Pas de Calais

Tavaly októberben (2012) néhány napot Franciaország északi régiójában, Pas de Calais-ban töltöttem, ahol egyik napot a környék felfedezésére szántam. Az időpontválasztás nem volt szerencsés – legalábbis kezdetben ezt hittem – mert mikor nekiindultam borult, esős és hideg idő volt, amely a tengertől 70 kilométerre a kontinens belsejében nem biztos, hogy meglepő. A szállásunk Arques városában volt, ahonnan egy kis körutat terveztem a tengerpart mentén Boulogne sur Mer-től Calais-ig a Cap Gris Nez kilátópont érintésével, majd vissza Arques-ba.

Reggel elindultunk az első megállónk felé Boulogne sur Mer városába. Első pozitív csalódása, hogy országút van kiépítve végig a két város között, pedig a térképen csak egyes részeken mutatott gyorsforgalmi utat. Így gyorsabban odaértünk, mint, ahogyan terveztük. Célállomásunk a kikötő környéke volt, konkrétan a Nausicaá Aquarium, amely eléréséhez a teljes városon keresztül kellett menni. A város kellemes benyomást keltett, tipikus tengeri, sós illat olykor halszaggal párosulva. Az aquariumnál lehetőség van ingyenesen a felszínen parkolni, de térítés ellenében mélygarázsba is tehetjük autónkat. Az idő kezdett javulni, így a felszíni parkolás mellett döntöttünk, ahonnan a kikötő bejárata, a strand, a Nausicaá,  és az éppen apadó tenger látszódott. Mivel kevésbé esett már ezért egy kis séta mellett döntöttünk. A kikötő bejáratával párhuzamosan volt egy nagyon hosszú móló, amelynek végén egy világítótorony volt, ahová kisétáltunk. Onnan visszanézve szép városképet lehetett látni, amelynek közepén a Nausicaá állt. 
A városban van még egy legendás sajt üzlet is, de az gyalogszerrel messze lett volna, autóval meg nem akartunk a városban tekeregni, így ez elmaradt. A tegerparti sétsa és a Nausicaá Aquarium megtekintését követően továbbautóztunk a kilátópont felé végig a part mentén. A part dimbes-dombos vidék, ahol még a világháborús német bunkerek maradványai láthatóak, háttérben a végeláthatatlan óceánnal. A Cap Gris Nez kilátó félúton található Calais és Boulogne sur Mer között. Az idő egyre javult, így mikor megérkeztünk a kilátó parkolójába már sütött a nap. A helyiek mondták, hogy reggel rossz idő van, de délutánra kisüt és este megint romlik. Ezt nem akartuk elhinni, de itt ez az időjárás. 
A kilátónál az egyik bunker falán egy térkép látható, amin 3 kiránduló útvonal van bejelölve. Az egyik kilátóhelynél a brit partok tárultak a szemeink elé. A felhős égbolton a napfény megvilágította Dover fehér szikláit. A La Manche csatornát átszelő hajók  nagyon jól kivehetőek voltak a vízen és messzire el lehetett látni. Itt rövid sétát tettünk, mert a szél nagyon fújt és igyekeztünk Calais-ba. 
Terveink szerint a Csalagút bejáratát, a kikötőt és a belvárost akartuk megtekinteni. A Csalagút bejáratát autósan nem lehetett megközelíteni, bár felette bizonyosan elhaladtunk, a pályaudvart pedig megtaláltuk, így ez a tervünk nem jött össze. Itt éhesek voltunk már nagyon, és az autópályáról lejőve egy helyi autentikus gyorsétterembe ebédeltünk, egy McDonald’s-ban. Az elmondható, hogy az árak mint az itthoniak, csak van olyan szendvics, amelyet itthon nem kapni, pl. McBaggette.
Ez is egy bevásárló központ volt, ahol több multi is képviseltette magát. Itt találtunk 2 borkereskedést, amelyet jobban szemügyre vettünk. Ezután egy belvárosi plázában tettük le az autónkat és tettünk sétát a péntek délutáni forgatagban. Patinás városkáról van szó, de ha nem tudom, hogy hol vagyok, akkor a világ bármely részén lehettem volna. A városháza és az előtte lévő tér nagyon rendezett volt, ahol a méltán híres szobrászművész Roden szobra áll, a Calais-i polgárok. Az eső újra elért minket és autóba kényszerültünk, így a kikötőt csak autóból tekintettük meg, majd hosszas körözés után elindultunk vissza a szállásra.
A közel 200 km-es túra végére elfáradtunk, így nem bántuk meg, hogy hazafelé vettük az irányt. A régió számos látványosságot rejt magában, amely még általunk felfedezésre vár.

.....és néhány további pilanatkép a helyszínekről:

 

     

  

München, Allianz Arena

Az FC Bayern München és az 1860 München otthona

  

A város nemcsak a kiváló söreiről ismert, hanem kiváló labdarugó csapatairól is, mint az FC Bayern München vagy az 1860 München. Nagyon hosszú ideig mindkét csapat otthona az Olympiapark-ban lévő stadion volt, ám néhány évvel ezelőtt egy új stadion építésébe kezdtek München északi részén, az U2-es vonalon található Fröttmaning állomásnál. A metró itt már a föld felszíne fellett megy, így igen tisztes távolságból már látható a stadion. A vonalon az Arena  jól ki van táblázva, mert egy focilabda jelzi, hogy merre menjünk. Az állomástól már elénk tárul az épület, de egy jó 25 perces sétára készüljünk fel, míg a kapukhoz érünk. Az Arena közvetlen közelében parkolóházak vannak jelen nagy számban, amely nem csoda, mert olykor több ezer autót kell fogadniuk és parkoltatniuk, amely 10 euróba kerül autónként egy-egy meccs alkalmával. 

Miután a beengedő kapuhoz értünk, ne álljunk meg, mert a kassza, a stadion túra indulási pontja és a szuvenír boltok a másik oldalon vannak, tehát gondoskodnak arról, hogy körbejárjuk az Arenát. Mikor nagy nehezen megtaláltuk a kasszát fel kell menni egy hosszú lépcsőn és a kasszákhoz jutunk. Itt kétféle jegy közül választhatunk, az egyik csak a stadiontúra, amely 10€-ba kerül, a másik egykombinált jegy amely magába foglalja a stadiontúrát és a trófea gyűjtemény megtekintését, ez viszont 19€-be került. A jegy egyébként fél euro engedményt biztosít a helyi étteremben, illetve ingyen belépőt az ingolstadt-i Audi múzeumba, merthogy az autógyártó szponzorálja a csapatot. Én csak a stadiontúrára fizettem be, így a beszámolómban ez lesz olvasható.

A jegymegvétel után a stadionban található egyik Paulaner étteremnél volt a gyülekező. Egyszerre 4 csoportot tudnak körbevezetni, és azt, hogy kinek hová kell állnia, melyik csoportba különböző színű és monitorok jelzik. Majd jön az idegenvezető és 11:30-kor el is indult a közel 1 órás túra németül. Lehetőség van angolul is körbemenni, de azokra csak meghatározott időpontokban, mi nem olyan időpontban érkeztünk. Ez egy BL meccs utáni csütörtök volt, így láthattuk, hogy hogyan rázzák gatyába a stadiont a hétvégi meccsre. 

Az idegenvezetés a stadion középső részén indult, kiültünk a lelátóra és elkezdte mesélni a rengeteg adatot az idegenvezető az épületről . Ekkor már zajlott a fű rekonstrukció, amely alatt azt kell érteni, hogy a harmadát kidobták, mert nem volt olyan minőségű mint amilyennek lennie kell, a „B középnek” állóhelyeket csináltak, a sorokból söpörték össze a szemetet, amelyet később láttam, hogy egy megpakolt kisteherautóval szállítottak el, több körben. A lelátó alatt találhatóak a kiszolgáló egységek, mint a toalett vagy az éttermek, amelyből megint nem kevés van, egymást érik. Ezután sétálva mentünk keresztül kasul a stadionon, a riporteri állásokon keresztül a VIP páholyokon át az öltözőkig. Ez a rész számomra picit csalódás volt, mondjuk összehasonlítva más stadionokkal, amiket láttam – Real Madrid, vagy a Stadt deFrance. 

Kis terem, ahol a fal mellett vannak az öltözőhelyek, azok olyanok, mint máshol, de a lazítómedencék, vagy a tusolók, a masszázs az mind távol van, legalább egy ajtón és lépcsőn át kell menni. Az öltöző ajtóval szembe ki van téve, néhány hasznos információ az aznapi meccsről. Például, hogy hogyan kell köszönteni az ellenfelet, gyakorlatilag a kézfogás menete. 

Ezután megnéztük a sajtótájékoztató helyszínét. Itt fontos megemlíteni, hogy alapvetően az Allianz Arena színe a fehér (semleges szín) és a terem háttérképe a stadion belülről Allianz Arena felirattal. Viszont ha valamelyik csapat játszik, akkor azokat a feliratokat le kell takarni, mert nem jelenhet meg, mert az reklámnak minősül. Ilyenkor egyesével ragasztják le kék ragasztószalaggal. Igen jól gondoljuk, szinte minden héten legalább egyszer ezt meg kell tenni. Majd elérkeztünk arra a helyre, ahol a csapatok először látják meg egymást és felsorakoznak, hogy a pályára kimenjenek. Itt is rengeteg lépcsőt kell megmászni, hogy ki tudjon jutni a játékos. A két csapat két, egymással ellentétes helyről érkezik, a bírák öltözője itt található csakúgy, mint az UEFA megbízotté és a doppingellenőröké is. Sajnos ekkor nem volt nyitva a kijárati ajtó, így nem láttuk a játékteret ebből a szempontból. 

Ezután a hátsó ajtók felé mentünk, ahol a játékosok buszai parkolnak és jönnek be a stadionba, majd néhány emelet megmászása után visszaérkeztünk a kiinduló pontba, a Paulaner étteremhez. Itt ebédeltünk egy „weisswurstot” ketchuppal és curry-vel (tapasztalat az volt, hogy mindent curry-vel esznek) 5€-ért, és egy 4 dl sört 4€-ért. Itt található még egy Allianz Arena shop. Ez azért lényeges, mert ez nem a focicsapatok boltja, hanem az Arena-é. Például 89€-ért már egy LED-es makett stadiont meg is tudunk vásárolni, amely 3 szín – fehér, kék, piros – egyikével világít.

Az Arena alapvetően fehér színnel világít sötétben, míg a felírat az „Allianz Arena” kék színnel. Ha a Bayern München játszik, akkor pirosban pompázik, fehér színű felirattal, ha az 1860 München, akkor kék színben tündököl szintén fehér betűszínnel. Abban az esetben ha a stadionban nincsen meccs, mondjuk egy csütörtök este, akkor a három szín váltja egymást 30 percenként.

Amíg az idegenvezetésre vártunk egy óriás TV-n mutatnak egy kisfilmet, amely az építkezésről szól. Az egyébként betonépítményt kívülről borító levegővel telt ballonok az idegenvezetés során is előjöttek. Mindegyik buboréknak egyedi a mérete és be vannak számozva. Éppen ezért ha valamelyik meghibásodik, akkor a megfelelő szám alapján lehet újat rendelni.

Az Arena mellett található egy „Stellplatz”, amely tulajdonképpen lakóautó parkoló. Ez egy éjszakára 15€-ba kerül, amelyhez hozzájön a víz – 1 m3 2€, de ingyen árammal. Megvan a hangulata, hogy este kinyitva a kocsiajtót az Arena tárul elénk éppúgy, mint a reggeli hidegben.

Az idegenvezető elmondta, hogy az Arena egyébként a Bayern München tulajdonában van, persze meg a finanszírozó bankéban is. A stadionban rengeteg helyen található Bayern Souvenir Shop, de ezek a látogatásunk ideje alatt zárva voltak. A városban viszont egy szűk kis utcában szinte egymással szemben található a két müncheni focicsapat szuvenír boltja az Orlando utcában.