A négy „Grand Slam” helyszín egyike
 |
| Forrás: link |
Már hosszú évtizedek óta minden évben május utolsó és június első hetében rendezik meg az év második Grand Slam tornáját, a French Open-t, vagy ismertebb nevén a Roland Garros-t. Bár én még a versenyt élőben sosem láttam, de egyik alkalommal ellátogattam ebbe a teniszcentrumba. A jelenlegi helyszínre 1928-ban költözött, amely Párizs délnyugati részén a Porte de Auteuil-nél található. A teniszcentrum a központtól igen távol esik, a belső körgyűrűn is kívül található, ahová ettől függetlenül több metróvonal és busz is közlekedik. Én a 10-es számú metróval mentem, amelyről a Porte d’Auteuil megállónál szálltam ki. Onnan még számítani kell egy kis sétára, ami körülbelül 400m-t jelent. A látogatást egy hétköznapra terveztem olyan időszakban, amikor a komplexumban nem rendeznek versenyt és belépő nélkül látogatható. Az elgondolásom gyorsan beigazolódott, mert szinte egyedül bolyongtunk a teniszpályák és a kiegészítő létesítmények között. Néhány pályán volt edzés, illetve játék. Egy rendezett parkot kell elképzelni, ahol van 3 tenisz stadion és még 17 kisebb teniszpálya. A kezdetekben persze nem volt ennyi „centerpálya”, ezek a fokozatosan a megnövekedett látogatószám és a verseny növekvő ázsiója tette indokolttá. Jelenleg a fő stadion a Philippe Chatrier pálya, amely a francia teniszvilág egyik legelismertebb versenyzőjéről kapta a nevét, amelyet 2001-óta visel a stadion. A rangosabb mérkőzések és persze a döntő összecsapás színhelyéül is ez a pálya szolgál, amelynek befogadóképessége több mint 15.000 fő. A főbejáratnál található ez az épület, amely előtt egy kis tér található, ahol néhány szobor található, miközben teniszezik. Maga a versenysorozat névadója, Roland Garros egy-egy mozdulata elevenedik meg előttünk. Itt le tudunk ülni, meg tudunk pihenni, ha elfáradtunk a sétában és jó alkalom az ökörködésre, vicces képek készítésére.
A korábbi első számú stadion ma a francia tenisziskola
egyik kimagasló női alakjának nevét viseli, ez a Suzanne Lenglen pálya. Ebbe a
stadionba be lehetett menni, illetve nem voltak zárva a kapuk és úgy gondoltuk,
hogy akkor ez nem tiltott dolog. A bejárat nem a lelátóra vezetett, hanem
egyből a pályára nyílt. Bár belül voltak karbantartó munkások, ezért nem
akartuk nagyon felhívni magunkra a figyelmet, így nem rohangáltunk a pályán.
Így „csak” a pálya széléről, a teniszháló mellől néztünk körbe és fel az üres
lelátóra, közben arra gondolva, hogy néhány nappal vagy héttel látogatásunkat
megelőzően ott játszottak a teniszvilág sztárjai. |
| Forrás: link |
A két stadion mellett 18 kisebb pálya található, amely a
selejtezőknek és a sok párhuzamos meccsnek ad otthont. Ezek nem igazán
különböznek a Magyarországon található teniszpályáktól, talán annyiban, hogy
néhány ülőhellyel körbe vannak véve. Ahogy a térképen is látható, ezek szorosan
egymás mellett helyezkednek el. Ez zavaró lehet a játékosoknak, mert a a
szomszédos pályáról áthallattszódik a szurkolók buzdítása vagy éppen
nemtetszése. A 18 pályából egyet ki kell emelni, amely köré egy 3.800 fő
befogadóképességű lelátót, stadiont építettek, amelyre az összes eddigi győztes
nevét és győzelmének dátumát elhelyezték a kezdetektől napjainkig. A hely egyre
fogyott, már csak néhány győztes fért ki, mikor ott voltunk, nem tudom, hogy
milyen megoldást találtak ki erre….
A parkban sétálva korlátozottan ugyan, de volt nyitva souvenir shop és sportszergyártók boltjai, ahol tenisszel kapcsolatos felszereléseket, és azt szimbolizáló tárgyakat lehetett vásárolni, viszont étkezde vagy büfé ez időben nem állt rendelkezésre. Abban biztos vagyok, hogy egy üres, de minden részletében megtekinthető stadion nem vetekedhet egy sportcsillagokkal zsúfolt, több ezer nézőt vendégül látó French Open-nel.
Game, Set, Match.......