Síelés - Zell am See/Kaprun

a Zell am See - Kaprun sírégió

A síszezon már javában elkezdődött, a besíelő táboroknak már vége és amilyen gyors ütemben telik az idő lassan lehet készülni a főszezonra. Ezen okból kifolyólag úgy gondoltam, hogy bemutatok egy síterepet, ezzel is kedvet csinálva a téli sportokért kevésbé rajongóknak is.

A síterep Salzburg tartományban, Salzburg városától délre 1,5 órára, Budapesttől pedig mintegy 670 km-re található. A városnak nagyon jó természeti adottsága van, hiszen, ahogyan az a nevében is benne van, egy festői szépségű tó partjára épült, amely felett közvetlenül a 2.000m magas Schmittenhöhe hegység emelkedik a magasba. A városból két helyről, de a hegység több pontjára indul felvonó. A hegy másik lábánál található Schüttdorf település, amely a hegygerincen és a sípályákon keresztül megközelíthető. Én először a 90-es évek elején voltam ezen a helyen, akkor Schüttdorfban laktunk apartmanokban. Egy kis ékszerdoboz volt, nagy terek, rengeteg szálloda és csodás környezet. Az évek során a helység kinőtte magát és szemmel látható fejlődésnek indult. Mára már a kis faluban 3 szintes pláza van, kisgépek fogadására alkalmas leszállópálya, rengeteg új szálláshely épült és a legtöbb multi megvetette lábát ezen a terepen, ugyanakkor Zell am See meg tudta őrizni nyüzsgő voltát. A változás hátterében egyértelműen a megnövekedett turista szám áll, amely egyfelöl jó, mert igazolja a hely adottságait és folyamatosan nyüzsgés van, de van árnyoldala is, mert a nyüzsgés a sípályán visszaköszön, olykor nagy tömeg van, például ebédidőben a Hüttékben.

Kezdetben Schüttdorf faluban volt a szállásunk, de néhány éve találtunk egy apartmanházat Zell am See-ben, a Haus Wilhelminát, amely egy apartmanház a Schmitten strasse 14 alatt. A ház két szintes és rendelkezik apartmanokkal és sima kétágyas, de pótágyazható szobákkal. A parkolás megoldott és ingyenes, az udvarba be lehet állni. Egy kétágyas szoba, reggelivel így fejenként és naponta 36€ elő- és utószezonban, valamint 39,5 € a főszezonban. A reggeli bőséges, a többi étkezést az embernek magának kell megoldania. Az apartmanhoz saját konyha tartozik, tehát az ételmelegítést ott meg lehet oldani. Mi kisebb csapattal szoktunk utazni, 10-15 fő és mindenki hoz valami hideg kaját, bedobja a közösbe. Természetesen a mennyiség több hétig is kitartana, mert mindannyian félünk, hogy kevés lesz, de aztán a végére csak nem hozunk vissza semmit. A főutcán több éttermet is találunk, amelyeket érdemes kipróbálni, mert találunk finom osztrák ételeket. A szállás melett közvetlenül van egy étterem, amelyet egyik alkalommal kipróbáltunk. Ekkor az ún. "Hutessen" ételkülönlegességet kóstoltuk meg. Ez lényegében egy süveg alakú raklett, amelyre te teszed fel a nyers pácolt húsokat. Hogy le ne essenek a húsok, a kalap oldalán kis kapaszkodókat alakítottak ki számukra, illetve a karimában zöldségeket helyeztek el, amely a sütés és állandó melegítés hatására levessé alakul át. Én úgy emlékszem, hogy az íze nem az elvárt hatás szerint alakult.

A hotellel szemben az utca túloldaláról indul az egyik városi felvonó, a cityXpress. Így nem kell sem autóba ülni, sem buszra szállni, hogy a sípályához eljussunk. Bár a csúcsra innen egyből nem tudunk feljutni, amely a gyalogosoknak lehet nem kedvező, de a Schmittenhöhebahn Talstation-hoz a legközelebbi buszmegálló - neve: "ATS Zell am See cityXpress Talstation" a szomszéd épület előtt van és a végállomásig kell utazni vele, ez 5 megálló. A buszt térítésmentesen lehet használni a síbérlet felmutatásával, de ez bizonyos járatokra nem vonatkozik, illetve a sétáló jeggyel rendelkezőknek külön menetjegyet kell váltaniuk. Egy Schüttdorf - Zell am See buszút olyan 4€-ba került fejenként, bár azt hozzá kell tenni, hogy nem postabusz volt és a bérletet sem lehetett használni.

A végállomásról több felvonó is indul a pálya különbözőbb részeire. Az egyik a trassXpress, amely a csúcs alatti panoráma teraszhoz visz fel 1.900 méter magasságra. Itt található egy étterem és egy bár, továbbá egy Intersport. Itt csatlakoznak be azok, akik Schüttdorfból jönnek fel az Areitbahn kabinos (tojásos) felvonóval. Szép napos időben el lehet látni egészen messzire. Lefelé haladva a következő elágazás a Breiteckalm étterem, amelyet mi csak "nagyfás kocsmának" hívunk. Arról kapta a nevét, hogy a sípálya közepén meghagytak egy fenyőfát, amely pont az étterem előtt áll. Annak érdekében, hogy a kocsmákat, mint találkapontokat be tudjuk azonosítani, saját megnevezést használtunk. A síelő itt eldöntheti, hogy Schüttdorfba vagy Zell am See-be akar menni.
A másik felvonó a Sonnenalmbahn, amely az általunk csak "muskátlis kocsmának" nevezett éttermekhez viszi fel az utasokat 1382 méteres magasságba. A nevét onnan kapta, hogy az ablakokban mindig teli van muskátlival. Ez a pályarendszer keleti része, ahonnan látható a pályarendszer egy része, a tó, a város, a csúcs. Ezt a panoráma teraszról lehet a legjobban élvezni és gyönyörködni benne. A pálya ezen részén szórakoztató eszközöket elhelyeztek az üzemeltetők:

• fotópont, gomb lenyomásával fénykép készül rólunk, amely az internetenet azonnal megtekinthető az otthon maradt barátok vagy családtagok számára,

• egy időmérővel ellátott versenypálya, anyagi ellenszolgáltatás ellenében - 2€/lesiklás - meg tudjuk mérni, hogy milyen gyorsan tudunk lemenni egy előre kijelölt pályán.
• A snowbordos-ok és akrobaták kedvébe járva halfpipe (félcsőpályát) és egy élmény parkot (Funpark Schmitten) is kialakítottak.
• itt van a pálya egyik kamerája, amelyet minden reggel a tévében egy körkapcsolás keretén belül élő adásba kapcsolnak

A harmadik lehetőség a Schmittenhöhebahn, amely a közel 2.000 méteres (1.949 m) csúcsra szállítja az utasokat. Itt található egy hotel és egy étterem valamint egy kinti disco, amelyet a hely tulajdonosáról és DJ-ről "Schnaps Hans Bar"-nak neveznek. Kint van egy nagy bárpult, amelyen az emberek a déli pihenőidőben táncolnak sícipőben, miközben vodka mit feige-t vagy williams-et iszogatnak. Hatalmas bulit tud kerekedni it, volt szerencsénk már több alkalommal is. A Berghotel egy nemrégen épült és nyílt szálloda, a csúcs tetején.

Érdekességként kell megemlíteni, hogy a Porsche név és Zell am See a történelem során összeforrt. A második világháború ideje alatt Porsche tervezőirodájának székhelyét pont ebbe az osztrák kisvárosba, Zell am See-be tette át. A városban nagy tiszteletnek örvend a család. Ez oly annyira megmutatkozik, hogy a kongresszusi központjukat Ferdinand Porsche-ről nevezték el. Az már csak hab a tortán, hogy a pár ezer lakosú Schüttdorfban Porsche szalon nyílt.

A síbérletünkkel nemcsak az erdővel borított Schmittenhöhe - hegyen tudjuk szelni a havat, hanem a 9 km-re fekvő gleccseren, Kaprunban. Korábban itt kétféleképpen lehetett feljutni a gleccserre. Az egyik egy alagútban közlekedő kisvasút, míg a másik lehetőség az egyszeri átszállással járó tojásos több személyes felvonó. Mindkét esetben a 2.453 méter magasan lévő Alpin centerhez érünk. A center a síterep központja, mert innen indulsz meghódítani a gleccsert, ide térsz vissza pihenőre és innen indulsz lefelé a hegyről a nap végén. Innen a 3.029 méter magas csúcsra, a Kitzsteinhorn-ra lehet feljutni. Itt található egy étterem, kilátó és egy livecam. A gleccseren főként csákány formájú felvonókat találni, a nevüket is innen kapták, csákányos felvonók, továbbá széles, olykor több száz méter széles pályák is jellemzők.
Kaprun-ba akkor szokás átjönni, ha annyira nincsen hó vagy ami van az rossz minőségű, kásás lesz egy idő után. Ha először vagyunk ezen a síterepen, akkor érdemes mindenféleképpen egy napot a gleccser felfedezésére szánni, mert megéri. A hely a drágább síterepek közé sorolható, mert a napijegy ára 40€, míg egy hatnapos bérlet ára főszezonban meghaladja a 200 eurót (209€).

Ez egy nagyon szép sípálya rendszer, amely lassan 20 éve fogott meg először engem, de azt a miliőt és hangulatot nem lehet megunni. Azóta - néhány szezont leszámítva - minden évben itt töltöttünk el 1 hetet. Én úgy gondolom, hogy az osztrák top 3 síterepek egyike, emiatt egyre többen keresik fel és válik / vált évről évre ilyen drágábbá. Mindent figyelembe véve ide ajánlatos mindenkinek eljutnia egyszer, akár síel akár nem, akár járt már itt akár nem.

(S)örömtúra Prágában

Sörkóstolás a prágai őszben

Egy szeptemberi baráti összejövetel lehetett, amikor az ötlet megszületett, hogy az október végi hosszú hétvégén ruccanjunk ki a csehekhez, egészen Prágáig és ízleljünk meg néhány ismert vagy éppen kevésbé ismert helyben készített sört. Hogy ne kelljen szabadságot kivenni, pénteken munka után indultunk neki. Prága 500km-re van Budapesttől, végig autópályán lehet haladni. Számomra meglepő módon nagyon csekély forgalom volt szinte a teljes út alatt.

Szállásunk a Hotel Pivovar-ban volt. Ezt a helyet ismertük már korábbról, mert 5 évvel ezelőtt egy hetet töltöttünk már el itt. Ez egy sörgyár volt korábban, amit átalakítottak hotellé, és egy hónapja pedig egy újabb 3*-os épület is átadásra került. Mi ebben kaptunk helyet, minden új volt még és nagyon ízlésesen be lett rendezve. A hotelnek van zárt parkolója, amiért külön fizetni kell, de nem egy nagy összeget, 100 cseh koronát naponta, illetve a szállás ára csak a reggelit tartalmazza. Tehát egy 2 fős szoba reggelivel és autóparkolással 3 ájszakára 4.350 CZK-ba került. A hotel Prága 9-es, Visocany kerületében található, 150 m-re a B (sárga) metróvonal Vysocanska megállótól.

A hotel aljában található egy kisvendéglő, ahol ételt is felszolgálnak, a szombat reggel ott kezdődött. Itt csapolt Staropramen és Pilsner sörfajtákat kínálnak, tapasztalatunk szerint a legolcsóbban. A ráhangolódást követően a belváros felé vettük az irányt és egy pici kultúra következett, a lőportorony, a szerteágazó sétálóutcák, a Vencel tér. A városházához érve úgy döntöttünk, hogy megmásszuk és a tetején lévő kilátótoronyból megnézzük Prágát. Az idő nekünk kedvezett, végig 10-12 fok volt, tipikus őszi idő és az eső nem esett. A belépő 100 CZK-ba kerül, egy darabig lifttel, majd utána vagy egy másik lifttel vagy gyalogszerrel lehet a kilátóba feljutni. Mondanom sem kell, hogy rengeteg ember volt fent. Haladási irány nincsen megjelölve, ezért nagyon nehézkes a közlekedés a toronyban lévő erkélyen, amely körül öleli a tornyot. Én a magam részéről tériszonyos vagyok és sok korlát sem volt. Egyszer sikerült körbemenni a teraszon, a kilátás kárpótolt mindenért. Azt tapasztaltuk, hogy sok honfitársunk is úgy gondolta, hogy a hosszú hétvégén Prágába kell kirándulnia, és még néhány ismerőssel is találkoztunk, az ő legnagyobb megdöbbenésükre. Az idő múlásával és az elfogyasztott korsó sörök okán megéheztünk és "a kehelyhez" nevű étterem felé vettük utunkat. A hely arról nevezetes, hogy a Svejk, a derék katona című művet Jaroslav Hasek ebben az étteremben írta. Csehországban rengeteg Svejk kocsma található, de az útikönyv szerint ez az igazi. Az étteremben szinte senki nem volt, legalábbis abban a teremben ahol leültünk, de ennek ellenére nehézkesen tudtunk leülni ahhoz az üresen álló asztalhoz, amelyhez szerettünk volna. Ezután egy fiatalabb pincér szolgált ki minket, hozta is egyből egy Beherovkákat, majd egy literes korsóban sört. Egy kellemes ebédet fogyasztottunk itt el. A cseh ízek megkóstolását követően egy újabb felkapott és ismert helyre, az U Fleku-ba. Itt házi barna (de inkább fekete színű) sört készítenek, jellegzetes, de egyedi ízvilága van. Aki még nem kóstolta annak feltétlenül ajánlatos megkóstolnia. Bár napijegyünk volt a tömegközlekedésre (a 24 órás jegy 110 CZK-ba került), az általunk választott helyszínek között az utat gyalogosan tettük meg. A nap végére kellően elfáradtunk, és a szállás felé vettük az irányt, vagyis inkább a hotel aljában lévő "étterem" felé.

A sörkóstolás vasárnap is folytatódott. Az időátállítás miatt nyertünk egy órát és korábban vettük nyakunkba a várost. A szokásos, hotel aljában lévő egységben kezdtük a napot, majd onnan a Pivovarsky Dum-ba (Sör- és malátakutató intézet) mentünk. Az fontos, hogy amikor egy helyet kinézünk gondoljuk át, hogy melyik nap melyik napszakában látogatunk el, mert előfordulhat, hogy annyira tele van, hogy nem lesz szabad asztal és hoppon maradunk. Velünk ez történt előző nap, ezért már nyitásra, 11 órára odamentünk. Itt ki lehet próbálni néhány sörinnovációt, és mi így is tettünk. Kikértünk 1-1 decis kóstolót nyolc különböző sörből, amelyek meghatározott sorrendben kellett elfogyasztani. Ezek között volt:

1. light (svetlé) - világos
2. dark (tmavé) - barna
3. sour cherry (visnové) - krémes meggy
4. coffee (kávevé) - kávés
5. wheat (psenicé) - búza
6. banana (banánové) - banános
7. nettle (koprivové) - csalános
8. chilli (chilli) - csilis

Aki fogékony a különlegességekre annak ajánlom, hogy próbálja ki őket, de nagy élményre nem kell számítani. Csináltunk egy kis versenyt, hogy kinek melyik ízlik a legjobban. A pontozás 10-es skálán ment, a győztes csak 33 pontot kapott az elérhető maximum 60-ból. A kis kóstolót követően ebédelni indultunk az "U zlatého prezliku" étterembe, amely az első kerületben a vár aljában található. Ez egy nagyon hangulatos pince étterem, amelyben nagyon sok kisebb terem található, melyet labirintus szerű folyosók kötnek össze. Az étteremben csak magyar vendég volt. A rendelt ételek nagyon finomak, de kis adagok, illetve a borravalót külön fejenként felszámolták.

A következő kóstoló helyszíne a St. Norbert kolostor sörfőzdéje volt. Itt háromféle különleges sört tudtunk megkóstolni, egy világos (amber) 5,3%-os, egy barna 5,5%-os és egy IPA (india pale ale) 6,3%-os. Mindhárom nagyon finom volt, de a legnagyobb alkohol tartalmút megszavaztuk a legjobbnak. Az íze a mustra emlékeztet, de szavakba nem önthető, nagyon finom nedű. Itt lehetőség van üveges formában vásárolni és magunkkal vinni, de ilyen kisebb magán főzdék esetében ennek ára van. A kolostorban ránk esteledett és mivel másnap indultunk haza, ezért a szállásunk felé vettük az irányt.

A hotel mellett a metró megállónál található egy pláza, amely aljában van egy Billa élelmiszer áruház. A reggeli után másnap itt vásároltunk be néhány "folyékony szuvenírt". Aznapra volt még egy programunk, mégpedig az, hogy ellátogatunk a Prágától 60 km-re északkeletre fekvő Mlada Boleslav városába és megtekintjük a Skoda múzeumot és autógyárat. Előre meg volt beszélve, hogy milyen időpontban lehet megtekinteni az épületeket. Mivel időben értünk oda, ezért a látogatóközpontban nézelődtünk, ahol van lehetőség megnézni az egyes Skoda modelleket. Az idegenvezetés a múzeum épületében kezdődik, amely az első épület volt a gyár életében, ma már csak a látogatókat fogadja, termelés nem zajlik itt. Először megtekintünk egy 25 perces rövidfilmet a márka történetéről, majd néhány korábbi modellt élőben is megtekinthetünk. A múzeum több része átalakítás és renoválás alatt volt a látogatásunkkor, ezért csak egy teremnyi történelmet tekinthettünk meg. A körbevezetés az épületen kívül folytatódott. Egy olyan termet is megmutattak, ahol a prototípusokat, a korábban gyártott modelleket, valamint a sorozatgyártásba nem került gépjárműveket tárolják. Így megtekinthettük a Skoda Tudor tanulmányautót, amelyből ez az egy létezik a világon. Ezután autóba ültünk és behajtottunk a gyár területére, amely az elmondottak szerint 2 négyzetkilométer. Ebben a gyáregységben a Fabia modelleket rakják össze, melynek folyamatát részben megtekinthettük. A gyár területén nem lehet fényképezni, ezért aki teheti az látogasson el ide, mert megéri. A látogatás ára 190 CZK fejenként.
Néhány hasznos információ, amely elhangzott az idegenvezetés során:

• 103 országba értékesítettek Skoda autót (pl.: Nepálba 3 autót)
• az USA-ban nem kapható
• a múzeum visszavásárolja és felújítja a régi motorbicikliket és gépjárműveket
• a gyár jelenleg nem használja ki a teljes kapacitását, 80% körül termel
• a konszernen belülre is gyárt kész vagy félkész alkatrészeket
• a dolgozók 2 db Skoda autó vásárlásakor kedvezményt kapnak, akár 15%-ot is
• Just in time rendszert alkalmaznak, tehát nincsen raktárkészlet
• a kész autók 2 napot töltenek a parkolóban, utána már el is szállítják
• a gyár hőerőműve nemcsak a gyár, de több ezer lakás energia ellátását is biztosítja
• a műszerfalakat a Siemens cég szereli össze saját embereivel a gyár területén.
• egy autó legyártása 24-26 órát vesz igénybe

A látogatás végén az idegenvezetőt visszavittük a múzeumba, ahol van lehetőség Skoda szuvenír vásárlására, pólók, könyvek, tollak, kitűzők és sok minden más. A ruházatot én elég drágának találtam, a többi tétel árában volt, nyilván figyelembe véve, hogy hol vásárolunk.

A hétvége nagyon jól sikerült, ezt mindenkinek csak ajánlani tudom és már most indulnék vissza, hogy újabb remek éttermeket és söröket próbálhassak ki.