbé válik belépve az üzletbe. A nagy ablakoknak köszönhetően világos belső tér jellemzi, a fából készült bútorok pedig a tradicionális jellegét biztosítják a helynek. Az ember azt gondolná, hogy kávét fogyasztani egy egyszerű dolog, pedig nem az. Felmerül a kérdés, hogy milyen fajta kávéból, vagy kávé keverékből elégítsük ki szervezetünk koffein igényét. A kínálatban több országból származó kávét találunk és választhatunk úgy mint, brazil, kenyai, ugandai, etiópiai, indiai, perui vagy éppen a guatemalai. Ha elveszettnek érezzük magunkat semmi gond, mert a baristák készségesen segítenek a választásban. Sőt az sem gond, ha a német nyelv nem az erősségünk, mert a baristák beszélnek magyarul, így könnyebben kiválaszthatjuk kávénkat akár a megszokott ízre, akár egy különlegességre vágyunk. A kávézás alkalmával van lehetőség a baristákkal szóba elegyedni, beszélgetni a kávé világáról, szakmai kérdéseiről is, így azt is megtudhatjuk és megérthetjük ki a Q-grader, mi a jelentősége a Cup of Excellence (COE) minősítő rendszernek vagy a "jó" kávé készítés folyamatát, módját. Laikusként rengeteg új információval gazdagodtam a kávé megítélését és fogyasztását illetően, amit ezúton is köszönök Nektek! Az üzletben van lehetőség kávét vásárolni is arra az esetre, ha otthon is szeretnénk kipróbálni újabb ízeket is. Akkor sincsen gond, ha otthonról szeretnénk rendelni, mert online shop is működik. Nemcsak kávét, hanem egyéb eszközöket, kiegészítőket is tudunk vásárolni ha szeretnénk. Ha szeretnénk elmélyülni a kávézás világában, akkor erre is van itt lehetőség, hiszen rendszeresen szerveznek különböző témában és szinteken kávészakmai oktatásokat, kurzusokat.
  
A bajor konyha ismert számos fogásáról úgy, mint a csülök, a weiswurst (fehérkolbász), a leberkäse, hogy csak néhányat említsek, amely elfogyasztása elképzelhetetlen egy (vagy több) igazi bajor sör nélkül. Itt is a már megszokott német rendezettséget és patinát tapasztaltam. A főutcája egy kis ékszerdoboz, amely hátterében ott az Alpok hegygerince és Garmisch sípályái. Napnyugtakor még csodálatosabb látványt és élményt nyújt. Kedves barátaim ajánlására a gasztronómia tesztelését a Griesbräu nevű étteremben próbáltam ki. A város szívében, a főutcán található, amely hotel, étterem és sörfőzde egyben. Érdemes előre asztalt foglalni, mert hamar elfogynak a szabad asztalok. Az ételt menü jelleggel kell egy pultnál kiválasztani, az italt a pincérek hozzák ki. Az itallapon felfedeztem egy számomra különleges italt, sörlikőr volt a neve. A sört melegen a tetején tejszínhabbal röviditalként szervírozzák. Bánjunk vele óvatosan, mert meglepetést tud okozni a hatása, ugyanakkor az íze nagyon kellemes és egyedi. 
Ha ezen a vidéken járunk ne szalasszuk el a kincseket, amely a gasztronómia, a történelem, vagy éppen a földrajzi fekvés nyújt számunkra!  

További képek:

Aalen-i kórház (járóbeteg)

Aalen-i városháza

Ellwangen városa

a 800 éve zárt ajtó kinyitva

a két templom

Neuschwanstein

  

Hochenschwangau

Vadászlak

Nagybörzsöny - a Duna-Ipoly Nemzeti Park kapuja

A fővárostól északra mindössze másfél óra autózásra található Nagybörzsöny települése. A főváros irányából a határon belül maradva az M2-es autóútról a 12-es számú főútra kell rákanyarodni, amely a Duna folyó kanyarulatát követve halad, majd Szob településnél északnak fordulva a szlovák határ mentén halad, érintve Nagybörzsönyt. Nappali utazás esetén csodálatos látványt nyújthat számunkra a folyó maga, a visegrádi vár vagy éppen a kompkikötők egész sora. Egy másik megközelítési lehetőség, ha Esztergomnál átmegyünk Szlovákiába, majd 15 km-et autózva észak felé Ipolyszalka/Letkés határátkelőnél átkelünk a közúti hídon, visszatérve magyar területre. Időben mindkét útirány azonos hosszúságú, de távolságban közel 20km különbség van a szlovák kitérő javára. Természetesen van egy olyan lehetőség is, hogy nem kerülünk körbe, hanem a folyón komppal kelünk át, azonban itt figyelembe kell vegyük az indulási időpontokat és az érkezést jól kell időzíteni.

Szálláshely választásunk a Malomkert Panzió és Étteremre esett. A település főtere és számos látnivaló közelében helyezkedik el. Az utcafronton található az étterem, amely a reggeli helyszínéül is szolgál. Az épület együttes része egy rendezvény terem, ahol esküvő lebonyolítása is lehetséges. Ott tartózkodásunk alkalmával éppen volt is egy, de semmilyen zavaró hatását (nem hallattszódott a zen) nem érzékeltem. A szobák a legbelső épületben találhatóak, előtte a kialakított parkoló helyek mozgáskorlátozottak számára is, és egy saját játszótér, hintákkal, csúszdával és fából készült mászókákkal. 

Az apartman házban van lift, nagy közösségi terek és az egyik lépcsőfordulóban egy kondi szoba is helyett kapott. Az apartmanban két szoba, egy tusolós fürdő és egy konyharész került kialakításra. Az ablakok az egyik oldalon a belső udvarra, a másik oldalon a csörgedező patakra néznek. A közösségi tér jól ki van alakítva, gyakorlatilag nappaliként funkcionál. Mivel a szobák nincsenek messze, ezért a gyerekesek bébiőr nélkül is könnyen figyelni tudnak a gyermek keltette neszekre.

A Nagybörzsönyi Erdei Vasút a szállástól 2km-re található, amelyet tábla is jelez. Az állomáson térítés ellenében ki lehet próbálni a hajtányt is. Két fő hajtja, további két fő tud beülni mögéjük és egy körpályán lehet „játszani”. Fejenként 300,- Ft, amelyért cserébe 5 kört tehetünk meg. Egy vasúti kocsit felújítottak és múzeumot rendeztek be, ahol képeket tekinthetünk meg és olvashatunk a vasút történetéről, továbbá emléktárgyat itt vásárolhatunk. A menetjegyet csak a helyszínen, konkrétan a vonaton lehet megvásárolni – Kisírtásig 450,- Ft/fő - így ha nagyobb csapattal kívánunk utazni érdemes időben az indulás előtt kiérni és elfoglalni a szabad helyeket, amelyből van nyitott, szabadon lévő és zárt is. A vasút Nagybörzsöny állomásról indul és Kisírtás érintésével Nagyírtás végállomásig közlekedik. Ha a teljes vonalon végig kívánunk vonatozni kb. másfél óra időtartammal kell számolnunk. A terv az volt, hogy Kisírtás megállóig vonattal, onnan pedig gyalogosan vissza a közel 5km-es úton, amely 2órás sétát jelent az erdőben. Alternatív lehetőség, hogy megvárjuk a visszafelé közlekedő vonatot és azzal lemegyünk, amely egy órás várakozást jelent. Addig pihenni vagy napozni lehet ott. A gyalogos túra előtt érdemes a szembejövő túrázóktól információt kérni – ha összefutunk velük – hogy milyen az út, mert esős napokat követően látogattam ide. Az utat, amin le lehet menni az erdészeti gépek is használják, szétrombolva a sík, kemény földutat, amely ha még megázik, elég rendes sártengerré válik. Ezt tapasztalatból említem meg. Ilyen körülmények között sétáltam le. Ha kis gyermekkel megyünk gondoljuk meg, hogy nekivágunk-e, mert babakocsit nem tudunk tolni, illetve végig kézben kellene tartani, amely egy két órás dombos séta alkalmával fárasztó lehet.

A Panzióval szemben lévő portán, a patak partján található a régi Antal-féle vízimalom, amely nagy jelentőséggel bír a település történelmében, hiszen az aratást követően a családok számára szükséges lisztet itt állították elő, akár napi 16 mázsa búzát is meg tudott őrölni. A megtekintése térítés ellenében – 400,- Ft/fő – lehetséges, de megéri, és nagyon ajánlom, mert nemcsak a település történelméből kapunk ízelítőt, hanem a malomipar működéséről és technikai fejlődéséről is. Az idegenvezető az érdeklődés fenntartása mellett tudott beszélni és mesélni a malom településen betöltött szerepéről, és a malomiparról általánosságban úgy, hogy a témában kevésbé járatosak is megértették. Az előadás és a tárlatvezetés nagyon érdekfeszítő volt, ezúton is köszönöm!

A főtéren minden szombat délelőtt piac van, ahol a helyi termelők saját termékeiket árulják. Van itt húsáru, lekvár, sajtkészítmény, fonott kosár, dísztárgyak, mézeskalács és akár még szárított és aszalt gyümölcsökkel is találkozhatunk. Ha lemaradunk a piacról, ne csüggedjünk, mert a termelők szinte egész nap nyitva vannak és telefonon is lehet hívni őket. A Panzióval szemben a sajt és húskészítményes található, míg a közvetlen szomszédságban a Lek-Vár-Lak található, amely a hagyományos és tradicionális gyümölcsök mellett merészebb ízeket is kínál. Érdemes kóstolót hazavinni.

Egy hosszú hétvégébe nem minden fér bele, bár ez köszönhető annak is, hogy sok programot és látnivalót kínál Nagybörzsöny, legyen szó túrázásról az erdőben vagy pihenésről egy nyugodt környezetben!